Rendes maffiáknál az a divat, hogy ha valakit nem akarnak többé látni, akkor abból barátságos kollégáik kötözöttsonka-stílusú csomagot készítenek, aztán kiszállítják valamelyik komolyabb építkezéshez és a gödörhöz, melyben elmélkedés céljából elhelyezik, majd jön a beton-mixer és a delikvens kisvártatva készen is áll arra, hogy majdani szobra számára negatív lenyomatot szolgáltasson, már, ha lesz rá kereslet.

A mi kis maffiáink ehhez képest kisipari módszerekkel dolgoznak, még egy rendes gödröt ásni is lusták, ehelyett garázsok szerelőaknáiban helyezik el előzőleg már túlvilágra küldött áldozataikat, ami amatörizmusa dacára felettébb humánus eljárás, mivel az áldozatnak nem kell megélnie a beton szintjének emelkedésével együttjáró izgalmakat, viszont csökkenti a hatékonyságot, mert a kuncsaftnak nincs módja beszámolni elrejtett értékeiről a szabadulás langyos ígéretének hallatán.

A mi hivatásos maffiánk Vezérünk intenciói alapján másként jár el, ő nem azokat betonozza be, akik szembefordulnak vele, hanem azokat, akik a háta mögött állva sűrű nyelvlengetésekkel biztosítják őt tántoríthatatlan hűségükről.

Őket viszont bebetonozza a hatalom nevű gödörbe, és reményei szerint ezzel önmagával is ezt teszi, reményei szerint haláláig.

Ez a határidő persze bármikor elérkezhet, hiszen van már elég elkeseredett ember az országban, soha nem lehet tudni, mikor veszti el a mértéktartását valamelyikük.

Ellenben addig a bebetonozottak vígan vannak, kinevezésük hat-kilenc évekre szól, jöhet eső, jöhet jég, kormányváltás, szélvihar vagy cunami, nekik meg se kottyan, ők ott állnak a vártán, mint a kínai agyaghadsereg talpasai, rezzenéstelen képpel.

Nem kis hatalom összpontosul ezeknek az embereknek a kezében, gyakorlatilag meg tudják bénítani a kormányt, a közigazgatást, a bíróságokat, meg tudják keseríteni a kormányfő életét, hiszen láthatjuk minden nap, hogy mire képes egy Szalai Annamária, vagy egy Polt Péter.

Nem is szólva a Nemzeti Bank elnökéről, aki mától kezdve szent és sérthetetlen lesz, továbbá fel sem meri vetni senki, hogy akkor éppen most lehetne példát statuálni a bankelnök oly sokat vitatott javadalmazása tekintetében.

Hogy a demokratikus ellenzék pártjai rágják a gittet mondjuk a közoktatás vagy a felsőoktatás átalakításával kapcsolatban, az nagyon szép dolog, a terület szakembereinek kétségkívül fog munkát adni egy-két évig, de akárki is lesz a miniszterelnök, ha ezek pozícióban maradnak, nem fogja megélni a hatodik hónapot sem pozíciójában.

Merthogy ezeket a bebetonozottakat nem a Hortobágyon állítják ki a kereszténydemokrata frakcióra erősen hasonlító szürkemarhák, meg a bizonytalanok terelgethető, bánatosan bégető birkanyája elé, hogy szórakoztassák azokat és hadd gyakoroljanak fejükre építő kritikát az égen áthúzó vadludak.

Nem is a Szoborparkban lesznek kiállítva, mint a XXI. század totalitariánus diktatúrácskájának relikviái,  ezek a funkcionáriusok a posztjukon maradva éppúgy fognak rombolni, mint teszik ezt ma is.

Na, erről kellene tárgyalni, hogy nehogy a győzteseknek is fel kelljen kiáltani, mint hajdan Beke Kata tette, hogy Jézusmária, győztünk!

Itt bizony már forgatókönyvnek illene lenni arra, hogy kit hogyan távolíthatnak el pozíciójából, méghozzá nem olyan öngyilkos módon, mint Gyurcsányék tették Polt Péterrel, akit hagytak az ügyészi testületen belül a Fidesz szemének és fülének, méghozzá olyan pozícióban, amelyből korlátlan hozzáférése volt bármelyik egyedi ügyhöz.

Nem is érte a Fidesz vezetését meglepetés, az ügyészség dolgozói pedig tudták, hogy a Nagy Testvér figyeli őket és számontartja minden döntésüket.

Bátran és egységesen kellene hozzányúlni a témához és az emberekhez is, mert bár általában, szerencsésebb országokban a politika versengést jelent, nálunk ezt már régen túlhaladtuk, itt a Fidesz – konkrétan annak vezetője - régóta ott táncol a törvényesség határán, az én értelmezésemben már át is lépte azt jónéhányszor.

Ha ez a kormányváltásra készülő társaság hatalomra akar kerülni, akkor nem kell hezitálni, vádat kell emelni államcsíny szervezése és vezetése címen a puccsisták ellen, és az sem lenne baj, ha a demokratikus ellenzék ezt nyilvánosan be is ígérné az érintetteknek.

Egyrészt, hadd tudják, hogy mire számíthatnak, másrészt meg az ő ügyüket is el lehet vizsgálgatni egy ciklusnyit, hogy lássa a nép is, hogy vannak ebben az országban politikai erők, melyeknek van vér a pucájában.

Az se lenne baj, ha a prominensek tevékenységét elmeszakértők is vizsgálnák - nem kellene túl finnyásnak lenni.

Három tuti jelöltem máris lenne, de akad ott még más is, talán…

Egy hónap áll erre rendelkezésre, mert ezekre több időt pazarolni tékozlás lenne.

És utána kínosan vigyázni arra, hogy a felszabaduló pozíciókba feddhetetlen emberek kerüljenek.

Ebben az országban a politika olyan, mint egy gennyes fekély, ezt már nem elég kenegetni, itt vágni kell.

Határozott kézzel, kérlelhetetlen szigorral.

:O)))