NOT IN MY NAME
Ez volt a tüntetés megnevezése, ami azért szerencsétlen kissé, mert ebben az országban meglehetősen kevesen értik azt, hogy ez magyarul azt jelenti: Ne az én nevemben.
És hát a hangosítás, ugye...
De ezzel aztán véget is ért kifogásaim hosszú sora, mert régen voltam ilyen jólsikerült tüntetésen.
A létszám akkora volt, hogy nem lehet párszázra lehazudni, a tömeg teljesen megtöltötte a Parlament előtti, várárokkal és tankakasztókkal védett, akadályok nélkül belőhető, könnygáz térre juttatására alkalmas esőztetőkkel díszített teret.
A létszámot úgy húsz-huszonötezerre saccoltam, de lehet, meg kellett volna kérnem a számlálásra Rákay Philipet, akkor lehet, lettünk volna akár egymillióan is...
A hangulat jó volt, a tüntetők nyugodtan vonultak végig az Alkotmány utcán.
Ez úton hívnám fel a kormány figyelmét mulasztására, a következő tüntetésen már a tótprónai és blatniczai Prónay Pál utcán szeretnék vonulni, mégiscsak jobban kifejezi a böllérbicskás hős korunk hangulatát, mint egy sohasem létezett iromány.
Provokációt se láttam, csak lelkes embereket, akik közül volt, aki felvetette, hogy be kellene menni a Parlamentbe, meglátogatni a Sejtet.
Végül mégis mindenki nyugton maradt, annak dacára, hogy az ötletet általános elismerés övezte.
A tüntetést azért rendezte a Muigration Aid, hogy felszólítsa a magyar kormány tagjait
1. a félelemgerjesztő, valódi, hosszútávú megoldást nem nyújtó látszatintézkedések megszüntetésére;
2. bárminemű embercsoport démonizálásának beszüntetésére;
3. a szabad véleménynyilvánításhoz, a szabadsághoz, az egyéni boldoguláshoz való alapvető emberi jogok tiszteletben tartására és védelmére;
4. az európai integrációs politikában való aktív nemzetközi szerepvállalásra.
Mégis jobb, ha egy törvényes bíróságtól kapnak tényleges életfogytiglant, mint ha a nép egyszer rájön, hogy mit műveltek vele és fellógatja őket.
Megdolgoznak érte.
Mint említettem, a hangosítás inkább csak jelképes volt, itt gratulálok azoknak a szervezeteknek, akik rendelkeznek ilyen eszközökkel és nem adják kölcsön egy ilyen rendezvényre.
Mert az is rohadtul bosszantó, hogy a demokraták hangja nem jut el az ország népéhez, de az egyenesen felháborító, hogy azokhoz az emberekhez sem, akik vették a fáradságot és kimentek a térre meghallgatni azokat, akik elvileg tudják azt, hogy merre van az előre.
Viszont örömmel nyugtáztam, hogy elkezdődött a generációváltás.Merthogy ezidáig a tüntetéseken mindenki az osztálytársam volt, néha olyan benyomásom támadt, hogy kimenőnep van az idősek otthonában, most meg öröm volt látni a rengeteg fiatalt, a csinos nőket, a gyermekeiket cipelő-toló szülőket, a szaladgáló kisgyerekeket, az új gyenerációt.
Ők lesznek azok, akik ezt a jégből kiolvaszasztott leletet el fogják küldeni oda, ahová való, úgy látom, nem is túl sokára.
Ez a vlág sora, a generációk mennek és jönnek, és mindegyik a saját víziói szerint formálja majd az országot.
Ha szerencsénk van, akkor demokráciát álmodnak, ha nincs - és ez is benne van a pakliban - akkor visszamegy az ország a középkorba, és akik ma a menekülteket védenék, maguk is menekültek lesznek.
A mai menekülteket az iszlám nevében üldözik, a holnapiakat lehet, hogy a Táltos fehér lova, vagy Árpád Libája nevében - az emberi ostobaság htártalan.
De félre a setét képek festésével, gondolkodjunk pozitívan és bízzunk benne, hogy nincs olyan mély gödör, melynek alja ne lenne, és onnan már csakj felfelé vezet az út.
Valamerre arra tarthatuk, mert akármerre nézünk ez a rengeteg aljas ember és emberi aljasság erre utal.
Ilyet csak szándékosan lehet csinálni, szerintem a mesterterv része az is, hogy párszáz menekültet szarrá kell veretni a rohamrendőrséggel, hogy ne legyen kedve senkinek Magyarországra jönni.
Most éppen az a duma, hogy miért ezeket kell etetni, miért nem a magyar hajléktalanokat, akiket a jiobboldal annyira szeret, hogy télen mirelitet csinál belőlük, meg ne romoljanak tavaszig.
Én meg azt gondolom, hogy akkor aki ezt javasolja, támogassa őket, mi meg a menekülteket és mindjárt élhetőbb lesz az ország...
Ez a koma nem nyugszik, ez vállalja a véleményét.
Lehet hozzá csatlakozni, nem a vendéglátás tekintetében, hanem a nyílt állásfoglalásban.
Persze tisztelet a kivételeknek, mint pédául a váci püspöknek, vagy Lendvai Ildikónak, de volna hely mellettük.
Valahogy úgy kellene ezt csinálni, mint a fekete ruhás nővérként elhíresült Sándor Mária teszi felvállat feladatát.
Ő egymagában többet tett és tesz a betegekért és társaiért, mint az összes egészségügyi érdekvédelmi szervezet meg a kamara együttvéve.
Voltak ma is vagy húszan, mégis el tudták juttatni gondolataikat és követeléseiket az emberekhez.
Lehetne ezen gondolkodni más ágazatokban, más emberi csoportokban is...
:O))))
