NŐNAPRA, SZERETETTEL!

Sokféleképpen nehéz ma nőnek lenni Magyarországon.
Nehéz fiatalnak lenni, mert egyre nehezebb gondtalanul tanulni, iskolához jutni, emellett még szépnek is kell lenni egy olyan világban, ahol a versenytársakat és példaképeket a smink és a photoshop szinte legyőzhetetlenné teszik - és mégis, valahogy fel kell venni velük a versenyt.

Nehéz középkorúnak lenni, mert dolgozni kell, helyt kell állni a munka mai, szép új világában, ahol rettegni kell az elbocsátástól, a betegségektől, a gyerekkel kapcsolatos problémáktól, mert nincs kegyelem, nincs empátia - teljesíteni kell, ha belegebedsz is.
Ahol attól kell tartanod, hogy a munkáltató holnap kicserél valakire, aki ugyan e felét se tudj, mint te, de a fizetése is csak a fele a tiednek.

Nehéz érett nőnek lenni, mert a bizonytalanságok a kor előrehaladtával csak fokozódnak, az egészség sem a régi, és pénz sincs annyi, mint amennyire a megfelelő gyógyíttatáshoz szükség lenne.
Bizonytalan a majdani nyugdíj összege, ma már az is bizonytalan, hogy lesz-e nyugdíj egyáltalán. 
Lesz-e a gyerekeknek munkája, vagy kimennek Londonba, esetleg majd támogatni kell őket a nincsből?
Nehéz az unokák miatt is - vajon milyen pályára tartja majd őket alkalmasnak hetedikes korukban a hatalom?

Nehéz a nyugdíjas nők élete is, mert sokuknál megszűnik a társas lét által adott relatív biztonság, elcsendesedik körülöttük a világ, a gyerek ritkán jön, az unoka még ritkábban, hiszen ezer a dolga mindegyiküknek, érthető - de élvezni a helyzetet azért nemigen lehet.
Jön a csendes befeléfordulás, a betegségektől és az elmúlástól való magányos rettegés, a fokozott érzékenység, a sok magány, a kevés öröm...

Nehéz gazdagnak lenni, hiszen nincs olyan gazdag nő, akinél gazdagabb ne lenne, és ha lenne ilyen, akkor lenne szebb, fiatalabb, okosabb, vonzóbb.
Márpedig mit ér a gazdagság, mit ér a legszebb ruha, cipő, táska, szilikoncici, ha nem utána fordulnak meg a férfiak?

Nehéz persze szegénynek lenni is, ha cigány, ha nem cigány valaki, mert a családról gondoskodni kell akkor is, ha a társ iszákos, üti-veri a nőt, meg akkor is, ha együtt, példásan összefogva szenvednek és küzdenek a legyőzhetetlennek tűnő körülményekkel.
A tradicionális cigány életvitelt élő családokban ez fokozottan érvényes, hiszen ott hagyományosan kizárólag a nő feladata a család ellátása, bármi áron.
Nehéz úgy végigélni az életet, hogy  egy nőnek ne legyen egyszer sem egy szép ruhája, cipője, hogy ne kapjon soha egy csokor virágot, azért, mert nem jut rá, és ha a társ erre költené a pénzt ő nézne rá először gyanakodva, hogy megőrült szegény...

Nehéz anyának lenni,  mert a gyerekek mindent természetesnek vesznek, amit az édesanyjuktól kapnak, és nem is nagyon érzik szükségét a viszonzásnak.
No, nem anyagiakra kell itt gondolni, hanem kis figyelemre, kedvességre, egy jó szóra, egy nem valamiért köszönetképpen adott puszira, egy simogatásra.

Szóval, nem könnyű nőnek lenni, még akkor sem, ha a férfi-társadalom utánatok koslat megállíthatatlanul. 
Ha tőletek várjuk a szépséget, a szerelmet, a kezetekből az ételt, ha bajban vagyunk a simogatást, meg a a vigaszt, ha betegek vagyunk a gyógyszert, az együttérzést.
A legszebb az egészben, hogy általában meg is kapjuk.
Hát akkor legalább egy nap az évben kapjátok meg ti is tőlünk a köszönetet, az elismerést, a hálát.
Aztán persze az év hátralevő napjain hadd legyünk megint olyanok, amilyenek - úgysem hinnétek el, ha megváltoznánk, csak gyanakodva pislognátok, vajon mit akar ez már megint?
De ma ki kell mondani: jó, hogy vagytok, hogy velünk, mellettünk vagytok - nélkületek semmit sem érne az élet!

Köszönöm!

:O)))