Most kellene befejezni a helyezkedést, a pártvezetők harcát, a különböző szervezetek tagjainak egymás ellen hergelését,  a széthúzást - erőt kell venni magunkon.
Végre kialakult, hogy kik tartoznak a demokraták közé, kik meg, akik csak szavaikban azok, tetteikben pedig Csilicsali Csalavári Csalavérre, a libák nagy barátjára hajaznak.
Nem volt egy könnyű szülés, valószínűleg farfekvéses volt a kisded, és még ma sem biztos, hogy a túlhordottságából nem adódnak majd problémák, de legalább megszületett.
Ezen a tényen többen felsírtak, mert eleinte mindegyikük úgy tervezte, hogy ő lesz majd a gyerek apja, de most, hogy megszületett, ők is látják már, hogy a gyerek szép nagy orral rendelkezik, meglehetősen magabiztosan mozog a pólyában, és amikor az őt körülvevők aggódnak az egészségéért, csak legyint, és valami olyasmit gügyög, hogy lárifári.
Hihetetlen, hogy mennyire kezd hasonlítani Ferkóra, és még csak nem is csücsörít, még szopás közben sem, ami nem is csoda, hiszen a szopást átvállalta tőle Attila meg Gordon, akik még hősiesen tartják magukat, mint kisdiák, akinek bekarcolta a tanítónéni az egyest és most be kell vallja a bajt szüleinek.
Szóval most kiderült, hogy a gyanú nem volt teljesen megalapozatlan, mikor az LMP alapításának és lélegeztetőgépen tartásának nehéz munkájával Viktort gyanúsítottuk, hiszen az, hogy a pszeudopárt nem vesz részt az összefogásban, egyértelműen bizonyítja, hogy alapításának célja csak a kóbor liberálisok összefogdosása és baloldal ellen hangolása volt.
A 4.K nevű baráti társaság pedig ennek lebutított és kihelyezett tagozata, ők is fontosabbnak tartják saját arcuk megőrzését, mint az antidemokratikus folyamatok megállítását, habár nem is biztos, hogy tudják, hogy mit csinálnak.
Ami az arcukat illeti, szerintem kár ennyire vigyázni rá, nem annyira gyönyörű, de nagyobb veszteség soha ne érje a demokratikus oldalt, mint az ő távolmaradásuk, habár minden közöttük levő tisztességes, jószándékú demokratáért kár.
Az ellenzéki együttműködésen belül sem egyszerű a helyzet, az ellentétek sokszor majdnem szétfeszítették az összefogás kívánatos kereteit, merthogy az érdekek többnyire felülírták az értékeket, ebből pedig sok jó nem sült ki.
Eleinte azzal indult az ügy, hogy a demokratikus oldal összefogásában mindenki részt vehet, aki csak ellenzi az önkényuralmat, a jogállam lebontását, a diktatúrát, de aztán az MSZP és Bajnai úgy vélte, ha már nem sikerült a tortát egyedül egyiküknek sem a hónuk alá csapni, hát akkor osztozzanak meg rajta.
Ketten.
Közben az LMP helyzete kezdett tarthatatlanná válni, de a gének továbbörökítéséről azért még gondoskodott, és odatojta az ellenzék fészkébe tojásait, akik azóta szépen beilleszkedtek, csak időnként kiáltják, hogy kakukk, kakukk! - és teszik a dolgukat, mint tették az LMP keretein belül is.
A dolguk pedig – úgy tűnik - elsősorban az ellenzék belső bomlasztása, meg a Gyurcsány – elhárítás. Mikor a gyakorlati összefogásról érdeklődik tőlük a média, akkor megpróbálják a DK vezetőjére tolni az együttműködés esetleges elmaradásának felelősségét, miután hónapokon keresztül a háttérbeszorításán munkálkodtak – hálistennek sikertelenül.
De még ma sem foglalnak egyértelműen állást arról, hogy hajlandók-e adott esetben visszaléptetni jelöltjeiket egy esélyesebb DK-s jelölt javára.
Legutóbb Kónyát találták meg, az Orbánról készített karikatúra-szobor ledöntése okán, kifogásolva, hogy a ledöntött Sztálin-szoborra emlékeztető alkotással úgy bántak, mint hajdan Sztálin ledöntött szobrával – igaz, tőle akkor már nem kellett félni, mert már nem élt, míg Orbán virulens, mint ebola-vírus járvány idején.
Szóval van itt gond, kezdve azzal, hogy Bajnai úgy toborozza a közös nagygyűlés résztvevőit, mintha a saját rendezvényére csalogatná a népet, kihangsúlyozva, hogy ez az együttműködés csak erre a rendezvényre szól.
Mesterházy eltűnt, mint szürke szamár a ködben, de mindegy - a lényeg az, hogy sikerült rákényszeríteni őket, hogy viselkedjenek végre racionálisan, az ország és a demokraták érdekének megfelelően.
Nagyon jókat tudok vigyorogni a kispályás erőlködéseiken, a félelmeiken, hogy egy színpadról kell beszédet mondani Gyurcsánnyal, a mindenkinek-megfelelési kényszereiken – de azon már kevésbé, hogy minden mozdulatukkal, megnyilatkozásukkal Orbán érdekeit szolgálják ki.
De talán most eljött az ideje, hogy minden demokrata tegye félre klubsovinizmusát, énekeljenek nekik bármit is pártjaik vezetői, mert – miként ezt Milovan Gyilasz hajdan kifejtette, majd le is ülte Tito börtönében – az állami és pártbürokrácia, valamint a nép érdekei nem minden esetben esnek egybe, merthogy a politikus elsősorban a saját pénzében, másodsorban a hatalomban, harmadsorban politikai szerepében, mint afrodiziákumban érdekelt.
A választó egyszerűen csak békésen, nyugodtan, valamiféle csekély kis biztonságban szeretne élni, békésen megélni tisztességes munkájával kiérdemelt pénzéből a családjával és a gyerekeivel együtt.
Ennek legfőbb akadálya ma az a rendszer, amelyik éppoly hazug, mint szobornak hívni egy karikatúrát, vagy letagadni két rendszer névadójának hasonlatosságát azért, mert a mai utód még nem gyilkoltatott.
Orbán ezt a társadalmat először hamis politikai érdekek mentén tépte ketté, aztán most, hogy hatalomra került, gazdaságilag is végképp kettészakította, most pedig már azon dolgozik, hogy a gyerekeink, unokáink és unokáink unokái számára is kijelölje társadalomban betöltendő helyüket az örökkévalóságig meg még három napig.
A társadalom fele ma már elképesztő szegénységben él, egy vékony réteg pedig azon ügyeskedik, hogy felvásárolja az országot, a földeket, a szolgáltatásokat, a termelést, te meg maradhatsz örök életre a csicskásuk, akinek időnként odalöknek valami kis tökmagot, vakulj paraszt.
De még a tökmag árát is behajtják rajtad, más címen, mert bamba, kiszolgáltatott állatnak néznek, aki úgysem képes sem megérteni, sem felfogni, hogy mi történik vele.
Ezért a legfontosabb világgá zavarni ezt a bandát, ezért a legfontosabb helyreállítani a demokráciát, ismét olyan fékekkel és ellensúlyokkal ellátva, melyek megakadályozzák a féktelen és gátlástalan rablást és önkényt.
Ha ezek hatalomban maradnak, akkor még visszasírjuk majd a mostani időket, mert még jobban elpofátlanodva még élhetetlenebb országot csinálnak neked, aki nem vagy budai kispolgár és kormányhivatalnok, hanem csak egészségügyi dolgozó, pedagógus vagy nyugdíjas.
Jön majd a nyugdíjak megnyirbálása, a betegségek térítésmentes gyógyításának korlátozása.
Majd megtudod, mit is jelent a gyakorlatban az, hogy a nyugdíjad nem járulék alapján kapott járandóság, hogy a gyógyításod nem biztosítási alapon kapott ellátás, a gyereked taníttatása meg bevonulhat álmaid birodalmába, a lottó ötös mellé.
Akarsz még néhány stadiont?
Akarsz örök zsellér, bérrabszolga vagy munkanélküli lenni?
Akarod, hogy az unokád unokája se tudjon kitörni mai uraid által kijelölt társadalmi kasztjából, legyen bármennyi esze is?
Akarod más emberek gyűlöletével pótolni a kenyeret, kultúrát, társadalmi békét?
Akkor maradj otthon, meg finnyáskodj, meg játszd az eszed, hogy téged nem érdekel a politika.
De tudd – ez a politika, nem a sok löttyös, hazaffyas, hazug és süket duma.
Az a politika, hogy valamilyen csekély mértékben beleszólhatsz saját sorsod alakításába is, ameddig még módod van.
Ha nem szólsz bele, akkor hamarosan már csak a Nemzeti Népfront jelöltjeire szavazhatsz, mert megtudod majd, hogy minden magyar érdeke azonos, - például a te érdeked és Mészáros Lőrinc vagy Demján Sándor érdeke is egybeesik.
Ne hidd el, hogy nem számít a szavazatod, nem számít a kiállásod, nem számít a demokrácia és a jogállam iránti elkötelezettséged.
Dehogynem – nagyon is számít!
Ne engedd, hogy elvegyék a kedved attól, hogy kifejezésre juttasd az akaratodat, ne engedd, hogy a politikusok futballdrukkerek szintjére süllyesszenek, gondolkodj inkább és figyelj – a kezüket figyeld, mint Rodolfó tanácsolta, mert csalnak, hazudnak, visszaélnek a hazaszereteteddel.
De nem mind.
Keresd meg hát azt, aki akkor is az igazat mondja, mikor minden más politikus szembefordul vele és támogasd, mert ezzel magad és családod támogatod.
Gondolkodj, és ne akarj a szavazás napján majd külföldre menni, bezárkózni, és ne félj, mert ezek a gyávaságodra, a közömbösségedre, a politikai vakságodra, a gazdasági ismereteid hiányára játszanak.
Lepd hát meg őket, legyél aktív, - az ország te vagy!

:O)))