Urunk megajándékozta országának településeit egy pátenssel, melynek neve: Bizonyságlevél.
A középkorias kinézetű oklevélben a Kedves Vezető tudatja a településsel, hogy minden bajukra gyógyírt kínálva "a magyar kormány X települést Y forint adósságából maradéktalanul kiváltotta". Nemzeti tésztaszűrőn leszűri az eszmei mondanivalót is: "Ez a Bizonyságlevél tanúsítja az összefogás erejét, amellyel megmentjük az itt élők otthonát, szeretett környezetét, és amellyel mi, magyarok közös erővel felemeljük, sikeressé tesszük Magyarországot".
Barátilag ajánlanám a demokratikus ellenzék „összefogás” kifejezésre allergiás tagjainak figyelmébe Urunk figyelmeztető szavait az összefogás erejéről, és annak mindahányunk számára kívánatos következményeiről…
Hát igen, szívmelengető dolog az ilyesmi.
Felemelni valamit, ami lent van, ez önmagában is felemelő, különösen, ha az maga az édes otthon.
Nem is szólva a szeretett környezetről, mely leginkább viacolorral körberakott faluszéli libaúsztatókban manifesztálódik.
Ami az édes otthont illeti, erről különösen a devizahitelesek aljanépe tudna mesélni, akiknek feje fölül majd csak a választások után tolhatják el a bankok a tetőt, de az kétségtelen, hogy akik a Lázár-skála tetején tanyáztak, azoknak már nincs miért aggódniuk, ők már biztonságban vannak, mint ahogy hat-nyolc, spekulációs céllal vásárolt lakásuk is.
Ami meg a környezetet illeti, hát az már kicsivel rendezettebb a maszáj falvaknál, de nem sokkal – viszont muskátli lóg a villanyoszlopokon, büszkén hirdetve az önkormányzatban helyet foglaló kertész-lobbi érdekérvényesítő erejét.
Még szebb ez az egész ügy, ha az is eszünkbe jut, hogy ki ejtette le az országot oda, ahonnan most fel kell emelni.
És itt jött el az a perc, mikoron is szememből igaz könnyek kezdtek peregni, hiszen olyan szép, olyan emberi ez a Bizonyságtétel, mint amikor az ember lehajol véletlen elejtett papírzsebkendője után, vagy mint amikor hasmenéses kutyája piszkát kezdi el felszedni a földről a Bizonyságle – nem… -  kis lapátkájával és seprűcskéjével, pedig nem esik neki jól.
De hát jön a választás, valamit ígérni kell, és hát ez a legjobb megoldás.
Egy álpergamen oklevél - ez briliáns ötlet, szép is, biztosan Kövér Szilárd nyomtatta.
Alá lehet tenni az Országzászlónak, vagy minek is hítták az első Orbán-kormány idején a családi varroda üzletét, vagy mehet az Alaptörvény Asztalára!
Kivágni az asztalra az állami bugyellárist, hogy na, te kódis, fizesd ki belőle a tartozásod, az nem lett volna túl látványos, mert az üres bugyelláris - bármekkora vehemenciával is csapjuk az asztalhoz - nemigen hallat egészséges hangokat.
Másészt meg bizonyára akadt volna szemtelen jobbágy, aki felemlegette volna, hogy nem eztet ígérted nekünk, Felséges Urunk, mikor arra bíztattál bennünket, hogy dobjuk el a nyaklót és vegyünk fel hiteleket a falu főterének kicsinosítására, mondván, ez a legegyszerűbb módja eltakarítani ezt a Gyurcsántot, mert tuggyuk meg, hogy minél rosszabb, annál jobb!
Hát, a bölcs tanács első fele, a minél rosszabb be is jött, most akkor jöhetne a tanács második felének realizálása is, de ez az annál jobb nem akar ideérni soha.
Merthogy az igaz, hogy ezen túl a település önkormányzata boldogan vonogathatja a vállát, ha az adóssága szóbakerül, de a lelke mélyén mindenki tudja, hogy Nagyurunk csak olyan ajándékot adott, mint az okos lány Mátyás királynak, - hozott is meg nem is, adott is meg nem is.
Az adósság ugyanis nem enyészett el, mindössze a kormány a nevére vette, de ettől még az – ha nem is az adott település közösségének tartozása - de az egész ország tartozása maradt.
Mindenki fizeti, a csecsemőtől az aggastyánig, és az is lehet, hogy sokkal több jut a település lakosaira fejenként, mint jutott volna, ha az eredeti tartozást kell kifizetni.
Polgármester ismerősünk dühöng, mert nem csinált adósságot, felelősséggel gazdálkodott és most azért neki is viselni kell a felelőtlenek tevékenységének árát – erkölcstelennek tartja a dolgot, pedig jobboldali, mint ahogy szinte az összes település önkormányzata jobboldali ma is az országban.
Merthogy ne feledjük, az utolsó ciklus dicsőséges eredményeit úgy érte el a rezsim, hogy a hatalom minden szintjén az ő emberei ültek, és néha az is eszünkbe juthat, hogy a Gyurcsány-éra önkormányzatai fideszes önkormányzatok lévén de facto kettős hatalom körülményei között kellett kormányozni – mégis jobb gazdasági eredményeink voltak, mint ma, mikor a NER diadalmas napjait éljük!.
Ez a bizonyságlevél meg nem ér semmit, viszont alkalmatlan anyagból készült, merthogy pergamen-jellegű, ami azt illeti, nem a proctologusok álma, habár a Vezér aláírása azért okozhat kéjes érzéseket annak, aki ennek dacára megkísérli rendeltetésszerűen alkalmazni.
Nem azt tanúsítja, hogy a kormány kifizette a tartozásokat, hanem azt, hogy átvállalta, ami azért családon belül nem egy nagy show.
A kókler nem adott semmit, ugyanazt a marék tökmagot pakolgatja egyik zsebéből a másikba, a nép meg hálás hódolattal csodálja a mutatványt.
Valamennyi baloldali párt valamennyi tömegkommunikációs szakértője, propaganda-szakmunkása kereshetne magának más foglalkozást.
Szerintem.

:O)))