Gyászol a világ és siratja az áldozatokat.
Mécseseket gyújtunk, összegyűlünk, hogy együtt nyilváníthassuk ki együttérzésünket a családtagoknak, a francia nemzetnek, Európának.
Közben az utca embere retteg, egy hangos dörrenésre pánikban menekül, ellenséget keres és talál, persze nem azokban, akik a helyzetet előidézték.
Így fog ez menni darabideig, megvernek majd egy-két arab öregasszonyt, aki hazafelé tart az utcán, robogó autóból lelőnek az arab negyedekben néhány suhancot, aztán egy idő után csökken a figyelem, lazul az ellenőrzés.
Valahol a Közel keleten, egy sikátor mélyén vagy egy előkelő palotában találkozik majd két ember, az egyik kimond egy városnevet és átad egy köteg pénzt, a másik pedig mélyen meghajolva kihátrál a szobából, és néhány hónap múltán lehet ismét gyertyákat gyújtani.

Az utca embere pedig azt hiszi, hogy ha bezárkózik szobájába, akkor biztonságban van, de ez a hit illúzió, a mai világban az ilyen szobák úgy tűnnek el egyik percről a másikra, mintha sohasem léteztek volna.
Mégis, sokan ezt hiszik megoldásnak, „zárjuk le a határokat!” - mondják és fel sem merül bennük, hogy a határok állandóan zárva vannak, kivéve a határátkelőket, meg kivéve, amikor politikai célból ráengedjük az országra a menekülteket, ellenőrizetlenül.
Szinte mindenki a felszínt kapirgálja, az embereknek pedig nincs kedvük a dolgok mélyére ásni, hiszen ki az a bolond, aki erőlködik, ha az orra elé tolnak egy egyszerű megoldást is.Pedig l

, hogy változtatni akarna valaki.enne itt min spekulálni, hiszen a probléma meghaladja azt a szintet, melyet egy nagyonokos terrorista elő tudna idézni a világban.
Az összes nagyhatalom a pályán van, valamennyien éppen áldozati pozícióban, semmi nem mutat arra

Aki bombázott, az tovább bombáz, Amerika, mint előkelő idegen szemlélgeti a helyzetet, pedig volna itt néhány kérdés, melyekre közösen kellene megkeresni a választ.

Az első mindjárt maga az Iszlám Állam, melynek létrejötte a mai napig ködbe vész.
Igen rövid idő alatt jött létre, látszólag a semmiből, és ezt nem lehet azért egyetlen kaporszakállú imám tevékenységének se tulajdonítani.
Amerika kivonult Irakból, hatalmi és katonai vákuumot hagyott maga után, ezt töltötte be előzékenyen a kalifátus.
A szervezet nem egy egyszerű terrorista sejt, hanem magát államnak nevező szervezet, saját hadsereggel, mely korszerű fegyverekkel rendelkezik.A Közel-Keleten katonát találni egyszerű – olcsó az emberélet – de felfegyverezni őket olyan fegyverekkel, melyek a

z iraki és szír reguláris erőkkel folytatott harcban is megállják a helyüket már körülményesebb - kivéve ezt az esetet.
Itt ugyanis az amerikaiak otthagytak az iraki hadseregnek például kétezer háromszáz felfegyverzett harcjárművet, - Humweet – melyet aztán az iraki hadsereg előzékenyen otthagyott a sivatagban – katonás rendben – a kalifátus akkor még mezítlábas harcosainak.

Kétségkívül a fantáziámmal lehet baj, de nem tudom elképzelni, hogy az amerikaiak ezt ne vették volna észre, és ha észrevették, akkor ne tudták volna megsemmisíteni az egész kontingenst, beleértve azt a  minimálisan is negyven darab M1A1 harckocsit, melyet szintén ajándékba felejtettek a terrorállamnak még azelőtt, hogy harcba vetni módja lett volna.
Ezzel aztán az ütőképesség rendben is volt, Aszad elnök meg a kurdok nézhettek ki a fejükből – lám, így jártak.
Aztán, ugye, a háborúhoz három dolog kell, mondá Clausewitz, ebből az egyik a pénz, a másik kett

ő pedig dollár és angol font.
A pénz nem terem a datolyapálmán, azt valahogy meg is kell szerezni.
Terroristát etetni, reguláris hadsereget fenntartani nem olcsó mulatság, de akinek olajkútjai vannak, az könnyen boldogul.
Márpedig a kalifátus által birtokolt területeken vannak olajmezők, melyek zavartalanul ontják a fekete aranyat, melynek ellenértéke akadálytalanul csurog be a terroristák kasszájába.Emlékszem, amikor anno Irak megtámadta Kuvaitot, lángoltak az olajkutak, most meg – érdekes módon – minden olajkút zavartalanul üzemel, egy se ég, pedig egy olajkutat lebombázni nem egy nagy kunszt.
Persze, ha a mi érdekeltségünk, vagy érdekünk fűződik a kitermeléshez, akkor nehéz meghozni egy ilyen döntést, hiszen újra üzembe helyezni sokkal körülményesebb, mint üzemben tartani.
Az olajat el is kell adni, és én már megint csak csodálkozni tudok, hogy a világ fejlett pénzügyi rendszere, a nyugati országok verhetetlen titkosszolgálatai képtelenek megállapítani a vevőt, a nyersanyag célállomását.Amennyiben el lehetne zárni az olajcsapot, elzárták a pénzcsapot is, ez esetben pedig nincs fegyver és lőszerutánpótlás, úgyhogy az államnak, amelyik csak nevében állam, befellegzett.Apropo állam.
Az állam - szervezet.
Kivéve itt, mert itt a miniszterelnök valószínűleg maga Allah, aki személyesen adja ki az utasításokat a terrorcselekmények elkövetésére, merthogy a kalifátusnak nincs látható szervezete.
Ha lenne, fel lehetne térképezni és ki lehetne iktatni a vezetőket, persze nem lenne sétagalopp még így sem a terület pacifikálása.

A helyzetet tovább bonyolítja a siíta-szunnita ellentét, amely mögött szintén hatalmi megfontolások húzódnak meg.
A térségben igen erős a siíta Irán befolyása, ez pedig a frászt hozza Szaud-Arábiára, mely nem igazán érdekelt az Irán által támogatott szíriai elnök hatalmának fenntartásában.
Az alaviták igen erős befolyással rendelkeznek a Hezbollahban, melyet az arab világban szabadságharcos szervezetként, de a nyugati államokban terrorszervezetként tartanak nyilván, és mely már rengeteg gondot okozott Izraelnek.
Ne menjünk most abba bele, hogy az angolszászoknak milyen dicstelen szerepük van a térség politikájának ilyetén alakulásában, de ebben a helyzetben visszalapátolni a szart a lóba – meglehetősen körülményes dolog.Lehetne folytatni, de legyen elég annyi, hogy Európa itt az amerikaiak csatlósaként került képbe, ezért meglehetősen méltánytalan, hogy Amerika most igyekszik előkelő távolságot tartani a kialakult helyzettől, és krokodilkönnyekkel áztatni a meggyilkolt áldozatok sírját.

Nincs más választás, első lépésként – szinte bármi áron – le kell verni a kalifátust katonailag, helyre kell állítani Szíria szuverenitását, majd gazdaságát, és kiegyezni az érdekelt feleknek.
Utána békefenntartó csapatokat küldeni kék sisakban, visszaadva egyúttal az ENSZ tekintélyét, mert ma már éppen olyan gittegylet, mint volt a hajdani Népszövetség a II. Világháború előtt.
Az a politikus vagy írástudó, aki a nép hergelésében látja a probléma megoldását, saját népe ellensége.
Azok az emberek, akik onnan menekülnek, az Iszlám Állam terrorja elől menekülnek.
Hogy lehetnek közöttük potenciális terroristák?
Lehet, hiszen csak idén nyolcszázezren léptek be Európába.
De Párizsban csak heten voltak a gonoszok, akik elkövették ezeket a szörnyűségeket.
Heten meg bármikor be tudnak jutni Európába, ha vannak menekültek, ha nincsenek.
Béke kell legyen, mert ha béke lesz, hazaindulnak azok, akiket a helyzet elüldözött.
És akkor Mari néninek nem kell tovább rettegnie, kieresztheti a libáit az ólból, a világ ismét biztonságos lesz – annyira-amennyire…

:O)))