MÉDIA, SIMICSKA, KEREKASZTAL

 

Úgy könnyű médiatámogatást szerezni, ha van a zsebedben nyolcvan milliárd, rendelkezésedre áll pártíz sajtójobbágy.
Ha már van, hát használjuk, mondta Józsi is a csúnyáját szorongató Julcsának,  így lehet ezzel a Vezér és Kancellár is, aki éppen a hosszú kések éjszakájának magyar változatát rendezi a médiában, Ernst Röhm szerepében Simicska Lajossal.
Vagy nagy film lesz, vagy óriási bukás, ezt ma még nem lehet biztosan prognosztizálni, de az már biztos, hogy a jövendölésem, miszerint az érdek összetartja őket, nem válik be.
Fáj ez nekem, de vigasztal, hogy ezek az apró tévedések teszik emberivé az emberfelettit, vagy tevefelettit, vagy hogyan is fogalmazzam.

Szóval ezek tényleg ölik egymást, mert ameddig csak anyáznak, addig olyan az egész, mint a kedves Mama aknamunkája következményeképpen kitört házastársi konfliktus, mely aztán a hitvesi ágyban elcsitul, sőt, édes is lehet a békülés.
De ez itt más helyzet, itt a mi Reménységünk elette a libacombot régi harcostársa elől, ami azért már nem tréfadolog, casus belli.
Így szokott ez lenni - a seggnyalók addig dicsérik áldozatukat, míg az el nem hiszi önmagáról, hogy univerzális zseni, aki mindenhez magas szinten ért, legyen az baltakereskedelem vagy média - mindegy.

A Lángész összehívta a kormánypárti média prominenseit, egytől-egyig Simicska kegyéből lettek valakik, és közölte velük, hogy vége a jóvilágnak, kapnak két hónapot, de ezt a pénz helyett kapják, melyet idáig az állam folyósított nagyvonalúan nekik, ezentúl éljenek meg ahogy tudnak.

Gondolom, szerencsétleneket kitörte a frász, hiszen idáig a terített asztal mellett pöffeszkedtek, sztárséfek főztek rájuk, a kukát az év magyar boraival mosták a hátsó udvarban, csak a kezüket kellett nyitott tenyérrel felfelé tartani, hullott bele az áldás.
Ők igazán megtettek mindent, akár hálátlannak is tarthatnák az univerzális Cézárt, ha mernék, de nem merik, mert még nem tiszta a kép és még nincsenek annyira legatyásodva, hogy a számítás helyét átvegye a pőre bosszúvágy, meg aztán aki szolgalelkű, abból soha nem lesz forradalmár.
Márpedig ezek gátlástalanul kiszolgálták Vitykát, nem tudott elugrani sem a nyelvük elől, a sajátja sem lengett olyan fürgén, mint a kormánypárti sajtóé.
És erre most, tessék, kilökték őket a sivatagba, sehol semmi legelnivaló, sehol egy flaska Dom Perignon White Gold Jeroboam, a vizet is a tevétől kell beszerezni, az meg csücsörítve biztat orális szolgáltatásra, mielőtt adna, ebbe bele lehet pusztulni.
Hacsak Simicska, ugye...

Simicska veszélyes pasi, ő az illusztráció az elmekórtani könyvekben arra, hogy a zsenit és az őrültet csak egy kunkori szőrszál választja el, a semmiből építette fel a Fidesz anyagi hátterét, méghozzá azzal a könnyedséggel, hogy Lánglelkű Vikkancs elhitte, erre maga is képes lenne.
Aki egyetértene vele, az azért gondolja végig az Orbán-Matolcsy kombó fergeteges sikereire, mely bátran állíthatjuk, felülmúlja a legendás Orbán-Torgyán duó teljesítményét, pedig a chilei cseresznye sem volt semmi.
Szóval, nem kizárt, hogy Simicska, aki a szomszédja kerítését sajátkezűleg, flexszel bontotta vissza egy vita alkalmával, most ismét előkapja a már bevált szerszámot és nekilát szétszerelni azt a médiát, melyet ö szerelt össze a Vityka barátjának.
Tulajdonképpen erre vártunk már mióta, ez volt a vágyunk azóta, hogy kiderült, hiányzik az erő meg a bátorság, hogy szétcsapjunk közöttük, mint paraszt az egy tyúk között.
Végre egymásnak estek, és ha az Úr igazságos, akkor nem is oly sokára éppen úgy fogják marcangolni egymást, mint a demokratikus oldal prominensei.

Ennek jelei már mutatkoznak, hiszen Rogán Pasa már tudja, hogy ki akarja megküldetni neki a selyemzsinórt, Lázár Jankó meg csendesebb, visszahúzódóbb, mi meg örömmel figyelhetjük a hiéna és a tarajos sül párviadalát az álltok királyának trónjáért, ha az véletlenül megüresedne.
Persze az ilyen eseményeket lehet kicsit siettetni is, hiszen Nérót is, Caligulát is a saját emberei küldték a halálba.
Nem lenne helyes most azt hinni, hogy már csak pár hónapja van a hatalomban, kivéve, ha Merkel és Obama egyetértenek abban, hogy a helyzet elég nyugodt ahhoz, hogy elküldjék a francba a kis hepciást.
Erre ezer mód van, a gazdasági kényszertől a focilabdába töltött Semtexig, szakértő: Budaházy betyár.
Mindenesetre a hatalom túl van a csúcson, és innentől már csak arra kellene figyelni, hogy a nép megértse, hogy a Jobbik nem a makulátlan tiszta erő, hanem egy szabadlábon levő bűnöző.

A demokraták erre a helyzetre láthatólag képtelenek adekvát választ adni, nem taglalnám most a szereplők mentális állapotát és képességeit - a magukat civilként azonosító amatőr hatalomvadászokat is beleértve.
A legújabb, hogy megalakul a Demokratikus Kerekasztal,  kezdeményezői között olyan tiszteletreméltó személyiségek vannak, mint Ferge Zsuzsa és Iványi Gábor, akiknek már a neve is garancia a szándék tisztaságára.
Rengeteg dolgot kell a társadalomnak megbeszélni, és a társadalmon én nem a Nagykörúton belüli népességet értem, hanem a falvak, városok népét is, a kispolgártól a zselléren keresztül a közmunkásig - ezzel egyetértek.
De erre lenne idő.
Viszont ezeknek az eltakarítására nincs sok időnk, mert ha sokáig szerencsétlenkedünk, jön a Jobbik.
Ezt mihamarább meg kellene oldani, erre pedig a tudós szociológus, a politikailag képzetlen adóhatósági tisztviselő, a humanista lelkész meg az újságíró csapata nem a legalkalmasabb felállás.

Itt durva dolgokat kell végrehajtani, mert velünk is durván bánt a hatalom.

Nem lehet érzékenykedni, megbocsátani, határozott cselekvéssel helyre kell állítani a jogállamot és visszaszerezni amit csak lehet azokból a javakból, melyeket ezek elraboltak, magánvagyonná konvertáltak.
A mai hír a Társaság a szabadságjogokért hülyeséggel határos elvetélt akciójáról is erre tanít - a naivitás nem alkalmas közelítés a jogrend helyreállításához.
Tetszik - nem tetszik, ide politikusok kellenek, olyanok, akik képesek a köz érdekében dolgozni.

A helyzet most kedvezőnek látszik, de nem lehet megülni a babérokon, űzni, hajtani kell őket, hogy egyetlen nap se tudják kikalkulálni, hogy honnan és mikor éri őket csapás, akkor van esély arra, hogy hibát hibára halmozzanak.
Persze ehhez is kellenének vezetők, politikusok országosan és helyben, kommunikációs szakemberek, akik képesek kihasználni a helyzetet, hogy Simicska és a demokraták céljai átmenetileg egybeesnek.

Tudom, ez Magyarország, mégis olyan jó lenne elérni, hogy megint Magyar Köztársaság legyen...

:O)))