A fogalmak tisztázatlanságával van itt baj, többek között.
Most éppen a korrupció a sláger, mondván, hogy ez ma társadalmunk rákfenéje, a pokolba vezető út kockaköve, harcoljunk hát ellene.
Olyasmi ez, mintha beültetnének egy oroszlánketrec közepére, körülötted éhes fenevadak, te meg azon filozofálsz, hogy közeli átlényegülésed oroszláneledellé a vadak szabálytalan takarmányozásának köszönhető.Ami a korrupciót illeti, az nálunk kizárt, hiszen ha megkérdezünk a témában kicsit is jártas embereket, azok vidáman mosolyognak a naivitáson: a maffián belül ugyanis nincs korrupció, csak bomló áldozat a mocsárban, ha valaki pénzen vagy bármi más módon bármit el akar érni anélkül, hogy azt a capo di tutti capi engedélyezte volna.
A korrupció ugyanis saját hatáskört feltételez, önálló döntési jogosítványt, melyet lehet befolyásolni némi pénzzel, de a maffia nem az önálló döntések terepe, a maffia főnöke éppen olyan, mint Illetékes Elvtárs – mindenben ő az illetékes.
Ha a korrupció ellen harcolunk, akkor árnyékbokszolást folytatunk, hiszen nem azért dönt a NAV vezetője bizonyos cégekkel kapcsolatban kedvezően, mert ő azért közvetlenül pénzt kap, hanem azért, mert erre utasították, és ha nem hajtja végre az utasítást, akkor annak számára igen kedvezőtlen következményei lehetnek.

Természetesen a bűnszervezetnek ez egy kellemes megoldás, hiszen bármelyik embere csereszabatos, bármelyiket fel lehet áldozni a korrupció elleni harc oltárán, helyére hetvenketten ugranak, mint ahogy a pénzek kilapátolásának is van minimálisan hetvenkét módja.
Hogy egy Vida Ildikó esetleg repül majd, mint a nyári lúd, az semmit nem jelent az üzletmenetet tekintve - ha szükséges lesz, majd eleresztik a kezét és kiadják rá a kilövési engedélyt. 
De addig csak hadd támadják őt, mert ő is egy szigetelőréteg a Vezér és a bűnüldözés között, addig sem Orbánt támadják, ameddig vele foglalkoznak.
Normál menetben aki korrumpál, az megveszi a döntési hatáskör birtokosát, ez jellemző a hagyományos maffiára is, de a mi maffiánk megszállta az államot, ő a döntési hatáskör birtoklója és a döntés elrendelője is.Mindenképpen egyszerű és hatékony eljárás...

Természetesen harcolni kell mindaz ellen, amit Vida Ildikó és környezete képvisel, de ne nevezzük ezt korrupció elleni harcnak, mert nem az állampolgár és a megvesztegethető tisztviselő viszonyáról van szó, hanem – ha már éppen büntetőjogilag közelítjük a kérdést – hivatali hatalommal való visszaélésről, ami nem ugyanaz, főként, ha kiderül, hogy őt is utasították erre a viselkedésre.
Ettől ő még bűnelkövető marad, de tisztábban látszanának a hatalom működtetésének módszerei, esetleg még a művészek is, akik a marionett-bábokat madzagokon rángatják.
Úgyhogy, ha harcolni kell valami ellen, hát az a maffia-állam, az egyszemélyi hatalom, a demokrácia lebontása.

Ma kongresszust tartott a Demokratikus Koalíció, ott is megfogalmazódott ez a követelmény.
Gyurcsány két évet adott arra, hogy a demokraták kikényszerítsék az előrehozott választásokat, aztán új Alkotmány, új Köztársaság, új illúziók…
Okos szavak, szokás szerint, de figyelembe kellene venni azt is, hogy az emberek többsége nem szaladgál a Parlament előtt, hanem otthon ül a konyhaasztalnál és spekulál.
Neki nyugalom és kiszámítható holnap kell.
Ha nincs munkája, akkor rendszeres és normatív szociális támogatás, nem kegydíj.
Ha pedagógus, akkor fizetésemelés, ha orvos, egészségügyi szakdolgozó, akkor tisztességes megélhetés, jólszervezett munka.
Ha beteg, akkor ellátás, gyógyszer, műtét előre fizetendő paraszolvencia nélkül.
Ha szülő, akkor családi pótlék, mert az adókedvezményt csak az tudja igénybevenni, akinek van jövedelme.Ha munkanélküli, akkor munkahely, ha gyerek, akkor biztos jövő és relatív esélyegyenlőség.
Ha nyugdíjas, akkor biztos nyugdíj.
Majd, ha megvannak a nyugodt élet előfeltételei, akkor akár demokrácia is lehet, de addig a politika csak úri huncutság.És ne jöjjön senki azzal, hogy a nyugodt élet előfeltétele a demokrácia, mert negyed század nem hosszú idő, még sokan élnek, akiknek a fentiek mind megvoltak egy deklarált diktatúrában – igaz, az a többség diktatúrája volt.
A mai is az, de ma a parlamenti többségé, az pedig az állampolgárok többségének volt a diktatúrája.
Az volt a jobb.
Lehetne akár ez is a jobb, de nálunk ez történelmileg nem így alakult.

Mindenesetre, ameddig itt a maffia kezében van az állam, addig felesleges elméleti vitákat folytatni, első lépésként helyre kell állítani a törvényességet, és ha ehhez a régi Alkotmány szükséges, hát azt, ha a Harmadik Köztársaság, akkor azt.
Utána ráérünk elbabázni az állammal, hogy az valóban tízmillió magyar állama legyen, ne tíz oligarcháé és tízezer csicskásuké.
Nem szabad szépelegni, mert ebbe egyszer már belehaltunk, jó lenne a maffia-problémát egyszer és mindenkorra lezárni, de úgy, hogy legalább kétszáz évig minden politikusnak, aki ebben spekulálna, elmenjen tőle a kedve…

Kemény feladatnak ígérkezik, határozott és a kegyetlenségig következetesnek kell lennie annak, aki majd felvállalja.
Vajon, találunk rá alkalmas embert?

:O)))