Tudod Péter, sokat spekuláltam én ezen a baloldaliságon meg jobboldaliságon.
Hogy mitől is van az, hogy egy országban élünk, és mégis kétféleképpen gondolkodunk.
Nyilvánvalóan másként vagyunk bekötve, ahogy mondani szokás.
Hogy mi kettőnk között az alapvető különbség, azt talán abban tudnám meghatározni, hogy te a szíveddel gondolkodsz, én meg az agyammal, ami talán nem is olyan nagy baj, hiszen az az ember, amelyiknek csak az egyik vagy a másik van meg, az életképtelen.

A baloldali ember is érez persze, de neki kevésbé lényegesek a szimbolikus dolgok.
Viszont határtalanul fontosnak tartja azt, hogy ebben az országban, melyben mindketten élünk ne fagyjanak meg emberek és ne éhezzenek gyerekek.
És azt is, hogy a huszonegyedik században ne kelljen se hűbéri társadalomban, se diktatúrában élnie.
Tudom, neked fontos az, hogy magyar vagy, hogy ez a hazád, nekem meg nem annyira, mert nekem ez természetes, mint a lélegzetvétel – arra sem vagyok különösebben büszke, hogy az orrom szelel.
De elfogadom, hogy számodra ez valami különleges dolog.
Azt viszont nem szeretném elfogadni, hogy attól, hogy magyar vagy, különbnek érzed magad akár egy románnál, akár egy tótnál, mert az emberi minőséget nem az határozza meg, hogy hova pottyantott a gólya, hanem az, hogy milyen ember vagy a hétköznapokban – egyáltalán, ember vagy-e, vagy csak emberszabású.

És hidd el, ez független attól, hogy jobb vagy baloldali vagy.
Vannak egyetemes emberi értékek, erkölcsi elvek, melyeket hajdan egy Mózes nevű öreg zsidó kőbe vésve cipelt a hóna alatt, és melyre lépten-nyomon hivatkoznak az emberek, jóllehet, nem azt a célt szolgálná, hogy hivatkozzanak rá, hanem azt, hogy betartsák.
Na, ezzel még lenne teendő, de ez sem jobb vagy baloldali dolog, hanem jellem kérdése: kinek van, másnak nincs, ugye…
Ezen a kőtáblán viszont nem szerepelt, hogy az előírások kikre vonatkoznak.
Mégcsak az sincs rájuk írva, hogy ezek a zsidókra vonatkoznak, pedig állítólag nekik küldte az Úr, szóval ő is valahogy úgy gondolhatta, hogy minden ember egyenlő.
És ez az egyik bajom veletek.
Mert az antiszemitizmus, a rasszizmus meg az idegenellenesség nem csak a ti privilégiumotok, van, aki így gondolkodik a mi táborunkban is bőven – sajnos.
De ezt tisztességes baloldali párt nem vállalhatja fel, ellenben a jobboldal pártjai közül az egyik nyíltan, a másik sunyin, leginkább tetteiben észlelhetően vállalja fel a rasszizmust, bár az idegenellenességet ez utóbbi is nyíltan vállalja.

Nem szeretnék Szent Istvánra hivatkozni, de ha azt nézzük, hogy már az ő korában sem volt haladó álláspont az idegenek gyűlölete, akkor ezer év múltán, hogy is lenne az?
Sajnos, a világ ma olyan, hogy nem tud minden embernek biztos megélhetést adni, emberek milliói éheznek és szomjaznak, ezért ez a tömeg elindul arrafelé, ahol jólétet remél.
Ez ellen persze lehet hadakozni, csak győzni nem lehet soha, mert a közmondás is azt mondja, hogy sok lúd disznót győz, és hadd tudassam a szomorú hírt, hogy ebben a helyzetben mi nem a libák számát szaporítjuk.
Meg kellene találni a világnak erre a problémára a megoldást, de attól tartok, hogy az emberiség fennállása alatt eddig még ritkán viselkedett ésszerűen, lehet, hogy most se fog, ez pedig akár az emberi faj nem túl távoli pusztulásához is vezethet.

Azt mondják az okosok, hogy gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan - és ez nagyon bölcs álláspont.
Ezt kellene követnünk nekünk is, hisz ebben az országban ugyanaz történik kicsiben, mint a világban nagyban.
A kilátástalanság elől menekülők egy része elindul a gazdagság felé, a nemzet gerince viszont itthon próbál meg élni és túlélni, az egyre romló körülmények között.
A jobb és bal lassan értelmezhetetlenné válik, ugyanabban a panelházban, ugyanabban a nyomorba rugdalt faluban vergődik a magyar, álljanak bár a szívéhez bármilyen elvek közel, ugyanolyan létbizonytalanságban él a második kerületi kispolgár, mint a hetedik kerületi kényszervállalkozó.
Mégis, inkább egymással vagyunk elfoglalva, mint azzal, hogy kérdőre vonjuk az uralkodó elitet és megkérdezzük tőlük, hogy hová tették a pénzünket.

Merthogy a magánnyugdíjpénztárak vagyonában jobb és baloldali emberek pénze egyaránt volt, és a hatalom nem csak a baloldal pénzét vette el, hanem mindenkiét – és te mégis hiszel még nekik?
Csak azért mert az ellopott zsákmányt nemzetiszínű zsákban lopták el - tőled is?
Mást sem csinálsz, mint mások helyett fizetsz.
Te vagy az, aki kifizeted az árfolyamkockázat árát azok helyett, akik a kockázatot vállalták, hiszen, ha az állam fizet – te fizetsz.
Te vagy az, aki kifizeted Szijjártó uszodájának fűtését, hiszen ha a te rezsid havonta egy-két ezerrel csökken, akkor az ő fűtésszámlája havonta tízezrekkel.
Azt mondják, hogy ezt a közmű-cégek fizetik?
Ne hidd el, hiszen egyrészt majd rád hárítják kieső bevételeiket, másrészt a kieső adójukat, melyet képtelenek lesznek megfizetni, az állam majd más címen beszedi tőled.
Te vagy az, aki kifizeted a Quaestor-befektetők eltapsolt vagyonát, és még azt sem kérdezed meg, hogy hol az ellopott pénz?
Az egész pénzügyi rendszer recseg-ropog, nem csodálkozhatna senki, ha hétfőről – keddre az egész a fejedre dőlne, te meg odaállsz a halálbüntetésről vitatkozni?

Persze velünk együtt, mert az úgynevezett baloldalnak ugyanúgy megvannak a gumicsontjai, mint neked.
Itt verik a tűzet az Illatos út veszélyes hulladékáról, miközben ez a probléma már a múlt század hatvanas éveiben is probléma volt, de most hirtelen ez lett a közbeszéd középpontjában.
A magukat környezetvédőknek tartók lelkesen bólogatnak, közben elfelejtik, hogy szétverik a Nemzeti Parkokat, biogazdaságokat, atomerőművet építünk hatástanulmány és nyilvános vita nélkül.
A magukat baloldalinak nevező pártok időnként be-bedobnak jelszavakat, elmondják vágyaikat, de hogy a négymillió nyomorban élőt megszerveznék érdekeik érvényesítésére, arról nemigen esik szó – azt rátok hagyják.
Ez nem is lenne baj, ha ezekre a bonyolult, de életbevágóan fontos kérdésekre pártjaitok jó válaszokat adnának, de sajnos nem adnak.
Helyette a gyűlöletet szítják, jelmezekben betyárkodnak, karikásostort csattogtatnak és azt a hitet terjesztik, hogy ha cigányok és zsidók nem lennének, ez az ország maga lenne a Kánaán.

Te okos ember vagy, hát gondold végig.
Cigány ebben az országban van vagy egymillió ember.
Ennek a fele gyerek, egyharmada meg munkaképtelen öreg.
Marad munkaképes ember közülük úgy két-háromszázezer, ennek fele dolgozik, a másik fele él reménytelenségben – az ő nyomorban tartásuk oldaná meg a bajainkat?
Az ország létszáma vészesen fogyatkozik, hát nem azon kellene iparkodni, hogy a cigány és nemcigány nyomorban élő gyerekeket felemeljük?
A zsidókkal sem tudtok megbékélni, jóllehet a zsidóság csak a szélsőjobbnál szinonimája a gazdagságnak, mégis irigységgel vannak körülvéve.
Persze van miért irigyelni őket, de azt nem pénzben mérik.
A tanulás képességértől beszélek, amely a legszegényebb zsidó családban is evidencia, hiszen minden ősük tanult, mióta csak a kollektív emlékezetük tart.
Lehetne utánozni őket – persze könnyebb gyűlölködni, meg irigykedni.

A mai helyzetben - legyél bár jobb vagy baloldali – mindannyiunkat hülyének néznek és manipulálni szeretnének.
Ha valamiért, akkor ezért most félre kellene tennünk legalább azokat az ellentéteinket, melyeket kívülről szítanak azok, akik számára ez a gyűlölködés alkalmat teremt arra, hogy a jóváhagyásunkkal, vagy csendes beletörődésünkkel lopják el az országot – végsősoron az életünket.
Meggyőződésem, hogy közös az érdekünk, mondjon bárki bármit is.
Az is meggyőződésem, hogy ez előbb-utóbb úgyis ki fog derülni. 
És ez nekem lesz kisebb megrázkódtatás, mert én ennek a hatalomnak nem hittem soha, ellentétben veled, aki azt hitted, hogy a te érdekeid szolgálja.
Pedig nem lehet csak a te, vagy csak az én érdekeimet szolgálva országot csinálni, mert az ország mi, mindketten vagyunk, még, ha ezt sokan másként is képzelik.
De csak akkor fogunk élni, ha lesz eszünk és szívünk is – együtt.

Gondolkodj el ezen!

:O)))