Lendvai Ildikó írt egy remek posztot a mandíner blogra.Sajnálkozik felettébb azon, hogy azok az emberek, akik hajdan harcostársai voltak egy tisztességes Magyarországért folyó küzdelemben, most alapvető dolgokban változtatták meg az álláspontjukat.
Gyurcsány hirtelen elfogadhatónak találta az egykulcsos adót, Hiller meg a kerítést.
A történet mindhárom szereplője volt elnöke a Magyar Szocialista Pártnak, az együttműködés közöttük azokban az időszakokban kifogástalannak tűnt, most mégis, úgy tűnik, hogy közülük ketten is beszálltak a Nagy Helyezkedésbe, mely a választók kegyeiért folyik.
Ha legalább lenne valamiféle hozadéka a dolognak, de nem kell ehhez jövendőmondónak lennem, hogy megjósoljam - ez is csak a demokratikus oldal további erodálásához vezethet, értékelhető eredményre semmiképp.

Lendvai Ildikónak természetesen igaza van - a szocialisták női politikusainak mindig több eszük volt, mint férfi kollégáiknak, a szabályt erősítő kivétel jelenleg Orbánnak dolgozik.
Persze csodálkozni nem lehet, a dolgok a maguk útján ballagnak, Gyurcsány lassan már csak Orbánnal való összevetésében baloldali, egyébként meg már megint olyan témában bölcselkedett, mely sem időszerű, sem lényeges nem volt, legfeljebb majd a választási program készítésénél kell állást foglalni benne.
De előtte nem ártana tanácskozni azokkal, akik el tudják neki mondani az egykulcsos adó végtelen társadalmi igazságtalanságát (egyébként ezt ő pontosan tudja...), melyet természetesen nem érzékel a saját bőrén.
Hej Marx, hej lét, hej tudat...
Hogy az egykulcsos adó ötlete gyökeret vert a választók fejében?
Hát istenem, a parlagfű is gyökeret ver az elhanyagolt földeken, és a magyar választópolgárnál agyánál elhanyagoltabb föld a világon nincs.
A pártok vezetői felnyalják a földalapú támogatást, megígérik a parlagfű kiirtását, aztán elfelejtik - és ez folytatódik, da capo al fine...
Egy baloldali párt nem állhat olyan elosztási rendszer mellé, mely a gazdagokat folyamatosan még gazdagabbá, a szegényeket még szegényebbé teszi, tovább szaggatva ezt a szerencsétlen országot, mely már így is olyan, mint a géprongy szegényebb műhelyekben...

Hillernek meg nincs jobb ötlete az Orbán-féle kerítésépítésnél, jóllehet ez az ötlet büdösebb, mint akármelyik kerítésszaggató.
A kerítés nem megoldás, a tetejében ez olyan, mintha árvíz ellen gátat építenénk a Tisza egy ötvenkilométeres szakaszát, oszt üldögélnénk a gödörben, melyet a víz - ha csak ennyit tettünk ellene, úgyis elönt.
Márpedig nálunk mélyebb gödörben Európában kevesen élnek.
Viszont a gátépítő, aki aranyáron építette a gátat ezen is jól megszedi magát, és ha jönne esetleg az ár, akkor te már csak a sebesen távozó hajó tatját fogod elnézegetni.
Természetesen a kutatások ez esetben is kimutatják, hogy a választópolgárok többsége nagy barátja a kerítéseknek, jelentős részük még áramot is vezetne bele.
A kesznyéteni Szabó Barnabás is nagy sikert aratott ezzel az ötletével, valóságos nemzeti hős lett belőle, még miniszterelnök-jelölt is volt.
Hiller előtt beláthatatlanok a perspektívák, ha megugorja ezt a magasságot is.
Amúgy is, Orbán tájékán egyre szebben énekelnek a szirének, "Aki Hillerpista, az nem kommunista!" meg "Itt van ez a Tóbiás, aki Hiller-fóbiás!" és hasolókat.
Folyik egymás torkának csendes harapdálása a párton belül. 
Már a mérhetetlen ambíciójú Szanyi is bejelentkezett a lassan mérhetetlen párt elnöki pozíciójára, aztán, hogy ő lenne-e a megoldás a párt válságára, azt az Úr maga se tudja tán.
Szanyi a szocialisták Fülig Jimmyje, aki remekül ért a hajózáshoz, oltári nagy pofonokat tud osztani, de a hajó legénysége képtelen elviselni a gondolatot, hogy kapitány legyen belőle...

Valamiért olyan ismerős ez a helyzet.
Két és fél évvel a soronkövetkező választás előtt a demokratikus oldal már megint nem azzal foglalkozik, amivel kellene, hanem improvizálgat, felelőtlenül ötletel, pávatáncolgat Orbán háremében, helyezkedik, ahelyett, hogy egy mindenki számára elfogadható, jól kommunikálható és nagyonkonkrét választási programon dolgoznának, aztán keresnének csendben egy olyan miniszterelnök-jelöltet, aki egyik párt fizetési listáján sem szerepel - ha nem túl nagy kívánság ez, még a Fideszén sem.

Lendvai Ildikó tisztán látja a helyzetet-
Pártja legnagyobb dicsőségére úgy szokta aláírni a posztjait, kommentjeit, hogy "volt országgyűlésiképviselő."
Na, ez a szégyen...

:O))))