Megy az izmozás a budapesti főpolgármester-jelölt személye körül, a széleskörű demokrata összefogás eredményeként már csak hárman vannak, ami azt jelenti, hogy ebben is túltermelési válság van, mint az almában, és ezt nem lehet még az oroszokra se fogni. 
Állítólag az alma túltermelési válságát megoldja majd az Unió és a Mi Vezérünk, ki ugyan nem bensőnkből vezérel, de a másoktól kapott pénzt nagyon szereti személyesen elosztani, hiszen nincs az a pénztárca, amiből ne tudna beleesni néhány forint az arra méltó zsebekbe.

Az almát majd az arra érdemesektől (20%) felvásárolja az állam, aztán majd raktározza a baráti (20%) tárolókban, majd a végeredményt kiszállítják a földekre a baráti (20%) szállítócégek és beszántják a baráti (20%) gazdák, lett földjük, van hova…
Julcsa néni is tud majd olcsó almát venni a Havannán.
No, nem a magyar gazdáktól, hanem a lengyelektől, akiket nem terhel az extra költségeken túl a huszonhét százalékos ÁFA, melyből engedni a kormánynak nemigen áll módjában, hiszen akkor teljesíthetetlenné válik a három százalékos költségvetési hiánycél.
Az Unió szerint már egyébként is teljesíthetetlen, de az uniós bürokraták köztudottan hülyék, szorgos népünk kimagasló teljesítményének lebecsülésével pedig nem lehet minket megfékezni az ország végleges, teljes és visszavonhatatlan átalakításának útján.

Ez három fázisban megy végbe, az első fázisban sikeresen szétvertük a gyilkos kádári diktatúrát, melyben mindenkinek fizetés ellenében rabszolgaként dolgoznia kellett, a második fázisban sikeresen szétvertük a munkahelyeket, most pedig, a harmadik fázis következik, melyben szétverjük az államot. 
Helyette létrehozzuk a modern, munkaalapú társadalmat, mely attól modern, hogy a dolgozó a bizonytalan és kiszámíthatatlan magánszféra helyett -szigorú egyszemélyi vezetés mellett (orbánviktor...) államunk nagyvonalú gondoskodásának köszönhetően sztárgázsiért közmunkát végezhet.

A végleges és visszavonhatatlan átalakítás jegyében Szijjártó miniszter kétszáz embert tesz lapátra a külügyminisztériumból a takarékosság növelése és a szakmaiság erősítése érdekében, ami nagyon helyes is, hiszen el kell tartania a - legfrissebb adatok szerint hétszáz négyzetméteres - házát, mely vélhetőleg még növésben van.
Márpedig ez a növőfélben levő állapot még egy gyerek esetén is költséges, és már így is ki van feszítve a Szijjártó család költségvetése.

Mint tudjuk, a szakértelem egyébként is bolsevista trükk, nem kell ezt túldimenzionálni, hiszen ő maga is milyen szépen megoldotta beiktatása után egy nappal az Egyesült Államokkal fennálló apró nézeteltérést.
Csak az a baj, Martonyit azóta bajusz nélkül nemigen lehet felismerni az utcán.
Szálanként tépdeste ki, rossz nyelvek szerint…
A magyar külpolitika egyébként is, mióta világ a világ, meg három nap, a jobboldal sikerágazata volt, most pedig új csúcsokra sikerült hágnunk, a nemzetek közössége megtudhatta végre, hogy nem oda Buda, Ugocsa non coronat, valamint eb ura fakó.Továbbá óva intjük az Egyesült Államokat Nemzetünk Oroszlánjának ingerlésétől, mert ez akár hadüzenethez is vezethet.

Teljesen függetlenül attól, hogy mi a véleményem a NATO és az Unió Ukrajnával kapcsolatos handabandájáról, azt azért le kell szögezni, hogy a szövetségesi viszony újszerű értelmezése némi értetlenkedést váltott ki ortodox külpolitikai szemléletű barátaink körében.
Ők igazolva látják a közkeletű vélekedést, hogy akinek magyar a barátja, annak nincs szüksége ellenségre.
Hajdan a magyar külpolitika azért volt sikeres, mert egyértelmű és kiszámítható volt, ez ma azért nem ennyire van így.

Ami azt illeti, mielőtt bombázni kezdjük Washingtont és Brüsszelt, előtte még számíthatunk egy-két érdekes diplomáciai bravúrra, hiszen új külügyérünk erkölcsileg genetikailag is kódolt, mert azon kívül, hogy anyagi ügyeivel kapcsolatban hazudik, mint a gép, hozott otthonról is viselkedésmintát.
Márpedig amit az ember a szüleitől lát, tapasztal, az mélyen bevésődik a tudatba.
Szijjártó apuka belekeveredett egy csúnya gazdasági kartell-ügybe, melyet rendkívül magas bírsággal honorál a törvény, de ő – áthatva a törvényesség iránti tisztelettől - vallott egy-két terhelőt a társaira, melynek következtében azok uszkve hétmilliárdos bírságot oszthattak szét maguk között, míg Szijjártó apuka üdén és harmatosan szállt ki az ügyből, elkerülve a milliárdos bírságot.
Fordítsuk le ezt a mentalitást Magyarországra és helyben vagyunk.Mit mondjak, újsütetű külügyminiszterünk nem egy Andrássy gróf, de még csak nem is egy Puja Frigyes, sajnos.

Az uniós belpolitikában sem aratunk valami túl nagy diadalokat, az egyébként képességes, de emberileg meglehetősen  gyenge minőségű Navracsics uniós biztos-jelöltként mélyen átérezhette Falus doktor helyzetét, hiszen bármerre is fordult, mindig akadt valaki a háta mögött, aki fenéken billentette.
Pedig az ellenzék nem is kampányolt ellene munkásőr képekkel, mint hajdan a Fidesz Kovács László ellen, viszont a Mi Fároszunk (vagy Falloszunk? Mindig bajban vagyok ezekkel a francia kifejezésekkel…) embere, aki karaktergyilkosként szerzett elévülhetetlen érdemeket.
Mit mondjak, uniós körtökben Orbán barátsága nem mondható népszerűség-növelő tényezőnek...

Azon meg nem kell csodálkozni, hogy az ellenzék nem ért rá foglalkozni vele, Szanyi kapitány éppen elfoglalt volt, jó politikai érzékkel vendégül látta a Gój Motorosokat.
Ez azért a hülyeség minősített esete, ennyi erővel minden kanyarban csókolgathatta volna Hitler maga után húzott, kerekekre szerelt szobrát is, nem is tudom, mit lehet erről politikailag korrekt kifejezéseket használva gondolni.
Ez magánemberként elment volna, hiszen a Gój Motoros is ember talán valahol a lelke legmélyén, de egy vezető baloldali politikusnak azért illene eszénél lennie.

Viszont megnyugodhatunk, kollégái a Szocialista Párt vezetésében nem ellenzik, hogy a nép Bokrosra szavazzon a főpolgármesteri választáson, ellenben a helyi jelöltek támogatását kimondottan javasolják a választóknak, mert a közgyűlési többséget szeretnék megszerezni.
Ebben a finom disztinkcióban az a jó, hogy a széthúzást időben beépítik a még meg sem választott közgyűlésbe is – láthatólag nem veszik észre, hogy Orbán szekerét tolják, vagy húzzák - pesti vagyok, nem tudom pontosan, hogy az ökröket hogy szokták fogatolni…

Utolsó csapásként ma megtudhattam, hogy valószínűleg kirgiz szövetségi kapitánya lesz a magyar kézilabdásoknak.
Bakker, komolyan mondom, a hülyeség veszedelmesebb járvány, mint az ebola…

Mellesleg mai hír: megszüntettek minden nyomozást a magán-nyugdíjpénztárak ellen.
Pénz lenyúlva, az utolsó kanyi is eltapsolva, a cégek vezetői meghurcolva, mehet mindenki isten hírével, nincs itt semmi látnivaló!
Magyarember meg, mikor sorbaállna a nyugdíjért néz ki majd a fejéből hülyén, ha nem kap semmit, de persze, ha az erről szóló értesítést nemzetiszín szalaggal kötik át, lehet, még hálás is lesz Viktornak, aki majd megmagyarázza, hogy a lóvét már majdnem ellopták a rohatt komcsik, de ő megmentette.

Bizonyára van még ennél alább is, de ezt brit tudósok egyelőre csak elméleti úton próbálták meg bizonyítani.
Van még feladat előttünk!

:O)))