Tulajdonképpen folytatása nincs a dolognak, már csak levezető mozgások vannak hátra Ukrajnában.
Az orosz „hadgyakorlat” befejeződött, búcsúzóul Moszkva még kilőtt egy interkontinentális ballisztikus rakétát, majd közölte, hogy az előre számított célterületen csapódott be – a rakéta hatótávolsága 11000 kilométer.
A Krímben csend van, az orosz flotta és az ott tevékenykedő egyéb csapatok - akiknek legfőbb feladata az volt, hogy az ukránok előtt parádézzanak és a mellüket döngessék, mint Tarzan majma - megmutatták, hogy ki az úr a háznál, és ez elég is volt, ma már visszaengedték a nemzetközi repülőtérre az ukrán katonákat is, most közösen őrzik az objektumot.
Putyin éppen nem is érti, hogy miről beszélnek mindenféle orosz erőkkel kapcsolatban, de egyébként is hozzávetőleg hatezer katonáról szólnak a becslések, ebben benne vannak a flotta erői is, ennyi élőerővel, nehézfegyverzet és légierő nélkül pedig egy komoly konfliktust nem kezd Moszkva.

A nyugati politikusok körbekiabálják Putyint, ezen felbátorodva a mieink is harciasabbakká válnak, miközben tele vannak aggdalommal, hogy mi lesz a már levajazott kis paksi üzletükkel.
Közben – ahogy ez már lenni szokott – az ukrán politika visszamenőlegesen igazolja azt, hogy az oroszok nem véletlen verték magukat a földhöz.
Julia Timosenko már meghirdette, hogy az orosz flottának minél előbb el kell hagynia Ukrajna területét, mert biztonsági kockázatot jelent Ukrajna számára – én meg azt hiszem, hogy lehet, hogy az a terület fogja elhagyni Ukrajna területét, melyen az orosz flotta állomásozik, és utána mindenki tapsol, mert az oroszok végre nyugalomban lesznek, az ukránok meg egyelőre megússzák az ország egyharmadának elcsatolása helyett a Krímmel.

A Nyugat beleesett abba a csapdába, hogy azt hitte, Oroszország majd szájtátva bámulja, hogy levadásszák róla érdekszférájának legnagyobb országát, a regionális középhatalomnak számító Ukrajnát.
A szirénhangok, melyekkel az ukránokat az Unióba csalogatták felbőszítették az oroszokat, különös tekintettel arra, hogy úgy működnek Ukrajna számára, mint a lélegeztetőgép, lévén Ukrajnának energiahordozója nincs egy csepp sem, az ukrán ipar a T-34-esek korából örökölt technológiával előállított termékeit csak a hatalmas és relatíve igénytelen orosz piacon képes elhelyezni, nyugaton teljességgel versenyképtelen.
Az ukrán mezőgazdaságot a Szovjetunió felbomlása során ugyanúgy szétverték, mint a mienket, és ha a honi állapotokat nézzük, akkor sincs sok okunk a vidámságra.

Oroszország igen baráti áron szállította a gázt és olajat a testvérnépnek tekintett ukránoknak, és ha az ukránok nem akarják zsarolni, akkor a jövőben is arrafelé vezetett volna az orosz szénhidrogének útja az Unió felé.
Sajnos vagy tizenöt év ádáz munkájával sikerült elérniük, hogy az ukrán gáztranzitot megbízhatatlanná tették és erre most csak rátett egy lapáttal a mai probléma.
Persze ez Amerikát és Angliát nem érdekli, ők nem az oroszoktól szerzik be a gázt, a franciáknál atomerőmű-atomerőmű hátán őket sem zaklatja fel, ha leáll az orosz gáz, a németek pedig kapnak a Balti tenger felől, úgyhogy ha itt szívni kell, hát nekünk horpad be a homlokunk.

Bölcs elemzők azt fejtegetik, hogy Putyin megrettent attól, hogy kizárják a G8 együttműködésből, de azt hiszem, tévednek, mint ahogy abban is, hogy azért aggódnak, mi lesz Oroszországgal, ha elveszíti energiahordozóinak európai piacait. 
Hát az lesz, hogy felgyorsul a Kína felé vezető orosz csővezetékek építése, aztán Kína gazdasága szépen felszippantja az egész orosz gáz és kőolajtermelést, Európa meg átáll a fatüzelésre - Orbán személyesen fogja kisbaltával járni a Svábhegyet, és aranykerékpáron tolja majd haza a hegyoldalból kivágott fát.

Azon meg nagyon kellett röhögni, mikor Orbán tanácsokkal látta el az Uniót, miszerint az orosz katonai lépésekre azonnal válaszolni kell, de még véletlenül sem katonai lépésekkel.
Ballagsz hazafelé, egy koma bunkósbottal fejbe akar vágni, te pedig megfenyegeted, hogy legközelebb nem veszel tőle hízott libát.
Igen hatékony módja a támadás elhárításának, ezen majd sokat töprenghetsz a kórházban, fejeden a kötéssel.

Putyinnak egyébként esze ágában sincs katonailag nagy hacacárét rendezni, éppencsak

tudatni akarja Amerikával, hogy hol kezdődik az oroszok orra, ha hadonászhatnékjuk támad.
Azt mindenki pontosan tudja, hogy amelyik ország nyílt szárazföldi konfliktusba akar keveredni Oroszországgal, az igen rosszul járna, nem is kockáztatja ezt senki.
A Krím meg orosz marad, mondjon a fonottkalács-küllemű szépasszony bármit is.
Ha kell, majd lesz belőle önálló állam, és akár népszavazással is meg lehet majd erősíteni a döntést, hisz oroszok lakják, aztán majd köt védelmi egyezményt Putyinnal, ő meg nekik fizeti Szevasztopol bérleti díját.

Úgyhogy fel van adva a lecke a hoholoknak: vagy észhez térnek és megkeresik a modus vivendit Putyinnal, vagy igennagyon szegényen fogják végignyomorogni a következő ötven évet, meg még fáznak is kicsit telente.
Európa pedig nem fog segíteni, mert nincs miből.
Amerika el van foglalva Kínával, attól tartok, hogy el is lesz foglalva velük ebben az évszázadban, miközben mellesleg el van adósodva fülig neki.
Orbán meg majd lassacskán csak rádöbben, hogy ki is ő világpolitikai méretekben – halványzöld  libapotty a harmatos réten.
Az csak a baj, hogy mi mindig erre cseszünk rá, a „sajátosan magyar” gondolkodásunkra, melyet egyébként más nyelvek csak primitív ravaszkodásnak hívnak.
Lassan tanulunk, de legalább gyorsan felejtünk.

:O)))