Méghogy kvóta!
De az aztán már végképp, hogy ne legyen, még csak az kéne!
Magyarember ezeréves történelmén kiérlelt véleménye egyértelműen kvótaellenes, és csak azért nem mondjuk azt, hogy a tuggyukkik találták ki, merthogy ez is magyar találmány, csak akkor numerus claususnak hívtuk.
Persze a tuggyukkik tanulékony nép, lehet mégis, hogy átvették?

De mindegy is, a lényeg az, hogy ne legyen kvóta, ne jöjjön be senki a határainkon illegálisan, aki meg a határátkelőkön keresztül érkezik, annak írjuk ki - úgyis szeretünk mindenféléket kiírni: Ha jöttök lesztek, ha hoztok, esztek!
Majd ültessük le őket a mezőn  és tanítsuk meg őket az "ürge van a gödörben, gödörben"' című népdalra, nehogy azt higgyék, hogy a migráns sorsa a legkeservesebb...


Szóval elsősorban ne jöjjenek, de ha már jönnek, akkor ne akárhol jöjjenek, ha ott jönnek, ahol jöhetnek, akkor ne maradjanak, de ne akarjanak elmenni sem, mert nekünk dolgunk van velük a mezőn. 
Igen a mezei irodában, ahol a migránsok ápolhatják a népi hagyományokat, szarhatnak szanaszéjjel és kitörölhetik a feneküket a kukorica bajszával, ha már a Házelnök őexcellenciája nem jár arra, amit a helyzet ilyetén alakulásában meg is értek...
Ezek nincsenek semmire és senkire tekintettel és csak menekülnek és menekülnek, ahelyett, hogy tapsra megállnának ott, ahol éppen vannak, és ennék a száműzöttek keserű kenyerét, mint Rodostóban a Vezérlő Fejedelem és harcostársa, Mikes Kelemen...

Az persze kizárt, hogy az uniós tagállamok vezetői leüljenek egy szép nagy kerek asztal köré.
Majd miután az ajtókat-ablakokat  befalazták, a döntés meghozataláig egy lyukon át kizárólag kenyeret és vízet kapjanak, naponta csökkenő mennyiségben, mint hajdan a pápaválasztásokon, hogy mihamarabb együttes döntésre jussanak.
Nehéz ügy, az Unió strukturáját nem ilyen helyzetre optimalizálták, itt a szituáció olyan, mint amikor a hatlovas hintó elé befognak egy táltost, egy gebét, egy öszvért, egy ökröt, egy libát és egy kutyát - majd a kocsis megemeli a kalapját és megkéri a tisztelt fogatot, hogy induljanak útnak.
Na, abból aztán minden lesz, csak nemzeti vágta nem.


Magyarország természetesen ebben is jobban teljesít, hozzávetőleg úgy, mint az a kocsis, aki állandóan rikkantgat, szid mindent és mindenkit, emellett ő löki a lőcsöt a küllők közé.
A mai napig nem lehet semmiféle koncepciót érzékelni a magyar állam tevékenységében, a Mici állandóan improvizál, annak megfelelően, ahogy a külvilág reagál a kapkodására.
Olvasom valahol, hogy az Unióban van törekvés arra, hogy elszámoltassák a kormányokat a menekültek elhelyezésére adott támogatások felhasználásával - szerintem nagyon üdvös lenne...
Hogy ezek igazán csak a lopáshoz értenek, ez köztudott, de amit előadnak a migránsok ügyében, azért az valóban vérforraló.
Nincs bennük egy deka emberség, empátia sem, a magyarokról olyan képet tárnak a világ elé, mintha mindenki olyan lenne, mint amilyenek ők.
Ha leköpnének bennünket az arab országokban, nemigen reklamálhatnánk.

Hogy az Unió olyan-amilyen, abban is részünk van, hiszen a Nemzeti Sejt kézzel-lábbal, farkincával tiltakozik egy Európai Egyesült Államok terve ellen.
Ellene viszont senki sem tiltakozik, jóllehet lépten-nyomon úgy nyilatkozik, mintha ő lenne Magyarország személyesen.
Ki kérdezett meg itt akárkit is eddig arról, hogy milyen Uniót szeretnénk?
Egy gyenge társulást, amelyik a legelső gondnál tehetetlenné válik, vagy egy erős középhatalmat, melyben az államok feladják szuverenitásuk egy részét, cserébe egy virágzó szövetségi államért.

Reménytelen ügy, ilyen politikusokkal csak a huszonnyolc trágyadomb birodalmát lehet megteremteni, ennél még az Osztrák-Magyar Monarchia is sokkal különb volt.
Pedig, ha valamikor, akkor a mai világban irgalmatlan szükség lenne az egységes fellépésre, mert így nincs súlya a társulásnak, hiába félmilliárd ember szövetsége.
Nincsenek egységes szabályok, ha valahol egy idióta hatalomra kerül, akkor az képes felforgatni az egész Uniót.
Jelzem, a társasházak se működtek, ameddig minden döntéshez az összes lakó szavazata kellett, azóta működnek úgy-ahogy, mióta elég a többség döntése a dolgok túlnyomó részében.


Pedig nálunk most gyors és határozott döntéseket kellene hozni, száz nap múlva lehet itt méteres hó és mínusz tizenöt fok is - majd akkor is a kukoricaföldön ültetjük a menekülteket?
Vagy valóban azt képzeli valaki, hogy ki lehet rekeszteni őket az országból?
Rendben, de akkor mi lesz Szerbiában?
És mi lesz, ha Szerbia bedurvul?
Így is csodálom a higgadtságukat.
Vagy ott fagynak majd meg a kisgyerekek, öregek a pengék alján?
Hogy képzelik ez a döntéshozók, azon kívül, hogy katonásdit akar játszani a Vezérecske?
Hogy képzelik a helyzet kezelését, ha esetleg egy hónap alatt akar belépni kétszázezer ember?
Kizárt?
Ugye, hogy nem, ez csak a nagyhatalmaktól függ...
Lesz a menekülteknek fűtött szállás, emberhez méltó elhelyezés?
Az Unió helyében ezeknek egyetlen eurocentet sem adnék a kezükbe, inkább megvenném a szolgáltatásokat, ellátnám a regisztrációs feladatokat, ezektől meg ujjlenyomatot vennék, lefényképezném őket szemből meg profilból, aztán mákosba öltöztetve leültetném őket a nyílt mezőn a nyolc fokban...


Igen, a menekültek komoly gondokat okozhatnak, igen, nem lesz könnyű munkát adni nekik, de ha nem akarunk Róma sorsára jutni, hát meg kell oldani a feladatot.
És még szerencsénk is van, hogy Szíria kerekedett fel, - ugyanez Szomália népével bonyolultabb lenne...
A döntés persze nem a mi kezünkben van, a nagyhatalmaknak kellene megállapodni egy megoldásban.


Talán az élet kikényszeríti a megállapodást...

:O)))