Eredetileg csak a neve tetszett meg neki, azt hitte, kiégett az elsőbetű a neonreklámban...
Beszorult a Mi Reménységünk, mint macska feje a tejfölösköcsögbe Hernádi Zsolt ügye kapcsán.
Most államférfit imitálva komoly pofával ül, és kétségbeesetten pislog jobbra-balra, keresi a csapdából a kivezető utat.
Próbálja menteni Hernádit, mert ezzel magát menti, közben hülyeségeket beszél holmi kétséges vádakról, mely ismét csak azt erősíti, hogy a vád – a vesztegetés – akár igaz is lehet.
Nagy a baj, és ezen most – úgy tűnik - nem lehet segíteni duplafenekű beszéddel, sunyi ravaszkodással, üres lózungokkal - ahogy elnézem, itt kőbe szaladt a kasza, ő meg érzi a büdösséget.
Már ott tart, hogy amikor megjött az elfogatóparancs a MOL elnöke ellen, akkor olyan gyermeteg akcióba kezdett, mint a „nem megfelelő nyelven átadott okmányra” való hivatkozással előadott időhúzás, melyet akár Karinthy is írhatott volna Tanár úr kérem című művében, közvetlenül a Magyarázom a bizonyítványom klasszikus befejező mondatai után.
…de mostanában ne tessék bemenni az iskolába… a kaput kiemelték… most átalakítják… most nincs kapu…
A baj nem abban áll, hogy a Videoton díszpáholyának egyik tartóoszlopát be akarják csukni a horvátok, mert - hát istenem - kinek mi vagyon megírva, ugye, meg aztán ez alig több, mint parasztáldozat, hiszen nem férje egyik lánynak sem, használat után eldobható, és még örüljön is, ha megússza szabadlábon a hülye ügyetlenkedését!
A baj az, hogy ki tudja, ha becsukják, akkor miket fog vallani, hiszen a vallomásokat nem a magyar ügyészek fogják jegyzőkönyvezni.
Ilyen kiélezett helyzetekben könnyen előadódik, hogy a vád nem áll meg azon a szinten, ahol eredetileg meg kellett volna állnia, és bizony, itt az érdekek sem esnek egybe.
Persze meg lehet próbálni megsaccolni, hogy a mostani horvát kormányfőnek mennyiért lesz korpás a haja, de ez még kockázatosabb, hiszen itt nem egy véres baltáról van csak szó, nem is csak Hernádi bánatos fejéről, hanem a Mi Boldogságunk gereznájáról, ami – mint tudjuk – felbecsülhetetlen értékű.
A horvát kormányfő érdeke pedig az, hogy elődjét minden bírói fórum bűnösnek találja, mert ha sikerül a bűnösséget bizonyítani, akkor nincs se rá, se pártjára tovább gond, csak a csíkos ruha meg a cella fűtése.
Márpedig az elődjén csak két korrupciós ügyben találtak fogást, és ebből az egyik éppen a MOL- hoz kapcsolódik.
Merthogy állítólag Hernádi Zsolt megvesztegette a korábbi horvát kormányfőt, hogy segítse hozzá vállalatát a horvát olajtársaság többségi tulajdonrészének megvásárlásához.
Kormányfőt nem ötfilléres alapon vesztegetünk, erről a Gripen – vesztegetést bonyolító osztrák arisztokrata tudna – és ha van Isten, egyszer fog is – beszélni.
Márpedig egy ilyen akció, ilyen nagyságrendű pénzmozgással egy nagyvállalatnál sem mehet anélkül, hogy a menedzsment, az Igazgatóság és a Felügyelőbizottság prominensei ne tudjanak róla, de miután a Magyar Állam is tulajdonos, így Orbánnak, - aki még azt is személyesen engedélyezte, hogy a Jahn Ferenc Kórház csepeli krónikus részlegénél dolgozó, hatvankettedik életévét betöltő, a nővérkék között tisztes rendet vágó gerontológus főorvos tovább dolgozhasson - szintén tudnia kellett róla. 
Ha ez kiderül, akkor elképzelhetetlen, hogy Vezérünk ne kerüljön a gyanúsítottak közé.
Előkelő társaságban lenne, mivel a MOL Igazgatóságában ott ül a Videoton VIP páholyának törzsvendégein túl az egész Fidesz-közeli elit - azeri olajkút, párnagáz, tőzegbányászat - lenne miről beszélgetniük az előzetesben.
Személyes csapdáról van itt szó, melyből nem lesz könnyű kiszabadulni, és ami rengeteg pénzébe fog kerülni még a magyar adófizetőknek, akik egyébként nagyon szeretik a MOL - t, hiszen a magánnyugdíjra félretett megtakarításaikból is inkább a cég részvényeiből vettek egy jelentősebb pakettet.
Majd jó lesz később a mosdó tapétázásához, ha a dolog így folytatódik.
Így aztán most Orbán vadul hátrálna kifelé az ügyből, míg horvát kollegája abban érdekelt, hogy minél mélyebbre nyomja a fejét abba a pöcegödörbe, melyet személyesen hozott létre és melyben eddig oly vígan fickándozott. 
Most többet ér a hosszú távú barátság az INA irányító részvénypakettjénél, most semmi se lenne drága, ha meg lehetne úszni a balhét.
Kérdés, meg lehet-e, vagy a mai horvát belpolitikai helyzetben ez nem lenne kívánatos?
Érdekes lesz elnézegetni, mire megy a magyar politikai és gazdasági elit egy ekkora békával, le tudja nyelni, vagy a torkán akad?
Mindenesetre az ellenzék szokás szerint vagy ügyetlen, vagy érdekelt az ügy eltusolásában, erre sem lenne baj, ha fény derülne.
Orbán ma arról beszélt, hogy nem a MOL az egyetlen magyar érdekeltségű cég, melyet a horvátok zargatnak.
Ha igazak a pletykák az Orbán-család személyes érdekeltségeiről Horvátországban, akkor nehéz napjai lehetnek a Haza Megmentőjének.
Nem egyszerű dolog Keresztapának lenni…

:O)))