KÁLMÁN OLGA
És Kálmán Olga ürügyén kicsit a mai médiahelyzetről, és az irreális elvárásokról írok ma.
Merthogy sokan annyit nézték már őt, hogy belefáradtak, mint ahogy az ember bele tud fáradni a partnerébe is, ha tizenéven keresztül csak őt tudja nézni, mert mondjuk bányában dolgozik, ahol a legszebb nő a bányarém.
Kálmán Olga egyedi jelenség, és attól jelenség, hogy tehetség.
Ő az, aki szembesíti a politikusokat elveikkel, viselkedésükkel, saját magukkal, és a sok szembesítés eredményeképpen megszületik a kép a mai Magyarországról.
Mégis, újabban divattá vált kritizálni, erőszakosnak nyilvánítani, agresszivitással vádolni, jóllehet ő csak teszi a dolgát, ha kell negyvenszer is visszakérdez: Ön meg tudna élni ennyiből, államtitkár úr?
Aki látta a beszélgetést, láthatta hogy milyen egy újságíró, aki nyugati mércével méri magát
Szóval, kedves kritikusok, legyetek már realisták.
Bármelyik - ismétlem, bármelyik - médium politikai irányvonalát végsősoron a tulajdonos szabja meg. Történhet ez akár konkrét iránymutatással, akár csak a főszerkesztő kiválasztásával, aki aztán kiválasztja azokat, akik értenek a szóból.
Olga éppen annyira lehet kemény, amennyire engedik neki, mert ha keményebb, akkor mehet világgá.
Újságírónak lenni pedig nem olyan, mint órabérben fát vágni, a jó újságírónak közlési kényszere van, szereti megmutatni a világnak, amit maga megismert, nemmellesleg el kell tartania a családját is. Nem egyszerű ezt úgy csinálni, hogy a delikvens hiteles is maradjon.
A vendégeit pedig csak részben választja ő, ha a csatorna gazdája azt mondja, hogy meg kell hívni a jobboldal teljes vezérkarát Horthytól Szálasiig, hát akkor meg kell hívni.
Ha valaki újságíró, akkor egyébként is ez kell legyen a véleménye, mert csak akkor lehet leleplezni a hazudozást, ha a hazug ott ül vele szemben és a néző előtt lepleződik le.
Ha nincs ott, akkor máshol nyilatkozik majd, és mellébeszél vagy tovább hazudik, és a néző ezt fogadja el valóságnak.
Amúgy sem vagyok híve annak, hogy a saját körünkben dicsérgessük egymást. Anno az Index polidilin volt vagy ötvenezer hozzászólásom, de az Index kiirtotta a baloldali hozzászólókat, és még mielőtt ez velem is megtörtént volna, többedmagammal otthagytam a fórumot.
Az utódlásra létrehozott fórum nem vált be, annak nem sok értelme volt, hogy állandóan egyetértettünk egymással, legfeljebb az árnyalatokon vitáztunk mérsékelt lelkesedéssel.
Sokan pedig ezt szeretik és rettenetesen idegesek például a vállaltan fideszes Máté Bencétől, pedig ő csak a beszélgetéseket teszi életszerűvé. Jómagam kimondottan kedvelem, mert ha az értelmes Mátébence van szolgálatban, akkor az érvekkel próbál meggyőzni titeket, mígellenben ha a vonalas Mátébence áll a vártán, akkor a színvonal esik, de még ő is jót tesz az eszmecserének.
Ha támogatókat akarunk szerezni a demokráciának, akkor meg kell tanulnunk vitázni, érvelni, értelmi és érzelmi húrokat pengetni, mert az emberek nehezen fogadják el azt, ami a valóság, nekik párszázezer lakásnál sokszor többet jelent egy giccses szobor, egy hazafiságot emlegető politikus.
Nekem könnyű dolgom van, nem ebből élek, a blogomnak én vagyok a tulajdonosa, nem akarok történelmi egyházzá válni, a helyi szentháromság itt a két púp, meg a liba.
Soha senki nem fizetett egy kanyit se az írásaimért, ami azért kicsit zavaró, mert a pénz értékmérő is, legalább megkóstolhattak volna - de ez az én magánjellegű bajom, viszont megkérdőjelezhetetlenül független vagyok.
Az újságírói függetlenségnek ma ez az egyetlen útja, nevezetesen, ha nem vagy újságíró, hanem blogger, aki legfeljebb reklámokat helyez el a saját felületén. Én még ezt sem teszem, mert akkor beleszólhatna az életembe a NAV.
Szóval becsüljétek meg Kálmán Olgát, aki gúzsbakötve táncol, méghozzá nagyon jól táncol, ha Amerikában tenné ugyanezt, akkor dögre kereshetné magát - arrafelé megbecsülik a kiugró tehetséget.
Az ATV, a médiafelület, ahol Olga megjelenhet, nem az övé, hanem a Hit Gyülekezetének tulajdonában van.
Lehet, hogy most, miután történelmivé nőtte ki magát a gyülekezet, olyasforma szelep lesz a diktatúrában, mint Hofi vagy a Rádiókabaré volt, de ettől még Hofit szerettük és a Rádiókabarét nagy röhögések közepette hallgattuk.
Nem kellene Olgát is ellehetetleníteni, amortizálni, emberfeletti munkát végez azért, hogy felnyissa azok szemét, akik nem foglalkoznak túl sokat politikával, és háttérismereteket adjon azoknak, akik szeretik nézegetni ezt a gusztustalan világot, amit politikának nevezünk.
És hogy nekem is legyen ebből a beszélgetésből valami hasznom, kis változtatásokkal ez lesz a mai poszt a blogomban, ahol - elhihetitek - nem egyszerű naponta új témát találni, Olga pedig naponta hármat-négyet is talál - igaz, neki vannak segítőtársai...
Szóval, becsüljük meg Olgát, egy van belőle...
:O)))
