Az MSZP, a Demokratikus Koalíció (DK), a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) és a Szövetségben, Együtt Magyarországért Párt (SZEM) képviselői tizenegy pontból álló nyilatkozatot fogadtak el hétfői megbeszélésükön.

Nyilatkozatuk szerint a külkapcsolatok javítását tekintik céljuknak, mert az Orbán-kormány miatt Magyarország mára elszigetelődött.

Nem mondhatnám, hogy a helyzet értékelése során leküzdhetetlen nehézségekkel néztek szembe, nem kellett ehhez túl sokat tanulmányozni hazánk külpolitikai helyzetét, Orbán igencsak megkönnyítette a dolgukat.

Ha csak kicsit is egyszerűsítünk a fogalmazáson, akkor bátran kijelenthetjük, hogy magyar külpolitika, mint olyan nem létezik, külpolitikai prioritásaink nincsenek, barátai kapcsolataink, szövetségeseink, akik megbíznának bennünk, nem léteznek.

A magyar külügyi apparátus és a magyar külpolitika elvesztette majd félévszázados tekintélyét és súlyát, helyette a bohóc bohócának szerepét játssza.

Természetesen ez esetben is fejétől büdösödik a láb, az alapproblémát – mint mindenben - Orbán képezi, aki mint univerzális szakértő a külpolitikát is személyesen irányítja.

A helyzet egyébként csak romlani fog, mivel ezidáig a Külügyminisztérium romjainak tetején üldögélő Martonyi még próbálta fenntartani legalább a látszatot, hogy létezik magyar külpolitika, de úgy tűnik, hogy mára ő is besokallt, és vagy ürügyet teremtett a távozásra, vagy valóban belebetegedett a dilettantizmus tombolásába, de kiszáll.

Potenciális utódjától, a vértehetségtelen Németh Zsolt külügyi államtitkártól pedig semmi jót nem várhatunk, legfeljebb a ma még nyomokban fellelhető szakmaiság végleges kiirtását.

Menet közben azért még tett a Vezér egy biztonsági féket is a rendszerbe: ha a Külügy képtelen az ő instrukciói alapján porrá rombolni külkapcsolatainkat, akkor beveti a csodafegyvert, hajdani szóvivőjét, aki már megszokta, hogy a legképtelenebb ötleteket is rezzenéstelen képpel vágja az ország képes felébe, így hát az orbáni külpolitikának teljesen megfelelő kádere marad.

Ő, ha Orbán ezt a feladatot szabja neki, akkor minden skrupulus nélkül elmegy tárgyalni bármiről, bárkivel, megegyezik bármiben, de hálistennek nagyobb kárt nem tud okozni, merthogy igencsak kevesen állnak szóba vele, bár talán egy-kettővel többen, mint hibbant főnökével.

Mindenesetre közvetlen szomszédainkkal a kapcsolatunk olyan kiváló, hogyha körülnézünk, akkor úgy érezhetjük magunkat, mint liba a rókatanyán, ha ez a mai világban nem lenne illetlenség, már régen újjáalakulna a kisantant.

Az osztrákok se igen kedvelnek bennünket a bankjaikra kivetett adók miatt, az ukránok meg keresztülnéznek rajtunk, mint az ablaküvegen, sajnos nem maradt már ország, melyhez Orbán elmagányosodott pillanataiban törleszkedhetne.

Az Unióban már régen nevetségessé tette magát, egyszerűen képtelen beilleszkedni a világba, olyan, mint a mesebeli felfuvalkodott béka.

Pedig határozott meggyőződése, hogy neki korszakos elméleti alapvetéseket is kell tenni, így aztán időnként világpolitikai prognózisokat állít fel, meglepő és mulatságos új elméleteket kreál, mindenki nagy derültségére.

Amerikával legendásan jó kapcsolatai vannak, a legutóbbi elnökválasztásnál is egy ütemmel előbb pofázott a kelleténél, így aztán úgy elkaparta magát ismét, mint Trabant a mocsárban.

Ha már nem állnak szóba vele abban a világban, melynek Magyarország is a része, hát elmegy igét hirdetni Kínába, most éppen Indiába készül, de mindenfelé megelőzi a híre.

Kínában valószínűleg sokra értékelték a világkiállítás magyar pavilonja körül gerjesztett botrányait, Indiában a gyöngyösi gumigyári beruházás megfúrását, az oroszok az időnként buzgárként feltörő russzofóbiája miatt kedvelhetik, de szerzett híveket Örményországban is, ahol soha nem fogják nekünk elfelejteni a baltás gyilkos eladását – jelzem, nem érzékelem azt, hogy a vételár befolyt volna – lehet, hogy magánzsebbe ment?

Az Unió már régen megbánta, mint a kutya, mely hetet kölykezett, hogy felvett bennünket tagjai sorába, a NATO-t meg el lehet dobni Harcos részvételünk okán.

Erős rés vagyunk a bástyán, kezdve a nevetséges egyenruháinkon, a kardlengetéseinken, egészen addig, hogy nincs egy harci helikopterünk, a honvédség harcértéke a nulla felé konvergál.

A nemzetközi pénzvilágnak is inkább csak púp vagyunk a hátán, az IMF hősies elüldözése meg olyan, mint amikor kirúgja valaki az anyósát, akinek a nyugdíjából élt addig a család.

Szóval lesz mit helyrehozni, és ez időigényes folyamat lesz, - a külpolitika nem a kapkodó idegbolondok műfaja – lehet, ezért is megy a Vezérnek ennyire nehezen?

Mindenesetre az tény, hogy az ország euromilliárdokat bukott már ennek a szerencsétlennek az ötletein, és még nem látható - sajnos – a számla végösszege.

Most megy Moszkvába.

Ha megússzuk anélkül, hogy hadat üzenne az oroszoknak, már szerencsésnek mondhatjuk magunkat.

Drukkoljunk, felebarátaim!

:O)))