Hát, szoktam én tenni ezt-azt azért, hogy ne vezessem a népszerűségi listát.
Valószínűleg ezzel az írással sem fogom megdönteni népszerűségi rekordom, melyet a cicák randalírozása miatti tiltakozásommal már amúgy is a Mariana-árok mélységeibe süllyesztettem, - valószínűleg én leszek a tevék Titanicja.
Mégis meg kell írnom a véleményem erről a tipikusan magyar jelenségről, a végletes indulatokról, a kérlelhetetlenségről, az - úgy tűnik - minden magyar számára születésétől fogva biztosított, szívecskékkel és kisangyalokkal ékesített tábori erkölcsi piedesztálról, melyre oly szorgalmasan mászik fel magyarember, mint majom a datolyáért.
Igen, Kiss Lászlóról és az ő ügyéről szeretném elmondani a véleményem.

Le kívánom szögezni mindjárt az elején, hogy semmi közöm nincs az úszósporthoz, nem is ismerek senkit az uszodák tájékáról, viszont ez a történet nem is az úszásról szól, hanem pénzről és befolyásról, a társadalom erkölcsi állapotáról és az álszentségről.
Csak a nagyon naivak gondolják azt, hogy a neves úszóedző és szövetségi kapitány körül kitört botrány Kiss László ötvenöt évvel ezelőtt elkövetett bűncselekményéről szól.
A történet inkább szól a vizes világbajnokságról, meg az egyetlen sportágról, melyet még nem gyűrtek maguk alá Orbán hozzáértő csicskásai, a tapasztalt birkózó, aki már cipelte a birkózószőnyeget, meg a többiek, akik leginkább arról híresültek el, hogy megbízható népek, nem veszélyeztetik egyéni ötleteikkel a mindenhez értő diktátorocska ambícióit.
Ezt gondoltam már akkor is, amikor a sportág jelenlegi legnagyobb tehetsége két karcsapás között elkezdte támadni a szövetséget, a vezetőket, merthogy nem biztosították neki azt, amit az USA biztosítani tud sztársportolóinak.
Akkor azt is gondoltam, hogy vannak bizonyos pozíciók, melyekből felettébb könnyű megígérni, hogy a neves sportoló medencéje siker esetén - és nem sportsikerre gondolok - nem vízzel, hanem tejjel-vajjal lesz feltöltve, pelyhes kislibákkal törölközhet, és a katolikus egyház megindítja szentté avatási eljárását.

Természetesen egyetértek azzal, hogy egy kiemelkedő tehetséget kiemelten és személyre szabottan kell támogatni, azt sem tartom bajnak, ha van affinitása személyes érdekeinek érvényesítéséhez.
De azt azért nem gondolnám, hogy egy neves hotel üzletpolitikáját a szálloda éttermének hidegkonyhai főszakácsának kellene két dinnyefaragás között meghatározni, beleértve az anyagfelhasználást, a személyzet összetételét, bérét, és a ráfordítások összegét is.
Mindenkinek megvan a dolga, azt kell végezze a lehető legmagasabb szinten, de egymás munkájába belepofázni - végzetes tévedés.
Különösen egy ilyen megmérettetés előtt, mint a 2017-es vizes világbajnokság, melynek minden botrány árt.
De hát Orbán nem arról nevezetes, hogy érdekelné, mi hasznos vagy mi árt az országnak, ő reggelente odaáll a tükör elé, és ahelyett, hogy leköpné magát, megkérdi tőle: Tükröm-tükröm, mondd meg nékem, ki ért legjobban az úszáshoz e vidéken?
És ha a válasz Gyárfás, esetleg Kiss László. akkor másnapra új tükör lóg a falon.

A célkeresztben sem Kiss László van, hanem Gyárfás, akivel nehéz mit kezdeni, hiszen az eredmények őt igazolják.
Ha meguntunk egy pulóvert, hát keresünk egy kilógó kis fonalat, és elkezdjük felfejteni.
Ez a kis fonal jelen esetben Kiss László 1961-es - már elnézést - pöcse, mely alkalmasnak látszik arra, hogy eltávolítsák az útból először őt, majd arra való hivatkozással Gyárfást is, hogy megtűrte őt ebben a nagyon fontos pozícióban, holott vannak olyanok is, akik úszást tanítani ugyan nem, de segget nyalni lényegesen jobban tudnak a sportág jelenlegi vezetőinél.
Ha nem akarják, hogy a várható dicsőség Gyárfásék nevéhez kötődjön, és ne a majdani karikalábú úszópápa arassa le a babérokat, akkor ezeknek menniük kell.
Orbán már úszott a felcsúti libaúsztatóban, nem egy nagy kunszt, nagy kár, hogy nem lehet átúszni a szomszéd pályára és leharapni a konkurencia fülét, mert akkor még bajnok is lehetett volna belőle...

De beszéljünk konkrétan Kiss Lászlóról.
Hajdan, 1961 -ben három fiatal úszó jó ötletnek tartotta. hogy erőszakkal magáévá tegyen egy lányt.
Köztük volt Kiss László is.
Nem ő csalta el a lányt a tett színhelyére, de a többiek után - sajnos - ő is beszállt az akcióba, és ő is megerőszakolta a lányt.
Hát, a fene tudja, nem irigylem a gusztusát, hogy két kollegáját követően kellett neki is  bizonyítani erős férfiasságát.
Hogy önmaga, vagy társai előtt, ezt már soha nem tudjuk meg.
Elítélték, le is töltött másfél évet börtönben, hogy ez sok vagy kevés, arányban állt e az elkövetett bűncselekménnyel, a fene se tudja, mint ahogy arról sem esik szó, hogy a többiek mennyit kaptak, vagy ki volt az értelmi szerző és mi volt Kiss László konkrét szerepe az ügyben.

Egyszer - úgy hat éves koromban falun nyaraltam, és a helybeli nagyfiúkkal és nagylányokkal elmentünk a közeli erdőbe, előtte megnéztük a kondát, megállapítottuk, hogy a dal, mely szerint csavaros a csavaros a disznó esze - igazat mond.
Ennek utána a nagyfiúk és a nagylányok frissen szerzett ismereteiket átültették a gyakorlatba, majd ennek végeztével észrevettek engem is, és rámparancsoltak, hogy akkor most én is, és kijelölték számomra a tizenhat éves Zsuzsát, akinek - sajnos - nem tudtam feledhetetlen élményeket nyújtani, pedig igazán iparkodtam...
Nem mondom, hogy Kiss Lászlónak ilyen okok miatt kellett beszállnia a bűncselekménybe, ezt már csak a résztvevők tudják, ha élnek még, de ezt vizsgálgatni sem érdemes, rengeteg idő ment el azóta, az emlékezet pedig érdekes jószág, gondoljunk csak a kommunizmus ellen bátran harcoló ex-köztársasági elnökre.

Kiss László kijött a börtönből, visszament az úszósportba, majd képezte magát és dolgozott, mint a gép, és elkezdtek jönni az eredmények.
Mikor Egerszegi Krisztina, a későbbi biodíszlet bajnok lett, egy ország zokogott együtt a boldogságtól Vitrayval, hogy mire volt képes ez a kicsi lány, és hát a szakma elismerte bizonyos Kiss László edző érdemeit is, mint még sok más eredmény után sok más alkalommal is.
Így telt el fél évszázad, mire most előkotorta valaki ezt az ügyet, mellyel akár a halálba is lehet kergetni a szövetségi kapitányt, aki az úszáshoz ért ugyan, de a szemétkedések kivédéséhez nem annyira.

Nem kétséges, bűnt követett el hajdan, de a társadalom azonnal elítélte, nem lehet azt mondani, hogy szó nélkül ment el az eset mellett, mint például ma a felcsúti juhász gyilkosának, vagy a rendőrautóban elhalálozott vállalkozó esetében, vagy a Nemzet Legnagyobb Tolvaja esetében történik.
A büntetés célja a társadalom rosszallásának kifejezése, ezt követően pedig a bűnelkövető visszavezetése a társadalomba.
Ha van büntetés, mely példásan elérte a célját, hát Kiss László büntetése éppen ilyen.
Anno Bajcsy-Zsilinszky Endre részt vett Áchim András parasztpolitikus meggyilkolásában, ma út van elnevezve róla, no, nem ezért, hanem, mert későbbi tevékenysége méltóvá tette rá.
Ha gyereket nevelünk és megbüntetjük valamiért, az értelmes szülő az esetet nem hánytorgatja fel, mert tudni kell büntetni és tudni kell megbocsátani is.
Lehet, erre az áldozat soha nem lesz képes, de a társadalomnak nem kell tőle átvállalni ezt a terhet, a társadalon lehet akár nagylelkűen megbocsátó is.

Ez a bűncselekmény egy ember terhére történt, egy alkalommal, ötvenöt évvel ezelőtt.
Aki kilencmillió embert erőszakol meg napjainkban - naponta, no, azzal nincs baj, igaz, azt kockázatosabb elítélni.
Ez az eset régen történt, és az időmúlásnak bizony jelentős szerepe van az igazságszolgáltatásban.
Ez az eset abban az évben történt, mikor először járt ember a kozmoszban, amikor felépült a berlini fal.
Történelmi távlat, a nyilvánosan vért követelő idióták jelentős része még nem is élt.
Ennek az embernek a vizes világbajnokság lenne fél évszázados szakmai teljesítményének megkoronázása, aki el akarja lopni tőle ezt az élményt, az talán embertelenebb, mint a hajdani erőszaktevők, mert itt egy egész életet akarnak valakik lenullázni, elfelejtve a bűn-büntetés-bűnbocsánat egységét.

Csodálkozom, hogy ebbe a cirkuszba amúgy értelmes emberek is beszállnak, - talán azért, mert a környezetük elvárja tőlük.
Talán Kiss László is ezért tette, amit tett.
Abba lehetne hagyni az üldözését bátran, nem ő a bostoni kéjgázdemizsonos gyilkos (copyright by Moldova...).

Próbáljunk meg emberek maradni, ha néha nehezünkre esik is...

:O)))