Érdekes egybeesés: két ünnepet ülünk egyszerre. Az anyák napját, és május elsejét, a nemzetközi munkásosztály szolidaritási ünnepét.

 Kezdjük talán a köszönettel, mely az édesanyáknak jár, akik felneveltek bennünket, sokszor nagy nehézségek árán. Az én anyukám sem volt kivétel, neki is mindenért meg kellett szenvednie, hogy nekünk a lehetőségeihez képest mindent megadjon.

Nem volt könnyű egy asszony élete a múlt század közepén, hol voltak akkor még a gépek, a hatékony tisztítószerek, a hűtőszekrény, hogy nyáron legyen hol tárolni a főznivalót vagy a főtt ételt!

Voltak ugyan jégszekrények, hetente kétszer járt a jeges, de felettébb macerás volt a dolog. A lakásban - a konyhában is - hajópadló volt, amit hetente fel kellett súrolni, be kellett ereszteni és utána fel kellett vixolni.Ha mosni kellett, hát előző nap be kellett csirizelni a teknőt, az ágyneműt ki kellett főzni, teregetni a bérház közös padlásán, mindent kiöblíteni, kicsavarni, nem volt egy egyszerű attrakció. Aztán persze dolgozni is kellett, mert bármennyire is jól keresett apám - annak árán, hogy kiküldetésben dolgozott és hetente csak másfél napot töltött otthon -, ha haladni akart a család, hát kellett a második kereset is.

Emlékszem, a bedolgozóként kötött pulóvereket be kellett szállítani valahová a Gellért tér mellé egy KTSZ-hez, és a bőröndöt másoknak kellett leadniuk a villamosról, Anyu nem bírta el. De azért húzta-vonta, elvégezte a feladatot. Aztán jöttek könnyebb idők is, de a kistestvéremmel mi is nőttünk, és nőttek a kiadások meg a gondok, mégis, mindig megküzdött velük. Már én sem vagyok kiskamasz, mégis, a mai napig nevel, aggódik értünk, vár bennünket, jön hozzánk, és ez nagyon jó. Annak örülök, hogy megérhette azt, hogy együtt örülhetett velünk, a gyerekei , unokái , dédunokái sikereinek, ez bizonyára értelmet adott a sok gürcölésnek, munkának.

Innen kívánok neki is, meg minden anyukának, anyának, mamának, kismamának-nagymamának, dédinek meg köbükinek jó egészséget és sok örömet, ha együtt tudják ünnepelni ezt a napot a gyerekeikkel, ha úgy hozta a sors, hogy csak telefonon tudnak beszélgetni, akkor is.

SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNOK ANYÁK NAPJÁN - MEG A TÖBBI NAPON IS!


És éljen Május Elseje, a Nemzetközi Munkásosztály Nagy Ünnepe.
Nm véletlen, hogy ez az ünnep az összefogásról szól: Világ proletárjai egyesüljetek!

Az sem véletlen, hogy a tőkésrendszerek mindent elkövetnek azért, hogy összefogás még véletlenül se legyen, hiszen akkor erő állna erővel szemben, így meg az erővel szemben egymástól elszigetelt csoportocskák vergődnek.

Hiába lennének együtt képesek kikényszeríteni a szükséges változásokat, összefogás hiányában semmire se mennek.
Ha valaha aktuális lenne a felszólítás, hát a globalizáció korában és a mai Magyarországon mindenképpen.

A multinacionális vállalatokat a globális tőke mozgatja, vele szemben csak az internacionalizmusnak van esélye, de helyi szinten is csak az összefogásnak,a szolidaritásnak. Ha ez egy normális ország lenne, holnap százezreknek kellene az utcán tüntetniük, kifejezve szolidaritásukat a pedagógusok és az egészségügyiek harcával, de persze ez nem egy normális ország, itt kilencmillió ember utálja vagy irigyli a másikat, és szilárdan hiszi, hogy ő egyedül is meg tudja teremteni a számára elfogadható életkörülményeket.

Tévednek valamennyien, ha nincs szolidaritás, nincs eredmény sem, csak kiszolgáltatottság van. A mai helyzet ellenére is éljen azért május elseje üzenete, hiszen a történelem el fogja vinni a dolgozó embereket az összefogás igenléséhez. Nem biztos, hogy azonnal, vagy, hogy holnap, de el kell jönni megint egyszer a napnak, amikor egy fiatal ember felemeli a vörös zászlót és harcba hívja társait a kiszolgáltatottság ellen...

Május elseje nem a sörről meg a virsliről szól, nem a majálisról, bár ezeknek is van helye az ünnepen, de azt hiszem, ma nem ennek lenne az ideje, - harctéren nem tanácsos megelégedni azzal, hogy egy munkaszüneti nappal több van, és jár hozzá kis szórakozás is. Május elsejének az erő és az összefogás demonstrációjának kellene lenni. Na, ha ezt megérti mindenki, aki bérből és fizetésből, segélyből vagy nyugdíjból él, akkor eljött az a nap, amikor el lehet zavarni a rablókat. Készüljünk rá, erről beszélgessünk a korsó mellett, erről győzzük meg az embereket! És persze érezzük jól magunkat.

:O)))