Nagy a jövés-menés a politikában, két évvel a választások előtt.
Természetes, hogy a politikai pártok kongresszusokat tartanak, hiszen a választásokra való felkészülés során illik lennie egy pontnak, mikor véglegesíteni kell azt a csapatot, mely győzelemre segítheti a szervezetet.
Ezt tette most Vona pártja, amikor kiszorította a vezetésből Novák Elődöt, előrevetítve a párt újrapozicionálását a hazai pártpalettán.
A Piroska és a farkas nagymamájának ruhája meggyőző jelmez lesz-e vajon a pártelnöknek, aki le akarja nyomni Viktort, vagy jön a vadász?
Érdekes dolgok történnek az LMP körein belül is, ahol Schiffer távozása kétségbeesett találgatásokra ad okot, - úgy megy Schiffer, hogy marad, vagy aki utána jön, önálló, szuverén személyiség lesz-e, aki saját irányvonalat akar majd az illúziók pártjára erőltetni?
A Fideszből érkezett Hadházi Ákos lesz-e az új  társelnök? Ha igen, akkor nem kellene-e felírni a kongresszusi transzparensre, hogy kutyából nem lesz szalonna, vagy meg tudja győzni, mint hozzáértő állatorvos a döntéshozókat ennek ellenkezőjéről?

A legnagyobb gondban mégis a Szocialista Párt lehet, ahol a közelgő kongresszuson négyen indulnak az elnöki posztért, de közöttük nincs ott az, akit Orbán esélyes ellenfelének lehetne tekinteni, nincs ott Botka László, aki lassan az örök reménység címére lenne esélyes.
Hogy miért nincs a jelöltek között, az érdekes kérdés.
Félne a megmérettetéstől a párton elül?
Nem hiszem, hiszen ha jelöltetné magát, feltehetőleg nyerne is.
Vagy éppen ettől fél?
Nem csodálnám.
A helyzet olyan, melyben egy győzelem félelmetesebb lenne, mint ellenzékben üldögélni, hiszen a Fidesznek nevezett Orbán sikeresen építette ki autokratikus államgépezetét, mely ellen hagyományos eszközökkel felvenni a harcot nagyon nehéz.
Nem felejthetjük, hogy az önkormányzati választás nem ugyanakkor lesz, mint a parlament megválasztása, és egy év részben kevés bármelyik új kormány eredményességéhez, részben pedig túl sok, ha elhalasztja azoknak az azonnali intézkedéseknek megtételét, melyre az országnak oly égető szüksége lenne.
Mindenesetre Botka feltehetőleg úgy érzi, hogy neki Szeged kellemesebb hely, mit a Szocialista Párt elnöki széke, melyet mindennek nevezhetünk, csak kényelmesnek nem, hiszen leginkább a Trónok harcának kardokból és tőrökből összekovácsolt trónjára emlékeztet.
Mégis, egy vezető politikushoz méltatlan a nagy kihívástól való megfutamodás.

A többi jelölt kockázata alacsony, nekik nincs igazi vesztenivalójuk, a képviselői mandátumért meg így-is, úgy is meg kell dolgozniuk.
A négy jelölt léte azt is jelzi, hogy nincs olyan megfellebbezhetetlen tekintély, aki képes lenne összekovácsolni a pártot, még kevésbé a szavazótábort,  márpedig a széthúzás ezen a szinten is felettébb kártékony, és egy parlamenti választás idején magára a pártra is életveszélyes.
Rossz belegondolni az eddigi tapasztalatok alapján, hogy mi lesz a pártelnök-választás után, ha mondjuk Molnár Gyula nyeri és nem az lesz az első mondata, hogy legfőbb feladatának Gyurcsány elemésztését tartja.
Talán, ha a négy jelölt jó tulajdonságait eggyé lehetne gyúrni, Molnár politikusi tisztánlátását Harangozó okosságával, Szanyi baloldaliságával és Tóbiás feleségének szépségével, akkor meg is lenne az ideális jelölt...
Persze a jelöltek még bizonyíthatnak a kampányban, remélhetőleg a gyurcsányozáson túl lesz egyéb mondanivalójuk is, és lesz közöttük olyan is, aki nem csak házon belül hatékony.

Kérdés még az is, hogy a DK képes lesz-e további növekedésre, de ehhez az is kellene, hogy szervezetet építsen.
Mikor azt olvassa az ember Gyurcsány lemondása után hét évvel, hogy a pártban még mindig azt vélik gondnak, hogy elnökük személyét az MSZP-hez kötik, akkor ebből le kellene vonni a tanulságot a párt propagandáért és a pártépítésért felelős vezetőinek, és új utakat illene keresni...
Gyurcsányt folyvást biztatgatják a politikából való kivonulásra, őt meg ez - joggal és helyesen - nem nagyon érdekli, gondolom, ismeri Churchill életrajzát, és saját bőrén tapasztalta meg Orbán Viktor kitartásának eredményeit.
Mindenesetre 2018-ban  érdekes választás lesz, ha lesz - a forrongó világban egy kis ország diktatúrájának posványos, tornacipőszagú áldemokráciájának légkörében, atomizált és eszméket, értékeket vesztett társadalomban.
Ha az MSZP rosszul szerepel, akkor hozzá kell szoknia a kispártiság állandósulásához, ha jól, akkor a párt fennállásának legkomolyabb válságán jut túl.
Hogy ország mikor jut túl a saját válságán, tán még maga Hari Seldon sem tudná prognosztizálni, mindenesetre jöhetne már valaki, aki le tudná győzni az Öszvért...

A libáknak is rátermett vezető kell, mikor megindul a vándorlásuk, hogy a szocialisták megtalálják-e azt, aki sikeresen végigvezeti őket a veszélyes és nehéz úton, folyamatos ellenszélben, az még kérdés.
Hogy az ország is megtalálja-e, az meg élet-halál kérdése.
Aggódva várom az eredményt...

:O)))