Tapolcán választás lesz a hónap végén.
Két önkormányzati képviselői helyet kell betölteni, de a tét nem ez a két hely, hanem az, hogy szerezhet-e az ország egyik jelentős városában egyszerű többséget a Jobbik.
Merthogy ezzel - és a jobbikos polgármesterrel - kezébe vehetné a város irányítását.
Tapolca érdekes város, a politikai zűrzavarnál csak a fejekben levő zűrzavar nagyobb.
Ez az a város, ahol az alpolgármester volt szocialista önkormányzati képviselő, aki kilépett pártjából és függetlenként fogadta el a felkérést a főállású alpolgármesteri tisztségre, akit a szocialisták azonnal kizártak a pártból, akit a Jobbik és a Fidesz együttműködésével megválasztottak, majd közvetlenül ezután arra használtak fel, hogy megvádolják az MSZP-t azzal, hogy összeállt a Jobbikkal.
Hogy még mire fogják felhasználni, az az ő egyéni emberi tartásán múlik, remélhetőleg vannak erkölcsi határok, melyeket nem fog átlépni.

Maga az, hogy betölthet egy ilyen tisztséget, számomra nem az ördögtől való.
Mindig is vallottam, hogy a települések ügyei egy normális országban nem válhatnak a pártpolitikai küzdelmek prédájává, a helyi politikusok pedig nem lehetnek a pártközpontok papagájai, mert ezzel saját magukat hiteltelenítenék el.
Ha valaki az elmúlt évek során hitelesen tudta képviselni a város közösségét, az piacképes a városvezetés terén, és ha az ellenkező politikai oldalt reprezentáló testület is így értékeli ezt, akkor méginkább így van ez.
Hogy ebben tagok a Jobbik képviselői is?
Hát akkor tagok - a választók akarták így, és a népet nem lehet leváltani, emellett a politika a kompromisszumok művészete...
Természetesen világosan meg kell húzni az együttműködés határvonalát, de ha a testület normális emberekből áll, akkor ezt amúgysem teszi próbára senki.
Az önkormányzatokban megnő a személyiségek szerepe, a képviselőket sokan ismerik, állandó kontroll alatt állnak, ez jó.
Az viszont nem annyira, hogy az emberek többségének fogalma sincs a demokráciáról, hol beáll szolgai módon képviselői mögé, hol irreális elvárásokat támaszt velük szemben, hol azt mondja, hogy ez az egész őt hidegen hagyja, tőle ott forduljon fel minden képviselő ahol van, ha helyi, ha országos halljakend.

Ellenben a Fidesz nem állít saját jelölteket, ami azért érdekes fejlemény.
Gondolom, egyszerűen el akarják kerülni a beégést.
Így aztán majd független jelölteket támogatnak, jóllehet itt minden képviselő gyakorlatilag független, habár aki szeretne a következő ciklusban is képviselő maradni, az általában nem megy szembe azzal a párttal, amelyik támogatta megválasztását.
A pártok oldaláról máshogy néz ki ez a dolog, aki függetlent támogat, az gyakorlatilag azt üzeni a választónak, hogy hülye.
Merthogy nem mondja meg, hogy milyen elvek mentén és milyen kötelezettségekkel, milyen anyagi támogatással megspékelve állapodott meg a "függetlennel", viszont elvárja, hogy a választó szemrebbenés nélkül zabálja ezt a maszlagot.
De persze zabálja, mert a választó olyan, mint a fiam, aki nem bort, hanem borcímkét iszik egyes rosszmájúak szerint, nem vizsgálva a flaska tartalmát, legfeljebb a palackbontás után azzal kínálja az apukáját - inkább pocsékba menjen, mint kárba, ugye.
A választó is imádja azt a politikust, amelyik független, ha emellé még civil is a delikvens, akkor halkan nyögdécsel: most finom, most ne hagyd abba!

Hogy aztán ez most milyen eredményt fog hozni, azt majd meglátjuk, de attól tartok, a Jobbik elviszi a két körzetet, mert most minden nekik kedvez.
Egyrészt, ha itt politikai változás lesz, vagy Orbánt megeszi a tehén, a Fideszt akkor sem a demokratikus oldal váltja majd, hanem a magukat nemzeti radikálisnak mondó, éppen a kozmetikus asztalán fekvő újnyilasok.
Éppen most radírozzák le a képükről a legrondább foltokat, hogy  be tudjanak nevezni a Nemzeti Szépségversenyre.
A radikalizmusukból is visszavettek, ma már nem hirdetik a koncentrációs táborok szépségét, ezt meghagyják a jelmezbálok idiótáinak meg a stadionok eszementjeinek, akikkel azért úgy vannak, mint szépasszony a szenesemberrel: férjhez nem menne hozzá, de azért a hátsó ajtót nyitva tartja, jöhet bármikor, ugye.
Az inga is kileng a szélső pontig, miért lenne ez másként a politikai ingával?
Aztán itt a menekültkérdés, melyben még az is radikális, aki egyébként bárányszelídségű - a Fidesz elvégzi a szellemi kártételt, Vonának csak a folytatást kell megígérni, esetleg a szögesdrót aknazárra cserélését.
A cigánykérdésben is a Jobbiké a többségi álláspont, mert ha valaki azt hiszi, hogy a társadalom előítéletmentes, az téved.
A cigányok pedig minden egyedi esettel visszaigazolják az előítéleteket, legyenek azok bármennyire is tévesek - kit érdekel?
Aki lopott, az cigány volt, ergo a cigányok lopnak.
Pedig adott esetben csak a miniszterelnök, ugye.
Aztán itt van még az is, hogy míg a demokratikus oldal csak pofázik, addig a Jobbik akciózik, ide-oda rohangálnak az országban.
Mutatják magukat, vezetgetik a vak nénit a zebrán ide-oda, zászlót lengetnek, óbégatnak, megvédik az öreg nénét meg az őzikéjét a cigányoktól és a menekültektől, akik őzikalbászt csinálnának belőle - szóval vannak.

Ellentétben a baloldallal, amelyik nincs, ergo a népek lassan azt sem tudják, hogy lenne más választási lehetőségük is.
Habár most megszületett az összefogás a liberálisok és az MSZP között, mind a hat liberális támogatni fogja a közös jelöltet.
Érdekes, a DK valahogy kimaradt a jóból, mint liba a tóból, tanulságos ez is.

Szóval érdekes lesz a választás, ha csak önkormányzati is, mert mutatni fogja a politikai változás irányát.
Talán még időben.
2018-ig még sok víz lefolyik a baloldali politikusok hátán, ami akár pozitív jel is lehetne, mert azt jelentené, hogy dolgoznak.
Reménykedjünk...

:O)))