Szilárdan hiszem, hogy egy vezetőt leginkább az minősít, hogy milyen beosztottakkal meri magát körülvenni.Meg kell mondjam, rendszerek, vezetők, Vezérek pártok jöhetnek-mehetnek, de az emberi természet nem sokat változik, a szocialista nagyüzem vezérigazgatója után ugyanúgy cipelték a táskáját, mint Rapcsák képviselő után – nyugodjék békében.
Neki legendásan nagy segge volt, két padot kellett számára biztosítani a Parlamentben, gondolom Hódmezővásárhelyen is.

Nem lehetett könnyű egy akkora segget találni, mely pótolhatta volna, de Orbán számára nincs lehetetlen, csak tehetetlen, így került képbe Lázár a Nemzet Parvenüje.
Amikor megvezéresedett Szeretett Vezetőnk, akkor ő is érezte, hogy a táskacipelés snassz dolog, legfeljebb hátizsákkal illik mutatkozni egy olyan formátumos politikusnak, akinek még a pocakos tábornokok is csípik a szemét – Napóleon szóba se jöhet.
Először Rogánnal kísérletezett, de annak is hátizsákja van – Louis Vuitton, majd szemmel kell tartani a kis oligarchapalántát… - márpedig két hátizsák nem fér meg egy csárdában, hát kikötött Szijjártónál, aki igen alkalmasnak látszott a táskahordozás nemes feladatára. Emellett szépen illusztrálta a bánatosabb férfiak reményét, hogy nem a méret a lényeg.

Az ambiciózus fiatalember, aki a családi vasútépítési háttérrel egyébként is alkalmas volt a megbízható csicskás szerepére (ugorj Petyka, vagy apád csak Märklinnek építhet pályát a szőnyegen…) remekül beleállt a feladatba, pattant, fordult, pörgött, mint majom farkán a stanicli – a könnyebb megkülönböztetés végett a staniclire rá volt nyomtatva: én vagyok a stanicli.
Aztán egyre izmosabb feladatokat kapott, bizalmi feladatokat, baltamosás, keleti nyitás, nyugati sumákolás – szóval hasznossá tette magát és ki is nőtte magát, mint a másik táskahordozó.
Ma már nekik is vannak táskahordozóik, mely tisztség a középkori fegyverhordozók pozícióját idézi a mai rohanó világban…

Ma letette a hivatali esküt, mint külgazdasági és külügyminiszter, porig alázva ezzel Horn Gyula, Kovács László és Martonyi János székét.
A jelöltet meghallgatta a parlament négy bizottsága, köztük a nemzeti összetartozás bizottsága is (franc megette azt a nemzeti összetartozást, melyre egy bizottságot kell létrehozni…), már csak az hiányzott, hogy a modern pol-beat képviselője is énekeljen a meghallgatás alatt.

Újsütetű külügyminiszterünk már beiktatása előtt megkezdte dicsőséges pályafutását.
Először kifejezte háláját az Úrnak, hogy a Vezér janicsárja lehet.
A janicsárok általában lopott gyerekek voltak, akiket aztán némi agymosás után a szultán feltétlen hívévé neveltek.
Azt nem cizellálta, hogy őt honnan lopták el, és mennyit mellékeltek hozzá kis zacskóban, de szerintem olyan emberfia még nem született, aki ezt a villanykörtefejű komát ingyér lopta volna el…
Első diplomáciai hőstetteként Bill Clintont nyilvánította debilnek, akit gaz tanácsadói félrevezettek, azóta kiderült, hogy vagy ugyanazok Obama tanácsadói is, mint Clintoné, vagy Amerika tele van hülye tanácsadókkal.
Esetleg exportálnunk kellene egyet-kettőt, Magyarország felsóhajtana, míg az amerikai elnök - ha okosabb nem is - biztosan gazdagabb lenne.


Helyzetelemzést is adott egykoszból, - azt találta mondani, hogy „új világrend van születőben", ennek megfelelően Magyarország külpolitikáját is meg kell újítani, új feladat a magyar gazdasági érdekek érvényesítése, de a klasszikus diplomáciai feladatokat továbbra is hibátlanul el kell végezni.
Magvas gondolatok.
Az új világrend vélhetően azt jelenti, hogy ezentúl mindenki a saját szövetségesei seggét rugdalja szakmányban, a demokráciát meg az jelenti, ha valaki élet-halál ura, és tart kétszáz marhát, akik fel tudják emelni a mellső lábukat vezényszóra.

Ebben az egészben az a legszörnyűbb, hogy ez az emberi minőség miniszteri stallumot kaphat egy olyan országban, ahol bármelyik diplomaosztás alkalmával, de még a libaólban is  csak nála okosabb élőlények jöhetnek vele szemben.
Személyében a kétlábon járó szervilizmust tisztelhetjük, a kártételeiért pedig majd közösen álljuk a cechet, köszönet az otthonülőknek meg a Fidesz szavazóinak.
Ha valaki eddig nem tudta volna, mi az a kontraszelekció, hát most megtekintheti.
Ez még csak a kezdet, Caligulánál is eltartott darabideig, mire a lovát ki tudta neveztetni konzulnak,  pedig az jólnevelt ló volt, nem szarta összevissza az istállót…
Gratulálunk, Excellenciás úr!



:O)))