Ül a politikus a parlamentben és nyomja a szavazógombot.
Szavaz a menekültek elleni intézkedésekről, ki velük az országból, mert ez nem az ő hazájuk, hanem Orbán Viktoré.
Ugyan az ő ősei is menekültek voltak, sőt, hosszú időn keresztül úgy cirkuláltak a szomszédos országok között mint földigiliszta a libában, mikor a csőrét a fenekébe dugta - de ez már a múlt.
Múlt már az is, hogy a magyarok nem kirándulásra jöttek ide, hanem menekültek az őket üldöző besenyők elől, akiket úgyszintén üldöztek mindenféle népek, akik menekültek más népek elől - így aztán mindenki üldöző és menekült is volt egyszemélyben.
Ül a politikus és szavaz a légkondicionált ülésteremben, róla nem dől az izzadság, a hőmérséklet kellemes, költjük rájuk a drága delej árát nyakszakadásig, de megéri - felelősen döntenek.

Aztán magukba döntenek egy hideg sört a parlamenti büfében, kicsit még bohóckodnak, szavazgatnak, parlamenti frakcióvezetőjük beintésére nyomják a gombot, a feladat nem nehéz, aztán beüklnek a légkondicionált kocsiba és hazamennek a légkondicionált házukba, beletoccsannak a medencébe és elégedetten nyugtázzák, ma megint tettek valamit Magyarországért.
Közben a terrorista ül a mezőn, fején kendő, ölében a csecsemője, várja, hogy végre elszállítsák már valahova, ahol legalább árnyék van, víz van, esetleg egy ágy, amelyre ledőlhet.
Ő nem turista, hanem menekül a hazájából, ahol esetleg a halál várhat rá, ha marad, de az is lehet, hogy csak a jobb megélhetés reményében keres új hazát magának, mert elvesztette hitét abban, hogy a régi hazában fel tudja nevelni gyermekeit, emberhez méltó életet tud élni.
Most ül a földön és vár, reménykedik, hogy történik vele végre valami pozitív is, de a lelke mélyén tudja, hogy errefelé semmi jóra nem számíthat.

Ül Mari néni is a faluszéli kunyhóban, ez is kétszobás, mint ahonnan a Vezér elindult, ahol az egyik szobát konyhának hívták és föld a padló - de neki nem adatott meg, hogy elfelejtse ezt, miután ebben élte le és ma is ebben éli életét.
A víz ötszáz méterre a közkútnál, a szerencséje legfeljebb annyi, hogy a fal vályogból van és az remek hőszigetelő, ha reggel kiszellőztet és becsukódzkodik, hát csak estére lesz bent elviselhetetlen a hőség, addigra meg ki lehet már bírni kint is.
Reménykedve néz a holnap elé, talán holnapután csak enyhül már a hőség - közben azon morfondírozgat, hogy csak ki kellett volna valahogy váltani a gyógyszert a szívére, még, ha kenyérre nem is jutott volna.
Ő nem menekül, mert nem tud menekülni, se pénze, se ereje, se elszántsága - ő már csak lábbal előre megy innen bárhová.
Aki tudott, az már elmenekült innen, aki megijedt a lehetőségtől, az itt konfitálódik saját zsírjában, ha fideszes, ha nem, akkor csak csendesen fő a saját levében...

Hőség van, az utcán alig vannak emberek, csak a menekültek ülnek a vasútállomáson, mert a befogadó állomásról elküldték őket helyhiányra hivatkozva, az állmásra szállították őket, aztán most várnak valami vonatfélét, amelyik elviszi őket akárhová.
Az állomás előtt vizet osztanak civil emberek, velük szemben bő gatyában és pörge kalapban kigyúrt fickók állnak, gyűlölettel a szemükben méregetik a civilt meg a menekültet, jóllehet őseik már annyit menekültek a történelem folyamán, hogy akár empátiával is fordulhatnának sorstársaink felé, de nem, itt a gyűlölet az élet motorja, sava-borsa.

2015 júliusa, a hőmérséklet jelenleg 28 fok, mindjárt éjfél van.
Vajon hol hajthatja álomra a fejét a kisbaba és édesanyja?
Eszébe jut a képviselőnek vajon ez - vagy csak a kis hercegnő keresztelőjét nézi a televízióban elandalodva?
Hőség van.
Nehéz ilyenkor az élet...

:O)))