Huszonévvel ezelőtt mi voltunk a legvidámabb barakk, a legdemokratikusabb diktatúra a világban.

Mára kissé változott a helyzet, mi lettünk a legdiktatórikusabb demokrácia.

Lehet erre természetesen azt mondani, hogy a lényeg a demokrácián van, hiszen a legócskább demokrácia is jobb, mint a legjobb diktatúra, és ebben van is valami, ellenben nem árt azt tisztázni, hogy demokrácia-e az, amit errefelé annak neveznek, vagy valami más.

Merthogy hiába nevezed te a Kamionosok Kedvencét csillagkeresztes dámának, attól az még büdös lotyó marad.

Persze felmerül a kérdés, minősíthet e tárgyilagosan egy fennálló társadalmi rendszert valaki, aki úgy utálja a hivatalban lévő miniszterelnököt, mint Petőfi eposzában Harangláb a kukoricagölödint, hiszen van arra illetékes testület, mely ebben a nem könnyű kérdésben állást tud foglalni.

Nem kétséges, a blogger szemlélete messzemenőleg magánvéleményt tükröz, hitelesebb a dolog, ha mondjuk az Európai Unió mondja ki a verdiktet rólunk.

Ezzel meg csak az a baj, hogy az Unió kétségkívül demokratikus, viszont a demokrácia merő babramunka.

Ez pedig azzal jár, hogy egy ilyen komoly testület lényegesen lassabb, mint a villámkezű blogger, aki ránéz a szituációra meg annak előidézőjére, és már írja is - ez az elmebeteg már megint hihetetlen károkat okozott Magyarországnak, mely az ő vélekedésével szemben én vagyok, meg a környezetem, meg a többi magyar állampolgár.

Hiszen csak rá kell nézni, ehhez már pszichiáter sem kell.

Ez az ember már nem képes fegyelmezni az ábrázatát, nem ura mimikájának, úgy viselkedik, mint a felbátorodott kiskamasz, aki büszke arra, hogy jól beolvasott a felnőtteknek, miközben családját porig alázza tapintatlan és ostoba krakélerkedésével.

Hogy reggelente belenéz a tükörbe, és ott Magyarországot látja, tekintsük ugyanúgy az elhibázott gyógyszerelés következményének, mint önálló életet élő nyelvét, melyet most legutóbb a parlament szószékén lengetett, miközben érdekes fintorokkal szórakoztatta a nagyérdeműt.
Ha már így belejöttem a dicsérgetésébe, hadd fejezzem itt ki elismerésem a stylistnak, aki úgy öltözteti, mint a gyermekei évzárójára készülő, rosszizlésű közmunkást - szorosra gombolt, haskötőként alkalmazott zakója alatt a nyakkendője úgy van megkötve, mint hajdani úttörőnyakkendője, a nyakkendő vége a felcsúti dresszkódnak megfelelően hasközépig ér.

Szánalmas.

Ez lehet a véleménye az Uniónak is – nem csak öltözéke okán - de az Unió nem blogger, neki ki kell vizsgálni a körülményeket, le kell vonni a következtetéseket, meg kell próbálni a feltárt hibák korrigálására késztetni a bánatos delikvenst, és csak a legvégső esetben szankcionálni, mikor már a közösségnek is nyilvánvaló károkat okoz.
És itten van az eb elhantolva, merthogy az Unió döntéshozói nem idióták, pontosan tudják, hogy mit művel a Mi Megmentőnk, mégsem eshetnek neki, mint felvidéki szomszédunk a kedves mamának, mert mérlegelniük kell.

Mérlegelniük kell azt, hogy egy esetleges szankció milyen károkat okozhat a magyar népnek, az Orbán által annyiszor emlegetett embereknek, és milyen hátrányokkal jár magára az Unióra nézve.

Merthát mégis, hogy jön az ki, hogy az egyik tagország deklaráltan diktatúra, de mégis tagja maradhat az államszövetségnek?

Így aztán folyik a csendes iszapbirkózás, a Vezér látja a dilemmát, és természetesen gátlástalanul visszaél a helyzettel, miközben a hazai közönségnek játszik.

Elmondja a honi szomorúszeműeknek, hogy a gond itt tulajdonképpen a multikkal van, meg a csúnya külföldi bankokkal, akik kizsigerelték a zembereket.

Azt elfelejti megemlíteni, hogy ha a multik nem lennének, akkor mára az ország már afrikai mértékű szegénységgel küzdene, és arról sem beszél, hogy a csúnya külföldi bankok helyett éppen most rabol magának egy szép bankot, amelyik természetesen magyar bank lesz, hiszen az övé.

Mert azért mennyivel jobb az, ha Simicska zsigereli ki az embereket, majd a nyomort elkereszteljük nemzeti nyomornak, oszt jónapot.

Azt meg végképp elfelejti szóba hozni, hogy a szörnyszülött lakástámogatási rendszert meg a devizahitelezést, ezzel együtt az eladósodást az ő bandája hozta az országra.

Merthogy abban az eladósodásban benne vannak a lakáshitelesek éppúgy, mint a rengeteg szélbeszórt pénz, melyből a „minél rosszabb, annál jobb” szép elvén működő Fidesz-vezetésű önkormányzatok felállították a frissen viakolorozott Főtéren vitéz báró Fütyi József szobrát, szemben a frissen épült, székelykapu stílusában faragott haranglábbal…

Közben Európa rajtunk röhög, ami számomra egy cseppet sem vicces, mert oda a jóhírünk, oda az a versenyelőnyünk, amit anno Kádár és Horn halmoztak fel, akik megteremtették egy szolid, törekvő, eredményes és hiteles, a világ változásaihoz alkalmazkodni képes ország képét a világban.

Márpedig a jó hírnév az üzleti szférában is kincs, megrendeléseket hozhat, problémák megoldását segítheti és ez nincs másként a politika világában sem.

Olyanok vagyunk, mint egy délamerikai banánköztársaság karikatúrája, már csak az arany tölgyfalombokkal dekorált fehér admirális-sapka hiányzik Szeretett Vezérünk fejéről, ami amellett, hogy szép, jótékonyan elálcázhatná a szökőkutat a feje búbján…

A választási kampány már javában folyik, a Fidesz megbízottjai – diákmunkában - sorra járják a házakat, kérdezgetik a lakókat pártpreferenciájukról, frissítik a Kubatov-listákat, a Jobbik újságot terjeszt, de láttam már szocialista időszaki kiadványt is.

Ha valaki kitalálja, hogy a kettő közül melyik kiadvány gyengébb, az nyerhet tőlem egy vallonveregetést.

Mintha arról lett volna szó, hogy egyik párt azt állította, hogy majd a lábukkal győzik le a másikat, majd személyes kontaktust teremtenek a választókkal, a másik párt meg nem pofázott, de az emberei járják a lakótelepeket.

Most erre mit lehet mondani?

:O)))