pupublogja

pupublogja

Hova mennek a szocialisták

Szerintem tönkre.

Sajnálom nagyon, jóllehet a folyamat, melynek vége az lesz, hogy logót cserélnek - egy leveskocka lesz az új jelkép - nagyon régen kezdődött.

Tulajdonképpen az egész magyar fejlődés a rendszerváltás körüli években már magában hordozta a förtelmes jelent.

Megjelentek a jobboldali pártok, elkezdték a szerecsenmosdatást, nekikezdtek a Horthy-kultusz megteremtéséhez a Hóbagoly vezényletével. 

Antall és társai hihetetlen arroganciával párosult gazdasági analfabétizmussal vágtak bele a társadalom átalakításába, mintha sok-sok Hegedűs Zsuzsa álmodta volna meg a szebb jövőt.

Pontosan lehetett látni, hogy ez a vonal a Horthy-fasizmusra fut majd ki, ami Torgyánnal megspékelve ugyan viccesen festett, de az eredmény mégiscsak vérfagyasztó.

A kispolgári értelmiség is hozta a formáját, radikális ordibálói elfoglalták a közbeszédet, demagógok és doktrinerek voltak, aztán megszagolva a hatalmat és a pénzt, tettek néhány elvi engedményt saját maguk tekintetében.

Kisdobos-szervezetük - a Fidesz - azonnal kimutatta foga fehérjét, a hatalommal közös mutyiba kezdett, melynek eredményeként már akkor is említésre méltó összeget loptak, majd a zsákmányt elosztották egymás közt, ebből lett Orbán papa kőbányája is.

Mitől lettek volna jobbak a hatalom birtokában?

Balról ott volt az MSZMP utódpártja, meg az az izé, amit arra a célra hoztak létre, hogy legyen egy szélsőbaloldali erő is a palettán.

Voltak még viccpártok viccpolitikusokkal, hamar elhaltak, az MSZP elhagyta a nevéből és ideológiájából a munkást, a Népköztársaságból a népet, és elkezdett balközépre mozogni, ami a hajdani MSZMP-től határozottan jobbra volt - csak az volt a baj, hogy ott a párt vezetőin kívül nem volt senki.

Míg Horn élt, addig még futotta némi tömegtámogatásra, de az örök hátrálás, a múlt megtagadása meghozta eredményét - a párt seggreesett, hogy kissé rusztikusan fogalmazzak.

Ez a párt elhatárolódott a múlttól, a tradícióktól, ideológiailag egyre zavarosabb lett, belső demokráciája elkopott az örök kamarillapolitizálásban, és bár úgy tett, mintha szociáldemokrata-szocialista szeretne lenni, de szép lassan átalakult pénznyerőgéppé a pártnomenklatúra számára.

A tagság megöregedett, fiatalok alig-alig jöttek, akik jöttek, mára azok is betagozódtak szépen Laci bácsi majomcsordájába, még a legértelmesebbek sem képesek túllépni  a múlton.

Ezen egyébként nincs mit csodálkozni, hiszen az elmúlt negyedszázadban az egész magyar politikai osztály a jövő helyett a múltat akarta megnyerni, és amikor valaki elkezdett a jövőről beszélni, úgy néztek rá, mint borjú az új kapura.

Ez a mai helyzet nagy tragédiája, mert a jobboldalon Orbán ráérzett erre és a Horthy-feelinget akarja visszaadni az erre fogékonyaknak, hogy a rendpártiság és tekintélyuralom égisze alatt nyugodtan szét tudja lopni az országot.

Nem mellesleg az se baj, ha ki tudja élni megrendült egészségi állapotából adódó vágyálmait, mint Legfőbb Hadúr.

Nem mondom, hogy Gyurcsány elképzelése a világról mindig koherens lett volna, de egy biztos, ő volt itt az egyetlen - akkor még baloldalinak mondható - politikus, akinek egyáltalán volt valami elképzelése a jövő Magyarországáról - méghozzá korszerű elképzelése volt.

A többiekről jobb nem is beszélni.

Ha valaki a Jobbik elképzeléseire kíváncsi, keresse fel Érpatakot, és elégedetten állapíthatja meg, hogy ez a csúcs, amit széljobbék ki tudnak izzadni magukból.

A Fidesz gazdaságilag Matolcsyt, ideológiailag Schmidt Máriát adta nekünk, a jövőkép pedig az ezer stadion országa, az iskolák folyosóin tornázó gyerekek Észak-Koreája.

A liberálisok eltűntek, mint liba a hófelhőben, a fene tudja, kár-e értük.

Szerintem az egy Kuncze kivételével azokért, akik képviselték őket, nem nagy kár.

A szélsőbaloldalon a pártelnök és családja maradt, a baloldal meg olyan üres, mint a sivatag.

A szocialista vezetés egy része lepaktált Simicskával, le fog paktálni bárkivel, aki egy kis pénzt lök nekik, a tisztességes baloldali politikusok, szakpolitikusok meg mint a búsképű lovag, neki-nekirontanak az ellennek, de szélmalmok ellen harcolnak - harcostársak nélkül.

A párt helyi szervezetei elkoptak, pártépítés nemigen van, a párt politikusai rettegnek nyilvánosan felvállalni nézeteiket, mert a helyi hatalom is a gengsztereké.

Leginkább úgy képviselik elveiket, ha vannak, mint ahogy a hívők tették Rákosi idején.

Közben persze a Fidesznek nevezett Orbánviktor pontosan kiszámított elképzeléseinek megfelelően az egész pártstruktúrát ellehetetlenítették - részben a politikai ellenfél, részben a pártok saját maguk.

Most ott tartunk, ha a Fidesz nem vigyáz, akár egyedül is maradhat a pályán, mint hajdan a németeknél a NSDAP, ehhez már csak egy kis megfélemlítés kell.

Szögesdrótból egyébként jól állunk.

És most a szocialisták ismét pártelnöki castingot tartanak, melynek nyertese valószínűleg az lesz, aki legjobban tud Gyucsányozni.

Szánalmas.

Nem azt a hétszáznyolcvanezer volt párttagot siratják, akiket elvesztettek az úton, hanem azt a hatezret, aki elment Gyurcsánnyal új pártot csinálni, és azóta is kitart a pártelnök mellett, mellesleg bátrabban, mint a szocialisták a saját pártjuk mellett.

Ha elnézegetjük a szocialisták jelenlegi vezetését, hát nemigen látunk karizmatikus személyiséget se közel, se távol, nemigen látunk határozott ideológiát, vonzó jövőképet.

Ha a párt vezetői azt hiszik, hogy a szavazótábor esetleges növekedéséhez közük van, hát tévednek.

Ezt az eredményt Orbán hozza nekik, mert jönnek vissza a csalódott kóbor szavazók, akik még emlékeznek, honnan bóklásztak el, még emlékeznek a régi karámra, az akol melegére meg a régi szép időkre.

De ennek egy pillanat alatt vége lehet, elég lesz hozzá egy áfacsökkentés, vagy egy gyógyszerár-támogatás, mely mindenre kiterjed, csak a cavintonra nem...

Sajnálom a szocialistákat, sajnálom magunkat, mert ez így nem fog menni.

Ha a demokratikus pártok egymás ellen harcolnak, abból csak bukás lehet, de persze a listavezetőknek azért áll a  parlamenti hely a következő ciklusra.

Ezért folyik most a harc, nem a pártért, nem a  közös jövőért - és talán ez a legnagyobb baj.

Orbánt holnap megütheti a guta, elviheti az infarktus, megmerényelhetik - de ettől még nem lesz az MSZP-ből komoly társadalmi súllyal rendelkező párt.

Esetleg dolgozni kellene érte...
 
:O)))

2016.03.31 10:24

Ajánlott cikkek

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.