Az MSZP hétvégi kongresszusán dönthetnek a küldöttek arról, hogy hol legyen a párt új székháza. A Tóbiás József által korábban „Horn-centerként” emlegetett új központnak a szocialisták VII. kerületi irodája adhat helyet - számol be a Magyar Idők. 
A kormánypárti lap jóízűen azt is megjegyezte, hogy az említett lakás nem túl nagy, és nem is túl impozáns – írja a Népszava Online.
Hát mit mondjak, baloldali ember nem kap röhögőgörcsöt a hírre, inkább szomorúan nézegeti, hogyan csúszik egyre lejjebb a baloldal egykor vezető pártja, a székhelycserével szimbolikusan is kifejezve helyzetét.
Sajnálom nagyon.

Nem, mintha a székház lenne a lényeg, de ettől egy párt székháza még egy nagyon fontos tér, a pártélet tere.
Ha egy párt székháza kong az ürességtől, vagy csak az adott párt bürokratái érzik magukat jól benne, akkor azt a pártot megette a fene.
A pártszékház akkor tölti be funkcióját, ha reggeltől estig tele van élettel, ha itt kapnak teret a különböző tanácskozások, ha itt jöhetnek össze a párt aktivistái megbeszélni aktuális feladataikat, horribile dictu csak lotyogni vagy – baloldali pártról lévén szó – a méltán népszerű „orbánolás” nevű népi társasjátékot játszani.

Ezt a játékot úgy játsszák, hogy valaki kirak egy asztalra egy borítékot „Angela küldte” felirattal, majd mindenki hátat fordít az asztalnak, és lekapcsolják a villanyt.
Mikor ismét felgyulladnak a fények, akkor mindenki fapofával áll, de az asztalon nincs boríték és az óramutató járása szerint ki kell találni, hogy ki az orbán.
Aki kitalálja, az kivehet a borítékból egy bankjegyet, de legközelebb nem játszhat, viszont ha nem találja ki, akkor az orbán vehet ki a borítékból néhány eurót.
A végére nem marad csak egy ember, aki kinyithatja a borítékot, és ha van még benne pénz, megtarthatja – de addigra általában egy kanyi sincs benne, az orbánok ügyesek…

Ide lehetne behívni a fiatalokat, itt lehetne szervezni az akcióikat, merthogy a fiatalt a pofázásnál sokkal jobban érdekli a fizikai cselekvés.
Itt lehetne az idősebb generációknak teret adni a klubéletre, itt kellene szerkeszteni a párt lapját és innen kellene üzemeltetni a párt internetes felületeit, az akciókat, a tüntetéseket. 
Itt ülésezhetnének a párt ideológiai műhelyei, a dalárda vagy az asszonykórus, itt mutathatnák be elsőként új számaikat a baloldali rapperek – szóval, életet kellene vinni egy székházba.
Persze ezt szervezni is kellene, mert magától senki nem fog odamenni, hemzsegni, főleg, ha a párt fizetett forradalmárai lenéző mosolygással rázzák le őket.
A baloldali párt akkor párt, ha mozgalom is egyben, a mozgalomhoz viszont mozgás kell, ez pedig nem azt jelenti, hogy Tóbiás átmegy a szomszéd irodába…

A jelenlegi csak egy újabb ügyetlen lépés a lefelé vezető úton.
Az ősbűnt ebben Gyurcsány követte el.
A pártnak jónéhány ingatlana maradt az elszámoltatás után, és volt székháza is, a Köztársaság téren.
Szimbolikus hely volt, itt gyilkolta halomra a csőcselék az akkor budapesti pártközpontként működő épület védőit a csőcselék.
Erre a bejáratnál márványtábla emlékeztetett, maga az épület pedig tökéletesen alkalmas volt funkciójára.
Emlékszem, mikor Medgyessy legyőzte Orbánt alig fértünk be az épületbe, előtte pedig tömeg várta az eredményt, lehetett érezni az összefogást, a kiállást a párt mellett.
Az épület sorsa viszont megpecsételődött, mikor Gyurcsány úgy találta, le kell számolni a kommunista szimbólummal, ezen a téren is szakítani kell a múlttal, és helyette egy steril irodaházba kell költöztetni a pártot, valahol a Belvárosban.


Ezzel a párt lelkét sebezte meg, mert azoknak az embereknek, akiket minden lélegzetvételük a Kádár-rendszerhez kötött azt üzente, hogy amit tettetek az egyrészt felesleges volt, másrészt káros, a múlt egy kidobnivaló ócskaság – veletek együtt.
Ahelyett, hogy a feléledő nácizmussal és Horthy újdonat imádói ellen harcolt volna, a múlt jobboldal által felfestett sztálini rémeivel harcolt, nem vállalva a múltból semmit sem, ami érték volt és bátran vállalhatott volna.
Persze, aztán valahogy fel kellett oldani az ellentmondást a márványtáblára vésett nevek és a nekik segítséget nyújtani elfelejtő kivégzett miniszterelnök között.
A megoldás a márványtábla eladása volt, és ment vele a fal meg a tető is.
Kár, hogy Gyurcsánynak nem jutott eszébe Parkinson törvénye a székházakról…
A Köztársaság téri pártszékház helyett kapott a párt egy irodaházat, melyhez senkit nem kötött semmi, steril és lélektelen volt, és a mai napig az, ebben a kísértetkastélyban még a kommunizmus kísértete sem bolyong.
Igaz, a menekültválságnál egy részét felkínálták a menekülteket segítő szervezeteknek, de ez is olyan felemásra sikeredett.
Látszott, hogy a Mátyás király és a bíró okos lánya című mese dramatizált változatát akarják előadni, azzal a kis változtatással, hogy a mese végén, mikor az okos lány elengedi a galambot, akkor ők egy libával teszik ugyanezt, és ha nem repül el a liba, hát legfeljebb ott marad nekik egy tál libacomb, sütve…

Aztán a párt székházának tulajdonjoga valahogy a volt pártpénztárnok érdekeltségeihez vándorolt, a párt maga viszont nyakig ül az tartozásokban.
A Jókai utcát mégsem adták el a potenciális vevőnek, szerintem várják a felszámolást, a megfelelő felszámolót és a megfelelő vevőt, akinek lehet, ez lesz a hálapénze hosszú évek kitartó és eredményes munkájáért.
Szánalmas.
Az MSZP VII. kerületi irodája egy szép, tágas lakás, itt lehet majd fogadni a Szocialista Internacionálé elnökét, de lehet, még Orbán Viktor is felkeresi, ha kell neki egy kis sikerélmény.
Ha ez a tendencia így folytatódik, akkor hamarosan egy albérlet lesz a székház, melyben elfér majd a párt teljes vezetése és kongresszusa is.
Tulajdonképpen értem én, hogy az egyéni érdekek hogyan vezettek idáig, csak azt nem értem, hogy a Szocialista Párt tagjai hogyan tűrhették el ezt, hogyan viselik el a mai napig, hogy gyakorlatilag majmot csináltak belőlük.

Mi ebből a tanulság?
Abszolute semmi, legfeljebb Kósáné Kovács Magda közismert axiómájának parafrázisával lehet kísérletezni: nem elég tisztességes baloldalinak látszani, annak is kell lenni.

:O)))