Pedig olyan nagyon egyszerű ez az egész.
A feladat súlyosságát talán a kapualjból kilépő, fényesre szidolozott rézgyűrűt saját jegygyűrűjeként  áruló polgártársunk tevékenységének értékeléséhez lehetne hasonlítani, aki az ellenértéket vidéki beteg nagymamája meglátogatására szeretné felhasználni.
Hát mondd meg, nem röhöghetnékje támad az embernek az első három mondat után?
És mégis, a jó üzletet sokan megkötik, majd bánatosan dörzsölgetik ujjaikról a réz által rajta hagyott nyomot, az ostobaság gyűrűjét.

Politikailag még könnyebb csőbe húzni valakit, hiszen ott elég a szebb jövendőt csillogtatni, a réz polírozására sem kell az időt pazarolni, elég a széles repertoárból előhúzni a leendő áldozatra szabott gagyit, elmondani neki, hogy a szocik ellopták az anyák könnyét, a politikusok mindahányan retkes tolvajok, Szanyi leitta az egyetemi múzeumban a kétfejű borjúról a spirituszt.
Merkel asszony meg akkor fog leghatékonyabban értesülni a hon borús állapotáról, ha ideérkezte előtt tüntetünk egy jót, de még jobb, ha kettőt-hármat, így mindegyiken lesz legalább ötezer ember, hát nem jobb ez, mintha Merkel kinéz a Nándorfehérvári terem ablakán és ott lát százezer feldühödött választót ordítani?
Hogy az összefogás bolsevista trükk, és az egészségügyben is rengeteg a gond, ideje lenne ott is átvenni az irányítást a civileknek, például Julcsa néni remekül vág tyúkszemet zsilettpengével, ki érthetne jobban hát a nyitott szívműtétekhez nála?
Zavarjuk hát a francba az orvosokat, csukjuk be a kórházakat, hogy mi lesz helyette arról azért ne beszéljünk, mondjunk tömören csak annyit, hogy jó lesz, a temetések ügyét meg már elrendeztük, aki a hátán cipeli Apu koporsóját, az nemigen fog lázadozni.
És az emberek nagy száma vevő erre a retkes gagyira, általam okosnak tartott kedves emberek naponta döntik romba a saját ítélőképességemről alkotott véleményemet.

Ha azt mondom nekik, hogy ezzel Orbán szekerét tolják, akkor vérig sértem őket, ha egy blogger kriptofasisztának - tehát a fasisztákat suba alatt támogatóknak - nevezi őket és én a blogot megosztom, hát úgy járok, mint az ominózus pengősmalac, ha azt mondom, hogy ezek a szerveződések nem mind állampolgári dühből jöttek létre, hát úgy elsuhan a fülek mellett, mint a szél.
Pedig a tömegmanipuláció komoly szakma ám szerte a világban, de nálunk valahogy az ment át a köztudatba, hogy ilyet csak Putyin csinál, mígellenben a mi politikusainknak eszébe sem jut az ilyesmi.
A világban lépten-nyomon találkozunk a tömegmanipuláció nyomaival, a délszláv háborútól kezdve (megájj, megájj, kutya Szerbia...) Afganisztánon át Irakig meg Szíriáig, miért lenne éppen a mi országunk kivétel?
Itt mégcsak különösebb erőlködésre sincs szükség, elég a rendszer ellenfeleit, mint maroknyi székelyt elporlasztani, elég úgy tizenhat jelöltet állítani Veszprémben az egy jobboldali jelölttel szemben, megmarad a kétharmad, Tóbiás fizetett forradalmár pedig büszkén akaszthatja szegre a munkásság vörös zászlaját - a tizenhatból egy jelölt szocialista volt, és mi többen vagyunk, mint a Gyurcsányistákok...

És a nép nem fog gyanút, hogy ez azért már mégsem lehet véletlen, és ha valakinek volt annyi esze, hogy negyed századra úgy beásta magát a szocialista televénybe, hogy mikor a pártvezetés pártelnöki castingot tartott legutóbb, úgy kellett őt dinamittal kirobbantani a megkövesedett struktúrából, pedig Laci bácsi még cukorkával is csalogatta, akkor most is illene eszének lenni.
Az se gyanús senkinek, hogy az úgynevezett civilek minden megmozdulására jut valahonnan pénz, mert azt azért ne higgyük, hogy egy tüntetés ingyérbe van, van annak költsége rendesen, kezdve a színpadépítéstől a dekoráción át a hangosítás és a világítás költségén át a takarítási költségekig, öt-hat  üldözött civilnek mindenesetre megterhelő lenne saját zsebből kifizetni.
A pártoknak van költségvetésük, és van legális forrásuk, a civilek állítólag gyűjtenek, ami ismerve magyarember takarékos természetét, nem jelenthet valami gigászi összeget.
Itt legutóbb Isaura szemműtétjére sikerült jelentősebb összeget összegyűjteni, azóta talán a vörösiszap-károsultaknak, de az a pénz is eltűnt, tovább erősítve a gyanút, hogy ellopták a magyar alumínium-iparral együtt, de ez nem keltett érdeklődést, mert abba már mindenki beletörődött, hogy az állam lop, mint a szarka.
Az egyén tehetetlen, az állam telhetetlen és ez így van rendjén, ez a világ sora.

A népnek az sem gyanús, hogy minden kiadott száz forintjából harminc a maffiának megy, és senkinek sem jut eszébe elszámoltatni őket, mert a magyar nép hozzászokott a szolgasághoz, és bár a miniszterelnök megnevezése a szolgák elnökét jelenti, ezt még senki nem merte errefelé komolyan venni.
Olyannyira, hogy amikor egy újságíró megkérdezte, hogy milyen alapon költik a közpénzt a miniszterelnök lábtengó-pályájára, akkor a pofátlan pocakos kommunistának nyilvánította a felvetést, merthogy az magánemberek felajánlása a saját pénzükből.
A saját pénz persze nem saját pénz, hanem a maffia által legalizáltan ellopott adó, miközben az országban gyermekek tíz, ha nem százezrei de facto éheznek.

De ez sem izgat senkit, még az éhezőket sem egyelőre, mert a világ megváltozott.
Kádár népe ha nem kapta meg ami megillette, ott verte az asztalt ököllel a Pártbizottságon, a Lenin-szobor kezébe zsíroskenyeret nyomott, az apparatcsikok meg farokfelcsapva rohantak kielégíteni a munkásság igényeit.
Ez a nép nem Dózsa népe, még csak nem is Tiborcoké, ez a nép a kenderesi zsellér unokájának népe, aki könnyeket ejtve emlékszik vissza, hogy a Főméltóságú Asszony milyen kedvesen kérdezte meg tőle, hogy hogy van Julcsa?
Rövid távon itt remény sincs, a magyar baloldal felét megvették kilóra, a másik fele meg belezavarodott saját ideológiai vitézkötéseibe, mint macska a házicérnába.
Viszont egyre félelmetesebb, hogy megjelentek a radikális hangok, cselekvést követelnek.
A cselekvés pedig forradalmat jelent egy olyan országban, ahol nincs forradalmi helyzet, ez pedig vért és erőszakot jelent.

A TEK harcjárműveit elnézegetve egy győztes forradalomnak annyi itt az esélye, mint libának Vuk szájában. Nem szólva arról, hogy Orbán egymillióra tehető imádója között ott vannak fizetett gladiátorai, éppen most kaptak néhány stadiont előlegbe, bármikor megdolgoznak érte, imádják, mikor elborítja az agyukat az adrenalin.
És akkor a neonácikról, a majdani kis Lakatos Rómeó Ronaldó nagypapájáról, Vona nagyapó turbómagyarjairól szó sem esett - velük kell majd szembeszállni a junior sales managerek és negyvenkilós tanárnők hadának.
Ugyan már...
Marad még, mint lehetőség az Unió meg az USA, akiknek doszt elege lehet a kis Mussoliniből, de fékezik magukat, azt várják, hogy tegyünk már végre mi is valamit saját magunkért.
Ezért lenne jó Merkelnek megmutatni, hogy rengeteg embernek nem tetszik, ami itt folyik, az ő látogatásának időpontjára időzíteni minden tüntetést - akár osszák fel a szervezetek a Kossuth teret szektorokra, oszt mindenki lengesse a maga zászlaját.
Erre a napra lehetne időzíteni a blokádot, a pedagógusok, a MÁV és az egészségügyi dolgozók sztrájkját, hogy végre kiderüljön: mi vagyunk többen - mi, demokraták kérünk segítséget Öntől, Frau Merkel!
Vagy, ha ez nem megy, akkor nem kell tovább lázadozni, akkor pofa súlyba és húzza mindenki az igát üdvözült ábrázattal.
Lehet választani.

:O)))