Magyar György nem hagyja annyiban Váradi András halálának ügyét, megy utána, mint a pitbull – és jól teszi.
Váradi András halála – minden sajnálatossága dacára nem lenne gyanús, ha nem működne az elhallgatás.
De működik, méghozzá az első perctől kezdve, és ha nincs Magyar György, akkor működne mindaddig, mígcsak az ügy szép csendben el nem szunnyad.

Márpedig elszunnyadna, mert a magyar sajtó sajnos képtelen tenni a dolgát, képviselői szépen befekszenek a hatalomnak és csábosan pucsítanak egy-egy odavetett falat reményében.
Azt mondhatják sokan, hogy hülyeség lenne ezzel foglalkozniuk, hiszen leesett a létra, arra jött egy idős vezető, a kocsi döccent egyet, miért nem vett fel az áldozat láthatósági mellényt, oszt jónapot.
Én meg azt mondom, hogy bizony, foglalkozni kellene minden olyan üggyel, melyről feltételezhető, hogy a hatalom el akarja tusolni.
A tömeggyilkosságok sem azzal kezdődtek, hogy  Kamenyec-Podolszkban kiirtottak tízenötezer embert, hanem azzal, mikor az Ébredő Magyarok fokosaikkal bementek az egyetemekre, kirángatták a zsidó hallgatót és összevissza verték.
Németországban sem a Kristallnacht volt az első eset, előtte már sokakat ért atrocitás kommunista vagy szociáldemokrata múltjuk miatt.

Ha pedig egy olyan államban, ahol a maffia vette át a hatalmat tisztázatlan körülmények között meghal valaki, aki az érdekeiket sérti, és a hatóságok kerülik a nyilvánosságot, akkor azt az ügyet nem szabad hagyni, mígcsak független szakértők pontot nem tesznek az ügy végére.
Nagyon szomorú állapot már az, amikor az állam hivatalos szerveiben sem bízik a nép, amikor – akárcsak fikcióként is - egyáltalán felmerülhet a bizonyítékok manipulálásának lehetősége.
Márpedig a mai magyar állam eljutott erre a pontra, és nem véletlenül.
A „Ne mi nyerjük a legtöbbet” bűncselekményének bírósági ítélete mindenkitől elvette a reményt, aki itt a jogállamban bízott, tisztán látható volt, hogy a bűnszervezet képes megvenni a hatalmi ágak prominenseit, és ez azóta már többször beigazolódott.
A mi hazánk olyan ország lett, ahol a libatolvaj felelősségre vonja a gazdát, mert csak egy lakatott tett a libaólra, megvádolja Julcsa nénit az állattartás szabályainak megszegésével és másnap is elindul a zsákkal, csak most három libára méretezi, hogy beleférjen az is, amit eddig kénytelen volt otthagyni.

A maffia nem követ pártpolitikai törésvonalakat, erre a legszebb példa Simon Gábor ügye, aki köszöni szépen, jól elvan.
A legnagyobb ellenzéki párt elnökének volt helyettese minimálisan is pénzmosási ügybe keveredett, nem kis összeg az, aminek eredete és sorsa zavaros.
Hogy közérthető legyen a nagyságrend, húsz-harminc Nokiás-dobozról van ez esetben szó.
Minap százharminc milliót fizetett be zsebből adóhátralékként úgy, hogy számláit zárolták, túl van néhány házkutatáson, elvileg egy fillérje sincs, mégsem kérdezte meg tőle senki: Jóember, honnan van a lóvé?
Hogy a szocik mélyen kussolnak, az rendben is van, de a Fidesz, sőt, még a Jobbik is kussol, de a DK sem túl aktív az ügyben, Semjén is csak csendben fohászkodik.

Pedig ehhez az ügyhöz kapcsolódóan is volt gyanús haláleset, Welsz Tamás halála rendőrségi asszisztálás mellett – már, ha rendőrök voltak egyáltalán, akik kísérték…
Welsz meghalt, a halál oka bármi lehetett kígyóméregtől atomrakétáig, de leginkább csak találgatások hangzottak el, a halottat állítólag kiadták a családnak, az illetékesek leporolták a szájukat és az élet ment tovább.
Ahol maffia van, ott halál is van, miért pont a magyar maffia lenne kivétel?
Nem egy, nem két eset van, ahol a halál oka szinte megmagyarázhatatlan - érdekes közlekedési balesetek, merényletek, robbantások maradnak homályban.
Vagy például egyetlen csenevész gyertyától leég a Budapest Sportcsarnok, a tűzvizsgálati jegyzőkönyveket titkosítják nyolcvan évre, aztán hipp-hopp – van másik sportcsarnok.

Érdemes lenne listát készíteni ezekről az ügyekről és ha eljön az ideje, egytől egyig felülvizsgálni mindet.
Vancsik Zoltán halálától a Nógrádi fivérek állításaiig, a lelőtt zsoké ügyétől a Gripen-sztoriig, pártpolitikai oldaltól függetlenül.
Van egy kész vádirat is, Ferenczy Krisztinának hívják, aki elvégezte Polt Péter munkáját, majd belefáradva a visszhangtalanságba és a következmények nélküli ország mocsarában való gázolásba, feladta a harcot.
Szégyen ez a magyar bűnüldözésre, a magyar közéletre.

Akkor lesz itt rendszerváltozás, akkor lesz vége a maffia uralmának, ha egy ügyész előveszi ezeket a régi aktákat, egy igazságügyminiszter pedig benyújt egy törvényjavaslatot a rendszerváltozás óta elkövetett bűncselekmények elévülhetetlenségéről.
Akkor ki lehet vizsgálni majd a szervezett bűnözés elleni harc során megöngyilkolt rendőr alezredes ügyét, a Tasnádi-ügyet, a Klodo-ügyet és a többi disznóságot.
Az csak a baj, hogy nem lesz, aki megszavazza…

:O)))