Ha kevés a gőz a kazánban, a kapitány súlyos dilemma elé kerül, hogyan tudja megoldani, hogy bár a dugattyúk egyre lasabban mozognak, mégis a haladás látszatát keltse.
Ilyenkor szokta kiadni a parancsot: Gőzt a hajókürtre!
A ködkürt pedig bánatosan belebőg a hideg, párás levegőbe, melyben a látótávolság ötszáz méter, a hajó pedig a jelenlegi sebessége mellett egy kilométeren belül nem képes megállni.
Így bolyonguk mi a világpolitika Bermuda-háromszögének vízein, a kapitányi hídon a Látnokkal, kinek nem kell sem kompasz, sem térkép, aki távcsövét fordítva illeszti a szeméhez, így vakon bízik benne, hogy a sziklák még nagyon messze vannak, pedig a hajó feneke már recseg-ropog a zátonyon...
Természetesen ez még nem az úgynevezett Hende féle távolbalátási kísérlet, de nem sokkal jobb ez sem...

Kapitányunk persze nem is kapitány, hanem ellentengernagy.
Attól ellen, hogy a józan ész ellen hajózik és tenger nagy a pofája, ami nem lenne baj, ha a gépeket pofázással lehetne hajtani.
Sajnos itt már gép sincs, csak kilencmillió gályarab az evezőknél, meg a kazán, amelyik a ködöt fejleszti és a gőzkürtöt működteti.
Szóval, a gőz a hajókürtre megy, mely - frissen átdizájnolva - formáját tekintve Rogán Tonyára hajzik, akit egy három államtikárból álló állvány tart a hajó fölé, a gözvezeték a hátsójához csatlakozik, a hangot pedig a száján át adja majd, melyből a gályarabok megtudhatják, hogy mecsoda szerencséjük van, hogy a létező világok legjobbikában húzhatják az evezőt .
A hídon pedig a kapitány rángatja a kürt fogantyúját, pillanatnyi hangulatának és távlati céljainak megfelelően.
Búúúú - szól a kürt, Búúúsulj magyar, jön a migráns!
Búúúú- bőgi bele az éjszakába, Búúúkott Gyurcsány, Búúúúkott baloldal, Búúúúkott liberálisok!
A távolból, a hegyoldalakból bánatosan bőg vissza a sok marha, Múúúúúkodik a rendszer!

Persze ne becsüljük le a propaganda szerepét.
Ami igaz - igaz, a baloldal bukásának és az ellenzéki tevékenység fiolyamatos kudarcainak oka a tömegkommunikáció alacsony színvonalában keresendő - többek között.
Amit Orbán felismert, de a demokraták között a legjobbak sem, az, hogy a modern politikai harc leginkább nem az utcákon folyik, hanem a médiában.
Pedig hányszor elmondták, hogy a média a negyedik hatalmi ág, csak éppen némi lenézéssel beszéltek róla, és nem vették mkomolyan saját megállapításaikat.
Ha valamit felrovok a gengszterek hatalomrajutása előtti kurzusnak, hát ez talán az első helyen szerepel.
Hogy engedték kisajátítani a médiumokat, egyiket a másik után, mígnem a végére egy rádió, egy televízió és egy napilap maradt, azokből is egyet megvettek kilóra, a maradék meg úgy üzemel, hogy nem jut el a lakosság egészéhez.
A nép azokat a híreket hallja, melyeket megengednek számára hallani, és lassan már annak sem lehet örülni, hogy a jobboldali médiamunkások többnyire vértehetségtelenek.
Megy az idő. felnőtt egy új nemzedék, mely meglehetősen pragmatikus - ott ír újságot, ahol felületet kap, azt írja, amiért megfizetik, aztán a romkocsnákban, tudatmódosult állapotban magyar BBC-t vizionál, de csak halkan, nehogy elveszítse az állását.

A gazdasági-polittikai teljesítmény és a propaganda a fordított arányosság elvén működik, minél gyengébb a teljesítmény, annál hangosabb a sikerpropaganda.
Amit pedig sokan és sokszor elmondanak, az még a személyes tapasztalatokat is képes felülírni.
Brit kutatók végeztek olyan kísérletet, hogy két tárgyat helyeztek el egy asztalon, és a kísérleti személynek meg kellett mondani, melyik a nagyobb.
A résztvevők többsége beavatott volt és a kisebb tárgyat jelölte meg nagyobbnak, az eredmény pedig az lett, hogy a kísérlet alanyai is ugyanígy tettek.
És akkor még nem is beszéltünk a tekintély szerepéről, ennek pedig nálunk kultusza van.
Lehet itt bárki a köztársasági elnök, a politikusok népszerűségi listáját vezetni fogja, egészen addig, mígcsak hülyét nem csinálnak belőle a barátai, hiszen ugyan, mennyivel különb Áder mint - mondjuk - Schmitt Pál volt?
És még valami: amit bemondtak a rádióban vagy a televízióban, az - a népeség egy bizonyos körében - automatikusan igaznak tekintendő.

Szóval, a mi kis Tóni Pasánk jól megdolgozott terepre érkezik, majd torzsalkodnak kicsit Lázárral, de az első mutyinál pajkosan összekacsintanak, hiszen ők egymás ellenségei, nem a pénzüké, és mióta Rákosi meghalt, a népnek már nincsenek ellenségei, csak barátai.
Márpedig megmondta a Talmud: Uram, szabadíts meg a barátaimtól, az ellenségeimmel elbánok magam is.

Az Úr is megöregedhetett, úgy látszik nagyot hall, mert mintha a füle botját se mozgatná...

:O)))