Már megint.

Vagy még mindig?

Lassan negyed százada véget ért az a társadalmi berendezkedés Magyarországon, melyet a jobboldaliak kommunizmusnak, a baloldaliak szocializmusnak neveznek, míg a rendszer névadója még ezt sem engedte meg magának, ő csak a fejlett szocialista társadalom építéséről beszélt.

Hát, az építkezés sajnos kudarcba fulladt, a szomszédok nem tudták elviselni az új építmény stílusát, a lakópark főépítésvezetőjét bevezették az erdőbe és kiénekeltették vele a szájából a sajtot, szétcincálták a szuperhatalmat, aztán nekiláttak a rendcsinálásnak.

Először mindenkivel vasrácsokat szereltettek a szobák ajtaira-ablakaira, majd egymásnak ugrasztották a szomszédokat, akik persze a dédapák által elkövetett bűnökre való hivatkozással boldogan egymásnak is estek - titkon persze leginkább a másik családi ezüstjére fájt a foguk.

Majd az új ideológusok közölték, hogy velük kopogtatott be az örök boldogság, de ennek előfeltétele, hogy mindenki adja el azonnal mindenét, mert ettől lesz gazdag mindenki, az ország és személyesen ők is.

Aztán felvásároltak szarér-húgyér mindenhol mindent, amit meg nem ők vettek meg, azt a helyi ügyesek tették magukévá, és mire a népek körülnéztek, addigra ott álltak, csupasz seggel.

Miután háborogtak, beszórtak közéjük néhány ütős eszmét, kis vallási fanatizmust, iszlám fundamentalizmust, katolikus evangelizációt, de legfőképpen antikommunizmust, melynek élharcosai azok a funkcionáriusok voltak, akik a rendszerváltás során hozzátörleszkedtek új gazdáikhoz.

Gorbacsov amatőr idealizmusával elérte, hogy országát kétszáz évvel visszavetette, és gyakorlatilag értelmetlenné tette vagy ötvenmillió orosz halálát a világháborúkban, polgárháborúkban.

Ami máshol nagyban ment, az nálunk kicsiben esett meg, a séma nem változott, az emberarcú szocializmusból pofátlan kapitalizmus lett, a párttitkár fia az államtól lopott pénzen privatizált kőbánya mellé politikai hatalmat is szerzett, ma meg - csakúgy, mint az ázsiai volt szovjet köztársaságokban kollegái - építgeti az önkényuralmat, ehhez persze állandó izgalomi állapotban tartott társadalom, állandó harc és ellenség kell.

Namármost miután a világ országainak listájáról már mindenkit kipipáltunk, akivel össze lehetett veszni, végül nekiestünk saját magunknak is.

Mint rákos sejt a testen, úgy élősködünk rajta, egyben pusztítjuk is az Uniót, de ez a népet nemigen érdekli, merthogy Brüsszel távol van, magyarember pedig még saját kormányának tevékenysége és a saját helyzete között sem lát semmiféle összefüggést, nemhogy az Unió és a saját helyzete között.

Talán ezért viselkedik úgy, mint egy idióta, aki ki akarja hajigálni a lakásából a látogatóban ott járó a nagynénit, aki minden hónapban pontosan fizeti a rezsit, az ételt, néha még a szórakozást is., és ezért nem kér mást, minthogy a lakók ne szarjanak a szoba közepére.

Mindenesetre a külső ellenség nem elég, ezért kell belső ellenség is a nemzetnek, mely utóbbi fogalom sajátos jelentés-átértelmezésen ment át az utóbbi húsz évben.

Eleinte a nemzet fogalma a magyar állampolgárok, és más államok magyar nemzetiségű állampolgárainak összességét jelentette, ami egyébként egybe is esett a józan ész követelményeivel.

Mára a nemzetet a hivatalos ideológia szerint Orbán hívei és a szélsőjobb harcosai jelentik, de a demokraták és a baloldaliak helyzete necces, olyanok, mint kishattyú a libacsapatban, persze nem ártana, ha végre felnőne már ez a szerencsétlen szárnyas…

Egyelőre még nem mernek nekimenni a pármilliós baloldali tábornak, ezért a hatalmon levők pótcselekvésekkel ütik el azt a kevéske időt, ami a rablások és tolvajlások, valamint a választások manipulálgatása mellett még megmarad nekik.

Most éppen újrajátsszák a hajdani kádárista belügy III/III ügyosztályán dolgozó ügynökök ügyét, pontosabban elbabrálgatnak vele, bizonyítva leghülyébb híveik előtt harcos antikommunizmusukat.

Van vagy száz személy, akik valamilyen olyan kitüntetéssel rendelkeznek, mely nyugdíjpótlékkal jár.

Talán egyetlen ilyen maradt, a Szocialista Hazáért Érdemrend, a többit már kinyírták a dicső jobboldali elődök.

Akik ezt kapták, azok e nemzeti ellenállás résztvevői voltak, antifasiszták leginkább.

És özvegyeik hogy még szebb legyen a kép.

A Hír TV-nek Rétvári Bence azt mondta: egy szakértői bizottság megállapította, hogy a vizsgált körülbelül ezer ember közül 109-en váltak méltatlanná a nyugdíjpótlékra azáltal, hogy titkosszolgálati múltjukra derült fény.

Negyed századdal a rendszerváltás után, miután már ezerszer csócsálták meg a III/III ügyét, persze érdemben egyszer sem nyúlva az ügynökkérdéshez, hiszen ha nem így tesznek, akkor igencsak bánatos helyzetek álltak volna elő.

A Népköztársaság titkosszolgálatán belül a III/III (Belső Reakció Elhárító) Csoportfőnökség egy volt a sok közül.

De nem elszigetelt tevékenységet folytatott, hanem szoros együttműködésben dolgozott a belügy egyéb szerveivel, és ha valamelyik csoportfőnökség tudomására jutott a társszerveket érintő adat, akkor azt megosztották a terület gazdáival, így például, ha fény derült készülő bűncselekményre, akkor azt megosztották a Rendőrséggel, ha a belső elhárítás tudomására jutott külföldi kémszervezethez fűződő kapcsolat, azt megosztották a kémelhárítással.

A rendszerváltás után kiválasztották - gondolom a megnevezése alapján – a III/III Csoportfőnökséget, rárakták a szocialista titkosszolgálatok összes „bűnét”, majd tagjait kizavarták a sivatagba, a többieket6 pedig békénhagyták, hivatásosokat és ügynököket egyaránt.

Pedig a dolog akkor lett volna igazán érdekes, ha nyilvánosságra kerülnek az összes ügynök-akták, beleértve az egyházi területtel foglalkozó ügynököket, vagy a IV, Főcsoportfőnökség által beszervezett sorkatonákat is, mondjuk olyanokat, akik a társaikról jelentettek, ma meg magas állami beosztást töltenek be.

A Katolikus Egyházra sem vetne túl jó fényt, ha kiderülne, hogy ha húsz évvel ezelőtt lemondott volna az ügynök-papokról, kiürültek volna a parókiák, plébániák, meg a püspöki paloták.

Persze mára már annyian turkáltak az ügynök-aktákban, hogy újabb turkálást rendezni semmi értelme sincs, amellett, hogy nyilvánvaló: komoly szándék sincs erre.

Marad, mint volt, a gyanúsítgatás, a sejtetés, meg a mára már teljesen kiszolgáltatott, gyakorlatilag védekezésre képtelen öregek rugdosása.

Akik mellesleg nem titkosszolgálati tevékenységükért kapták a párezer forintos nyugdíj-kiegészítésre jogosító kitüntetésüket, hanem – mondjuk - a nácizmussal szembeni fegyveres ellenállásért, ami persze ma főbenjáró vétek.

Ez is jó persze arra, hogy a hívek úgy érezzék, hogy bár trafikból nekik nem jutott, mégis kaptak valamit.

Ami azt illeti, Orbán nem agysebészekre bazírozza uralmát…

:O))))