Fótnak az a tanulsága, hogy nincs tanulsága.
De nincs tanulsága Szigetszentmiklósnak sem, és nincs tanulsága Békéscsabának sem, pedig ha lenne, akkor az első két helyen elért eredmény tanulsága az lehetne, hogy az összefogás eredményt hozhat,.
Ezt tanúsítja egyébként a bajai választás is, ahol ugyan vesztett a demokratikus oldal, de egyrészt ismert, hogy milyen körülmények között, másrészt meg így is csak kis szavazatkülönbséggel vesztettünk.
Békéscsabának meg normális helyeken az lenne a tanulsága, hogy olyan emberekre kell bízni az előkészítést, akik értenei is hozzá, a következménye meg az, hogy akik felelősek a jelöltállítás meghiúsulásáért, azok egytől-egyig lemondanának és eltűnnének, még a választási kampány közeléből is.
De nem ám csak azok, akik a szórólapokat osztogatják, hanem azok a pártvezetők is, akik ezt a helyzetet előidézték. 
Persze ez egy következmények nélküli ország, különösen a demokratikus oldalon, mert az ellenfél oldalán rettegnek Orbán haragjától, és ha ott valaki ilyen ordító szarvashibát elkövetne, az menne azonnal a süllyesztőbe, ahogy illik.
Ez nem Orbán kegyetlensége lenne, hanem az ilyen típusú munkák szükségszerű velejárója, egy választás előkészítése során csak felelős emberekkel lehet eredményt elérni, nem ilyen bánatos amatőrökkel, akiktől a demokratikus oldal képtelen megszabadulni.
Elég csak a két oldal tömegkommunikációját megnézni, a kettő között ég és föld a különbség - az egyik olyan, mintha olyan autó lenne, amelyikből kifelejtették a kormányt – lehet találgatni, hogy melyikoldalra gondoltam.
Nem rokonszenves a Fidesz kommunikációja, de kétségkívül hatékony, pedig ostoba és primitív, de hát sajnos az emberek jelentős része is ostoba és primitív, és nem igazán Spinoza esszéin szocializálódott, hanem inkább a Négycsöcsű törzsközönségének gondolati sziporkái hagyták rajtuk letörölhetetlen nyomukat.
A választások prognosztizálható időpontjáig tegnap 133 nap volt hátra, természetesen ezt a számot Mesterházy a Szabad szemmel című televízió-műsornak adott interjúja során ki sem merte ejteni, nehogy kártékony asszociációkra adjon módot és a szám valakiben felidézze a dicsőséges 133 napot, a hajdani Tanácsköztársaságot, és olyan reményeket keltsen, hogy a hátralevő 133 nap is dicsőséges lesz.
Feleslegesen aggódott, nem lesz dicsőséges.
Ócska lesz és kisszerű, valamiféle ismeretlen és ki tudja hol írt forgatókönyv szerint azzal fog telni az idő, hogy időről-időre nekimennek Gyurcsánynak, ahelyett, hogy nekilátnának a saját szavazótábor megszervezésének.
Tegnap is, meg már jónéhányszor máskor is kiderült, hogy arra számítanak, a választásokon majd a DK szavazói a helyzet kényszeréből rájuk adják szavazataikat.
Álomvilágban élnek.
Tévedéseik sora ott kezdődik, hogy azt hiszik, a DK tagságának és szimpatizánsainak – szavazóinak – többsége a volt szocialista párttagok közül kerül ki.
Hát, jobb, ha tőlem tudják meg, mintha a választóktól, hogy ez nem így van.
A DK tagjai között rengeteg olyan ember van, aki soha nem volt szocialista szavazó, párttag még annyira sem, és aki inkább lecsapkodná baltával az ujjait, minthogy a szocialistákra húzza be az ikszet.
Érdekes módon az utóbbi három év sem változtatott rajtuk, sőt, mintha sőt...
Ha a kérdés úgy merül fel, hogy a pártjukat ki akarják hagyni az együttműködésből, akkor ezek az emberek meg fogják mutatni, hogy elegen vannak ahhoz, hogy betolják a DK-t a Parlamentbe, Gyurcsányostól, mindenestől.
A másik nagy tévedésük saját helyzetük ismeretének hiányából fakad.
Látnivaló, hogy azt képzelik, hogy él még a Kádár-rendszer MSZMP-jétől örökölt szervezettség és fegyelem, pedighát…
A tagság, az aktivisták jelentős része kiöregedett, kiégett, megfáradt és csalódott, egy részét pedig már csak a klubhűség tartja a szocialista párthoz közel, de ez nem jelenti azt, hogy tetszik is nekik, amit látnak.
Ha a szocialista pártvezetők levennék a szemellenzőt, akkor azért gyanús lehetne, hogy az utóbbi idők időszaki választásain az összefogás eszméje mindenhol diadalmaskodott, az együttműködés helyi szinten zökkenőmentes, az országos hatalmasságok idétlenkedéseire pedig úgy pottyantanak magasról, mint libacsapat a rókára, mikor átrepül felette.
Helyi szinten ugyanis győzni szeretnének, mert ők azt a bőrükön érzik, amit a Parlamentben meg különféle stallumokban üldögélő Jóllakott Napközisek Klubjának tagsága nem is ismer, vagy csak, mint szép mesét.
A szocialista pártvezetés tévedése az is, hogy a szövetségesének kiszemelt Együtt-PM úgy fog táncolni, ahogy ők fütyörésznek.
Az a társaság eleve önjáró egoisták alkalmi székszerző gyülekezete, tagjai leginkább az elszabadult hajóágyúra hasonlítanak, és akkor még összehangolt vagy előre eltervezett kártékonykodást nem is tételeztünk fel róluk, ami azért – lássuk be - parttalan idealizmusra vall.
És akkor itt a legnagyobb probléma, a Nagy Tévedés – azt hinni, hogy Mesterházy alkalmas a választás megnyerésére.
De nem látszik alkalmasnak sem Botka, sem Szanyi - Bajnait meg hiúságból és a semmire se jó pártoskodása miatt nem fogják előtérbe tolni.
Ő alkalmas lehetett volna, mint technokrata, mint átmeneti kormányfő, de saját politikai formációval a háta mögött már az is maga a csoda, hogy még él – a fene tudja, ki tartja lélegeztetőgépen.
Ha a helyében lennék, a napokban felkeresném azt a jóbarátot, aki a pártalapítást tanácsolta nekem és akkorát rúgnék belé, amekkorára csak képes lennék - hálából, mert ő tette tönkre a politikai karrieremet.
Botka esetében nagy valószínűséggel Parkinson törvénye szerint járnánk, ha első embert csinálna belőle a szocik bánatos tábora, akkor kerülne abba a beosztásba, melyre már tökéletesen alkalmatlan.
Talán még Bajaferi jöhetne számításba, érte már igazán nem kár, elhajtani a szocialista vezetés környékéről meg karikásostorral sem lehet, hát akkor vigye el a balhét, vegyük valami hasznát.
Rossz nézni ezt az egészet, és bár úgyis összefogás lesz a vége, de Orbán forgatókönyve szerint: belső megosztottsággal küzdő ellenfél egy monolit, csettintésre működő szervezettel szemben.
Hát, hacsak a nép titkon nem utálja sokkal jobban a Vezért, mint ahogy most látszik, akkor sok örömünk nem lesz.
Azért dolgozni kell, szerveződni és szervezni kell, főleg helyi szinten, mert a dolgok igazán ott dőlnek el.
Ott kell agitálni, rengeteget beszélgetni a lakossággal, szórólapozni, valamiféleképpen ellensúlyozni a média hiányát, meg a pártvezetők sületlen dumáját.
Hát, csak lelkesen, azért feladni nem lehet – meg különben is, az ellenfelek úgyis lekommunistáznak bennünket, a kommunista meg optimista – nem igaz?:O)))