A terv...

Az Alkotmánybíróság elutasította, hogy népszavazást írjanak ki a férfiak negyven évi munkaviszony utáni nyugdíjazása tárgyában, merthogy alaptörvényellenes lenne.
Hogy miért, az majd csak később derül ki, de talán nem is ez a lényeg.
A hibát nem most követték el, hanem akkor, amikor szavazatnyerési célból törvényt hoztak arról, hogy a nők negyven évi munkaviszony után elmehessenek nyugdíjba.
Félreértés ne essék, nem irigylem tőlük, de elegem van abból, hogy a mindenkori kormányok választások előtt jótékonykodjanak, népszerűséget vásároljanak maguknak, legyen szó tizenharmadik havi nyugdíjról, adóról, rezsicsökkentésről, negyven évi munkaiszony utáni nyugdíjazásról - bármiről.
A magyar állam pénzügyi fegyelme így is rettenetes állapotban van, a mici a szotyola közül válogatja ki a zsebében a pénzt aktuális ötleteire, meg hallottam, hogy feladatul szabta a pénzügyminiszternek, hogy "teremtsen elő" milliárdokat, mintha - pozíciójánál fogva - nem az ő feladata lenne a teremtés.
Kezdetben vala az ige, és az ige vala Istennél és az Isten vala a Viktor...

Elspekuláltam ezen dolgon,  de nehezen vergődök egyről-kettőre, mert megfejthetetlen a logikája.
Ha azt mondja a humánus magyar állam, hogy Maca! Negyven éven keresztül húztad az igát, hát megérdemled a békés, nyugodt öregkort, akkor az rendben van, de akkor ezt kellene mondania Józsinak is, aki szintúgy húzta az igát negyven évig, hát ő is megérdemelné a békés, nyugodt öregkort.
De ez utóbbit nem mondja, valamiféle homályos oknál fogva.
Az is érthető lenne, ha azt mondaná, hogy Julcsa! Szültél három gyereket, hát elismerjük, hogy ez fizikailag és emberileg is komoly megterhelés, ezért kapsz gyeremekenként egy év nyugdíj-korkedvezményt.
Tudjuk, hogy nevelésük ennél többet vett el az életedből, hát tekintsed gesztusnak...
Ezt még a férfi-társadalom is benyelné, hiszen aki a hagyományos családmodell követője, és a vacsorája nem pizza, az pontosan tudja, hogy a nő munkaideje hajnaltól addig tart, míg végre ki nem tudja mondani, hogy most ne...
Na de ha az a nő szingli?
És ha az a férfi a gyermekeit egyedül neveli, mert úgy hozta a sorsa?

És ha nem is esik ebbe a kategóriába, de dolgozik látástól-mikulásig, hogy elő tudja teremteni a családnak nevezett pénznyelő-gép számára az üzemanyagot?
A mosás-vasalás, főzés-mosogatás és a többi feladat sem könnyű, de vannak férfiak, akik az életüket térdenállva töltik és a kétszáz fok hőmérsékletű aszfaltot simogatják, hogy csak egy példát mondjak.
Vagy a rendőr, aki a mai világban nem igazán tudja, hogy estére hazaér-e a családjához, vagy - jobb esetben - kórházban tölti az éjszakát...
Ki tudja megfizetni neki azt a stresszt, melyben napról-napra életét tölti, sokuk a társadalom salakja között?
Szóval, a férfi élete sem fenékig tejfel, a tetejébe a stressztűrő képessége is rosszabb.
A társadalmi elvárás is magas vele szemben, hiszen a közfelfogás szerint ő felel a család anyagi helyzetéért, neki illene megkeresni azt a pénzt, amit aztán majd a nyugdíjjogosult elkölt.
Ez a mai világban szinte megvalósíthatatlan, a mai társadalom a kétkeresős családokra van optimalizálva, így aztán az átlagférfi, ha meggebed, sem tudja hozni a saját magával szemben támasztott követelményt.
Lehet azt mondani, hogy nem ez a követelmény, csak hát az évszázados beidegződéseket nehéz legyűrni, ahol a családi tradíció ilyen, ott a férfit nem a nőnek kell erre késztetni, elvégezte már ezt a feladatot az anyja, meg a társadalom.

A megvalósulás...

Még a vers is hazug - a mosónők korán halnak - mert a mosónő strapabíró, aki meg korán hal, az a férfi.
A férfiak várható életkora ma 71,6 év, míg a nőké 78,7 év.
A dolgok mai állása szerint Átlag Józsi halála előtt nyolc és fél éven át habzsolhatja az életet, míg a nő tizenöt és fél éven át rágcsálhatja a libacombot, hacsak el nem megy negyven év után nyugdíjba.
Aki tizennyolc éves korában kezdett el dolgozni, az ötvennyolc évesen már nyugger lehet, ami azt jelenti, hogy halála előtt huszonnyolc és fél éven át etetheti a macskáit - húsz évvel tovább, mint a hasonló élethelyzetben levő férfi, aki - ha férfi - kutyát etet.
Félreértés ne essék, nem a nőktől sajnálom a kedvezményt csak arra szeretnék rámutatni, hogy ennek az intézkedésnek a célja egyértelműen a szavazatvadászat volt.
És hát persze a számítás be is jön, mert a magyar állampolgár nem gazdája államának, hanem ellensége, - mint ahogy az állam is az ő ellensége, melyet lehetőleg ki kell játszani, de legfőképpen el kell csalmi előle az adót.
Ha egyszer eljutunk oda, hogy Átlag János és b. neje, a Julcsa valamiféle összfüggést lát az állam helyzete és a saját sorsa között, akkor essünk térdre, mert eljött az aranykor.
Persze csak akkor, ha az államot nem ejtette fogságba a maffia, mert ez esetben lehetsz te bármennyire is tisztánlátó és társadalmilag elkötelezett, azt kapod, amit a paci himbál - a lóvé meg marad a maffiánál.

Persze ez a probléma átmeneti, a jogszabályi környezet már rendezett, a nyugdíj neve csak a felesleges izgalmak elkerülése végett maradt a régi, egyébként a kegydíj jobban kifejezné mai tartalmát, de ez se sokáig.
A következő generációk számára ez már olyan lesz, mint nekünk a cselédkönyv vagy a szegénységi bizonyítvány volt - történelmi adalék, lábjegyzet "A létező szocializmus" fejezete alatt.
A rendszerváltás után a munka nélkül maradtak jelentős része után senki sem fizette a járulékot, aki után fizették, azok közül rengetegen minimálbérre lettek bejelentve, a kényszervállalkozók sem tolongtak a járulékfizetéssel.
A megszűnt termelőszövetkezetek kétkezi dolgozói idénymunkákon napszámoskodtak és ezt teszik a mai napig, a modern zsellérek számára a nyugdíj az utópiák birodalmába tartozik.
Mikor szétverték a termelőszövetkezeteket, a sok okos földesztergályos a saját öregkorát barmolta szét - többek között.
Az utolsó csapás a békés öregkorra, a magán-nyugdíjpénztárakban felhalmozott tőke szélbeszórása volt, ezt egy kormány se tudja visszapótolni, háromezer milliárdról van szó ugyanis, meg annak a hozadékáról.

Elnézegetem a kis mici mellett tüntetgető vén ostobákat, a kocsmákban bölcs pofát vágva bólogató nincstelen szerencsétleneket, de már sajnálni sem tudom őket.
Megérdemlik a sorsukat, mert képtelenek voltak és ma sem képesek felismerni saját érdeküket.
A régi magyar mondás szerint aki hülye, haljon meg.
Mindenki azt számolgatja, hogy hány aktívnak kell eltartania az inaktív népességet, de hát ki ígérte nektek, hogyha munka és jövedelem nélkül maradtok, akkor eltart majd benneteket?
Aki nem dolgozik az ne is egyék, és mindjárt javul az arány!
Itt az aktív népességenek csak ezt a bandát kell eltartania, a többek nem érdekesek.
Ebben segít nekik a Nemzetboldogító, mind megboldogult lesz, mire elérné a nyugdíjkorhatárt.

Visszatérve a férfiak nyugdíjára, aki azt hiszi, hogy ezek - kis e-vel - egy fillérrel is többet akarnak költeni a nyugdíjakra, az keresse fel elmeorvosát, gyógyszerészét.
Őket nem érdekli a nyugdíj, habár ameddig létezik a fogalom, nekik viszi ki először a postás, de nekik a nyugdíj csak szotyolára kell.
Ha a férfiak valamiféle csoda folytán ki tudnák harcolni egyenjogúságukat a nőkkel, a fedezetet erre a mai nyugdíjak adnák, legfeljebb majd kevesebb lesz párszáz vagy párezer forinttal a te nyugdíjad.
Nem kell mindennap csirkefarháton élni, egészséges az árokparton szedett vadsóska is, a liba is azt eszi, oszt milyen szép dundi, nem igaz?

Hát fel a harcra kékzoknik, az emancipuncik már kivívták a jogaikat, ti se tétovázzatok!
Arra azért figyeljetek, ha a kerítés elér Ausztriáig, akkor szedjétek nyakatokba a lábatokat, mert arrafelé még migránsnak lenni is jobb lesz, mint nálunk büszke magyar állampolgárnak, pengésdrót bástyáink mögött - ha fiú vagy, ha lány...

:O)))