Új szelek fújdogálnak, merthogy a hatalom propaganda-gépezete éppen olyan, mint a mesebeli gazdasszonyka szorgalmas tyúkja - kot-kot-kotkodács, minden napra egy tojás...
Most éppen forradalmat akarnak kitöreszteni azok, akik ilyet még nem láttak.
Akik azt gondolják, hogy  a forradalom a tavaszi március vagy a virágos május, napsütés, kék ég, lengő zászlók, csupa-csupa móka és kacagás.
Akik úgy képzelik, hogy elkergetjük a Nemzet Csúnyáját, aminek az a módszere, hogy odamegyünk hozzá - egyszerre három helyre, mert törvényesen akarjuk elkergetni, tehát a Köztársasági Elnöknek, meg a Belügyminisztériumhoz, mert a Sanyi bácsinak is jóvá kell hagynia a forradalmat, majd körülkiabáljuk az elkergetendőt, aki engedelmesen odébbáll.
Majd mindenki tapsol, tánc, tea, aprósütemény...

Hát lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, ennek semmi de semmi realitása nincs.
Egy komolyabb szervezkedés persze igen jó lenne, - már a hatalomnak, - merthogy indokolná azokat a - természetesen átmenetinek mondott - intézkedéseket, melyek eredményeképpen elbúcsúzhatnánk az internettől, a pártoktól, a civil szervezetektől.
Tegyük fel, hogy mégis körbekiabáljuk a Pocak Vezért, aki belerondít páncélozott alsónadrágjába, hát el tudja azt képzelni valaki, hogy önként lemond a hatalomról?
Ugyan, úgy hozzá van ő nőve a hatalomhoz, mint gyeses kismama füle a mobiltelefonhoz, legfeljebb leoperálni lehetne róla, de az meg vérrel jár.

Igen, egy forradalom sem szép, Lamberg szívében kés, Latour nyakán kötél, a körúti fákon embereket lenget az őszi vagy tavaszi szél - és egyáltalán nem biztos, hogy nem azok lengedeznének, akik ma oly bölcsen forradalomra biztatnak.
A nép tör-zúz és fosztogat, leszámol ellenségeivel, akik nem vágták le a kertjébe átnyúló faágakat, újdonat próféták óbégatnak különféle hordókról különféle marhaságokat, elkoptatott közhelyeket, ócska jelszavakat, megpróbálják előírni, hogy mit gondolhatsz, azt hogyan gondolhatod és kimondhatod-e.
Az még szóba sem került, hogy mi van akkor, ha nem sikerül a forradalom, pedig az is érdekes lenne.
A jobbik változat szerint ott ülnél a Fradi-stadion zöld gyepén - fűtés kikapcsolva, de a locsolás azért működne - majd megvernének, mint szódás a lovát és ha szerencséd van, hát várhatnád a következő rendszerváltást, úgy negyven évig - már, ha van még benned ennyi.
A nép eljárhatna a Vár alatt kialakított látványbörtönhöz, melyből a biztonsági üveg mögül Gyurcsány nézne ki apatikusan, megtekintése ezer forint, gyerekek, katonák féláron, mert a Kisgömböc takarékos ember, lehajol ő a fillérekért is.
Ötezer forintért beengednék hozzá a Haza Durva Anyját. 
Az összecsapásra a jegyek korlátozott számban kerülnének kiadásra, természetesen a kockázat nulla, a MI Ferencünkben van egy enyhe mazochista stich, üssön Mari néni, ne kíméljen - mondaná...

Szóval, vigyázzunk az ilyen felelőtlen nekibuzdulásokkal, meg mások biztatásával, forradalmakat ugyanis nem lehet kottából játszani, nem is szólva arról, hogy a mai világban spontán felkelések nemigen vannak, 
Akik mégis ezt képzelnék, könnyen úgy járhatnának, mint Ukrajna demokratái, akik mire körülnéztek, maguk előtt masírozva láthatták a neonácikat és egyéb szélsőségeseket.
Ez pedig veszélyes, mert míg a demokrata gátlásos és alapvetően szelídlelkű, addig a neonáci gátlástalan, mert nem elégítette ki, hogy gyermekkorában kitépkedte a legyek lábát, ő bosszút akar állni a világon azért, mert olyan lett, amilyen, pedig ő olyan szeretett volna lenni, mint a Berki Krisztián, csak a befektetett munka nélkül...

Vonatkozik ugyanez a nagy oroszellenes nekibuzdulásra is, ami jelen helyzetben teljesen felesleges, értelmetlen és haszontalan.
Ha Putyin idejön, hát jöjjön - mi hívtuk meg, egyébként helyesen, nekünk az a jó, ha Oroszországgal korrekt, kölcsönös érdekeken alapuló államközi viszonyt ápolhatunk.
Idén kell megkötni az új gázszállítási szerződést velük.
Ha valakitől akárcsak egy libát is akarsz vásárolni, hát nem teszi sokkal jobbá az alkupozíciódat, ha a tárgyalások előtt leköpöd és méltatod édesanyja szexuális képességeit - vagy drága lesz az a libacomb, attól tartok.
És akkor még ott van Paks is, melyet azért - ha nem is építünk új erőművet - fel kell újítani, hogy az üzemidőt meg lehessen hosszabbítani, ez pedig orosz technológiát igényel, tetszik valakinek vagy nem, akkor is.
Egyszer dolgoztak franciák Pakson, akkor is baleset lett a vége, hát, nekem ez nem hiányzik túlzottan.
És az oroszok értenek az atomreaktorokhoz, műholdjaikhoz az amerikaiak is tőlük vásárolják azokat.
Most kimegy majd az utcára Putyin ellen tüntetni ötezer ember - hogy a másik klasszikust idézzem: na és?

Az önmagunkról ápolt hősi képhez képest a valóság azért szomorúbb.
A párizsi mészárlás kapcsán komoly vitákra került sor, mert sokan azt az elvet képviselték, hogy a karikaturista hibájából került sor a gyilkosságra, mert a karikatúra provokáció volt.
Ezért hát aki ilyet rajzol az viselje a következményeit.
Szerintem, ha Mekkában, a Kába-kőnél osztogatták volna keresztény vagy zsidó aktivisták a rajzot, azt lehetett volna provokációnak értékelni, de ha valakinek pénzt kell fizetnie azért, hogy provokálva érezhesse magát, az azért nem ugyanaz.
Talán az is lehetett a baj, hogy Párizs még nem Mekka, de az biztos, hogy ez a merénylet most fegyvert adott a francia szélsőjobb kezébe, hiszen hivatkozási alapot teremtett mindenféle szélsőséges cselekményre.
Mindenesetre sokan nálunk azt a következtetést vonták le, hogy a karikaturisták ne rajzoljanak prófétát, az iszlám meg nyugodtan mondja meg, hogy mit tehetünk meg mit nem.
Ez maga a szolgalelkűség.
Veszélyes, mert nem csak vallási ügyekben működik, hanem adott esetben etnikai vagy politikai ügyekben is, márpedig szabad ember nem engedhetné, hogy megfélemlítsék.
Éppen erre vonatkozott Bibó István unásig idézett mondata: A demokrata nem fél.
Hát, ezt - úgy látszik - még nem mindenki tette magáévá.

Azért ez a Kertész Ákos tudhatott valamit...

:O)))