Márhogy hiúsítsd meg a demokratikus ellenzék valódi összefogását, helyette vágj optimista pofát a semmihez, nevezd azt megállapodásnak és gyárts hozzá hülye ideológiát.

Majd a várható következményekről jelentsd ki, hogy - nálunk a nyuszit Gyurcsánynak hívják - értük Gyurcsány a hibás.

A semmi felfújásához gyártott ideológia az, hogy a jelenlegi helyzetben minden baloldali választó meg tudja találni a számára megfelelő politikust a két pártlistán.

Szavazni tud a számára kedves politikai irányzatra, habár ebből a jelenlegi választék jóval szűkösebb, mint a képviselői helyeket ambicionáló ellenzéki politikusok száma, lévén, hogy az MSZP és az Együtt állítólag összefésülték programjaikat.

Így aztán jelenleg az egy programhoz van ugye az MSZP, a Milla, a Párbeszéd Magyarországért, a Szolidaritás – ezek egy része formálisan nem is párt, más része meg pszeudopárt, de mindegy is.

Ellenben most szembe kell nézni azzal az igen érdekes  helyzettel, hogy a fennen hirdetett Nagy Ellenzéki Egység és Összefogás megteremtése során elfelejtettek olyanokat figyelembe venni, akik mögött valóságos támogatás áll.

Igaz, Kéri László úgy véli, hogy ezekre nem kell túl sok energiát pazarolni, ha akkora a pofájuk, mint amekkora, akkor nyugodtan induljanak külön listán, állítsanak a százhat választókörzetben önállóan jelölteket, méressék meg magukat külön, legfeljebb elvesznek a rájuk adott szavazatok, kit érdekel?

Hiszen a DK csak két-háromszázezer szavazóval rendelkezett a legrosszabb periódusában is,  mondta Kéri László a Fidesz-éra félidejéről írt könyvének címéhez méltó gránitszilárdsággal, de kit érdekel ez, hiszen Orbán kétharmada harmincezer szavazó létén vagy hiányán múlt legutóbb is…

Meg aztán különben is, az MSZP-nek bele kell törődni, hogy kis párttá vált – igaz, ezt 2010-ben mondta ugyancsak Kéri, valószínűleg ezért aztán ma ő a baloldali orákulum – vannak szerencsés életpályák…

Mindenesetre úgy tűnik, hogy a véleményformálók egy része meglepődéssel és némi sértettséggel észlelte, hogy ez a nyughatatlan Gyurcsány úgy viselkedik, mint egy valóságos párt tagságának felelős elnöke, aki elvárja, hogy a demokratikus erők összefogása során demokratikus eljárások érvényesüljenek, és pártja kapja meg ugyanazokat a lehetőségeket, mint amelyeket az összefogás összes résztvevője megkapott.

Kálmán Olga szeme nagyra nyílt és elkerekedett, mit egy csészealj, mikor kiderült, hogy Gyurcsány pártja számára nem a szocialistáktól, nem a szocialisták részére – mondjuk ki nyíltan – lemutyizott helyekből kér alázatosan néhányat, hanem pártja részese akar lenni az összefogásnak, és saját jogán szeretne részt venni a munkában, a munka eredményének parlamenti helyekben megtestesülő elosztásában.

A szerepét tévesztett műsorvezető szerint, ha Gyurcsány pártja pártként, ő meg felelős pártelnökként viselkedik, akkor Orbán hatalomban tartásáért tulajdonképpen őt terheli a felelősség!

Ezt elmondta vagy ötször, nehogy a magvas megállapítás elkerülje a nézők figyelmét.

Azt se nagyon akarta megérteni, hogy ha két pártlista kétszeres esély a jó szereplésre, akkor három miért háromszoros, jóllehet ha hozzám fordul, a kommentelőim közül is tudok mutatni neki olyanokat, akiknek se Bajnai, se Mesterházy nem rokonszenves, nem is fogja nekik adni a szavazatát, ha a fene fenét eszik, akkor sem.

Megjegyzem, a többpártrendszer már a két listával fel lett találva, innen kezdve a listák száma már nem minőségi, nem elvi, csak technikai kérdés.

Viszont mindenki boldogan adta volna a szavazatát egyetlen közös szervezetre, a közös szervezet jelöltjeire és egy közös, a tetűirtást levezénylő miniszterelnök-jelöltre.

Nehéz ezt nem megérteni, de a magyar, magát  véleményformálónak tartó elit azért megoldja a problémát, és hegyeket hord össze hülyeségből, merthogy nagy úr az egzisztenciális szűkség.

Viktortól semmit nem várhatnak, oszt ha az Úr akarja, a kapanyél is elsülhet, és akkor - ha most jól helyezkedünk, be lehet majd állni a sorba kezünket nyitott marokkal, kilencven fokban előre nyújtva…

E tekintetben azért be kell vallanom, hogy irgalmatlan nagy csalódás Kéri László számomra felelőtlennek tűnő szereplése, mert tisztességes embernek tartottam, minden tévedése ellenére, de olyan tanácsokat osztogatni, mely esetleg két-háromszázezer, vagy ki tudja mennyi szavazat elvesztéséhez vezethet, az már nem tévedés, hanem tudatos károkozás.

A másik ilyen nagy csalódásom Kálmán Olga, aki érezhetően kilépett szerepéből és beállt politikacsinálónak, amit még egyszer-kétszer megtesz, és ő lehet a baloldal Liebmann Katikája, csak a haját ne feledje időben szőkére festetni!

A helyzet ma ott tart, hogy már látni, hogy a demokrata egység megteremtésének elmulasztásáért a felelősséget Gyurcsány nyakába kívánják lőcsölni.

Le merem borítékolni, hogy nagy, szívhezszóló elvi dumák kíséretében olyan ajánlatot fognak tenni, melyet még a halántékához szorított pisztolycsővel sem lehet elfogadni.

Híre járta már napok óta, hogy a DK helyeit ahhoz a feltételhez kívánják kötni, hogy Gyurcsány nem szerepelhet a listán.

Ilyet egy párt egyszerűen nem fogadhat el, ilyet ok nélkül nem találhat ki senki, egy ilyen feltétellel érdekeket szolgálnak ki, és ez az érdek nem az ország, nem a demokrácia és nem a DK érdeke.

A cirkuszokban a manézs azért kör alakú, mert a nagyvadakat nem célszerű sarokba szorítani, úgy látszik, ezen Mesterházyék, Bajnaiék, Orbánék még nem gondolkodtak el.

Hát így állunk, még csak egy miniszterelnök-jelöltünk sincs, pedig még egy alsógatya eladásához is megvesznek arcokat, jóllehet a gatyát a népek a fenekükre húzzák.

Megvesznek egy neves teniszezőt, egy síbajnokot, egy golfozót és ő lesz a márka arca.

Franc megette, nálunk a márka arcának valószínűleg kilóg a nyelve és rángatózik a szája.

A miniszterelnök-jelölt esetében az a mondás, hogy dehogyis nincs jelölt, hiszen kettő is van!

A miniszterelnök-jelölt nem libacomb, ebből a kettő kevesebb, mint az egy, - például ha két szerelmed van, házassági szándék tekintetében az is kevesebb, mintha csak egyet szeretsz…

Meg aztán felettébb gazdagok is vagyunk, megengedhetjük magunknak, hogy figyelmen kívül hagyjuk Bokros Lajost, az ő konzervatív demokratáit, Schmuck Andor szépkorúit, Fodor Gábor liberálisait.

Ha ezek valamiért a szocikra szavaznak, akkor jó, ha nem akkor menjenek bátran, ahová akarnak – de persze propaganda-szinten minden egyes szavazatra szükség van Orbán leváltásához.

Gyurcsány azt kérte, hogy aki idáig türelmes volt, az most már legyen még kis ideig türelmes, hát próbáljuk ehhez tartani magunkat.

Nem lesz könnyű.

:O)))