No, akkor foglaljuk össze.
A jelenlegi helyzetben a legcélszerűbb Bokrosra és a demokratikus jelöltre szavazni, jóllehet Bokrossal lesz még baj elég, de ha mögé állnak be a demokratikusnak mondott pártok, akkor ez az egyetlen megoldás.
Hogy két hét elég lesz-e arra, hogy Bokrost bemutassák, az vicc, merthogy tévedés az, hogy mindenki ismeri jelöltünket csak azért, mert a helyi Járókeretes Klub Cavintont szedő tagjai még emlékeznek rá.

Amikor ő nevet szerzett, akkor születtek azok, akiknek most rá kellene szavazniuk, csak éppen fogalmuk sincs arról, hogy ki ez a bajuszkirály.
Bokros majd húsz évig nem volt sehol, ha leborotválná cégérét, az utcán már a kutya sem ismerne rá.
Aki ma negyven éves, az már nem az ő nevét foglalta imáiba, nem ismeri legfeljebb arra emlékszik, hogy, mint egyetemista kifütyülte.
Akik meg idősebbek, azok meg többnyire utálták annakidején, mint Harangláb (vagy ki is…) a kukoricagölödint.
Szóval új jelöltünket egyrészt meg kellene ismertetni, másrészt meg feledtetni kellene, szép feladat.
Ezt meg lehetett volna tenni egy hat, de minimum három hónappal ezelőtt kezdett valódi kampánnyal, de tíz nap erre kevés, mint libatepertőben a költözési hajlam.
Aki mást mond, az hazudik.
Bokros - talán a szakmai előadásait kivéve - hírhedten rossz kommunikátor, de ettől még lehet jó főpolgármester - ebben reménykedjünk,
Viszont jelölti pályafutását – akaratán kívül - azzal kezdte, hogy lefaragott egy hangyányit a demokratikus oldalt támogatók táborából, hozni meg csak Pusztai Erzsébetet hozta. 
Személye ellehetetlenítette az összefogást, pontosabban módot adott rá azoknak, akik ebben egyébként sem voltak érdekeltek, hogy kitáncoljanak belőle - és aki kitáncolt, holnaptól - de lehet, már ma is - támadja ezerrel.
Ameddig volt egy kompromisszumos jelölt, addig sokan adták volna szavazatukat a közös jelöltre, akkor is, ha a karaktergyilkosság megtette hatását.
Az emberek jelentős része fegyelmezett és hallgat pártjára, ezt durvább lelkek csordaszellemnek hívják, viszont működik.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a szocialista szavazók nem fogják negligálni a budapesti döntést, és ahogy a mai viszonyokat ismerem, bizonyos presztízs-szempontok könnyen felülírhatják a politikai döntést.
Nem is szólva arról, hogy a pártkassza kulcsa továbbra sincs sem Tóbiás, sem Kunfalvi Ágnes zsebében.Bokros sajnos kompromisszumképtelen és az a fixa ideája, hogy ebben az állatkertben neki kellene lennie az alfahímnek, jóllehet ezt rajta kívül legfeljebb Pusztai Erzsébet gondolhatja így,.
Itt mindenki erre a pozícióra hajt, ezért lehetett volna megfelelő jelölt Falus doktor.
Persze a volna nem politikai kategória, ha a nagymamának áramszedője volna, és a sarkon csilingelne, ő lehetne a Combino.

Bokros lehetett volna egy kompromisszumos, győztes csapat hasznos tagja, így meg ki tudja, mi lesz belőle.
Nekem az tetszett volna igazán, ha a pártok azt kommunikálják egy valóságos kampányban, hogy a várost egy csapat, egy olyan csapat vezeti majd, melyben a várospolitikai kérdéseket Horváth Csaba, a gazdasági területet Bokros Lajos, a jogi ügyeket Magyar György, a környezetvédelmet Szigetvári Viktor, a közbiztonsági kérdéseket Vadai Ágnes koordinálja, Falus Ferenc vezetésével. 
Vele kapcsolatban kifogás volt, hogy hivatalnok – nos, hát egy ilyen feladatra éppen egy kiváló hivatalnok kell.
Aki azt hiszi, hogy a főpolgármesternek az a dolga, hogy a Parlament előtt meglesse Viktort és benyomjon neki egyet a hólapáttal, az marha nagyot téved.
Eltelhet a ciklus anélkül, hogy a főpolgármester találkozna akármelyik maffiózóval, ellenben egy Budapestet vezető demokratikus testület megjelenési lehetősége és a médiasúlya jelentősen felértékelődne.
Persze jobb azt hinni, hogy majd hoz a konyhára, ha valaki körbekiabálja Viktort, de elárulom, ezen ő csak röhögne.
Mindenesetre a fagyi most nyal éppen vissza, mert idáig az ő hívei fanyalogtak, most sokan Bokros neve hallatán fanyalognak, mások meg – köztük én is – a kínos amatörizmus miatt, mely nem első alkalommal löki gödörbe a demokratikus oldalt.
Akik beleszerelmesedtek Bokrosba, azoknak most nem az lenne a dolguk, hogy a fanyalgókat népneveljék, elhordják mindenféle árulóknak, hanem az, hogy meggyőzzék a hezitálókat meg a kiábrándultakat, hogy Bokros a megfelelő jelölt, ha ügyesen csinálják, nem reménytelen.
Most lehet dolgozni, mert idáig pofázni könnyű volt, Moldova szerint azért, mert azt fekve is lehet. 
Most fel lehet venni a kesztyűt, el lehet magyarázni, hogy miért is jó Budapestnek, ha ennek a balfax bandának a jelöltjére szavaznak, akik két héttel a választás előtt cserélnek versenyzőt, miközben már megint egy marakodó kutyafalka benyomását keltik.
Ezzel együtt, el kell menni szavazni, a kerületekben talán jobb a hangulat, habár…

A választás nem csak Budapestről és Bokrosról szól, hanem a falvakról, a városokról is, ahol valószínűleg komoly fennakadásokat okozna, ha nem lenne testület, mely eldönti a körforgalom közepére ültetendő virágok színét, bár attól tartok, színe és asszociatív képessége miatt valószínűleg a büdöske lesz a nyerő.
Azért fontos ez a választás,  mert ezek a testületek lehetnének az önkényuralommal szembeni fellépés kis szigetei, a demokrácia, a jogállam visszaállításának csírái.
Ezen is tudnék persze fanyalogni egy sort, de állítólag ha leírom, amit igaznak vélek, akkor azzal elveszem a választók kedvét a közéleti aktivitástól – jó magyar szokás szerint megint a tükör a hibás…

:O)))