... mondá az öreg székely a fiának, aki belevágta a hátába a bicskát.
Orbán poénkodott egyet, mikor  a pedagógus-tüntetésről kérdezték, mondván, ő tréfának vette az egészet, olyan viccesen hangzott az egész...

Mondhatnám, kiröhögte a pedagógusokat, meg az őket támogató társadalmat, amit egy miniszterelnök még akkor se tehetne meg, ha a probléma, melyért utcára mentek a tüntetők, nem lenne valós gond.

De az.

Ő meg gőgös lekezeléssel beszél azokról, akik - minden ellenkező hírtesztelés dacára - nem a pénzükért, hanem a gyermekeinkért, unokáinkért állnak ki.

Ők tudják, hogy nincs mindenkinek tizenötmillió forintja arra, hogy a gyermekét saját lábára állítsa, arra a kettőre se, amit a természet adott neki, nemhogy százlábút tudna varázsolni belőle, mint az ország legnagyobb tolvaja.

Ez a procc senki, ez az uborkafára felkapaszkodott kis spermabank képes beleröhögni a társadalom képébe - el van szemtelenedve a végtelenségig.

Közben a te gyereked, unokád jövőjével játszik, ahelyett, hogy a két bánatos golyócskáját morzsolgatná szotyolázás közben a zsebében.

Azon csodálkozik, hogy miért is kellene bocsánatot kérnie, és mögötte ott lihegnek kinyújtott nyelvvel összes seggnyalói, akik cinikus dumákkal próbálják elterelni a figyelmet arról, ami a valóságos probléma, arról, hogy ha ez a mentális kihívásokkal küzdő és ebben a küzdelemben folyvást vesztő beteg még sokáig hatalmon marad, akkor végképp megáll a társadalmi mobilitás.

Ha azt hiszed, hogy a te utódod nem érintett, akkor tévedsz, hacsak nem hívnak Lázár Jánosnak, vagy Rogán Antalnak.
Lesznek gyerekek, akiknek módjuk lesz elsőosztályú iskolákban tanulni, lehetőleg külföldi egyetemeken, lesznek olyanok, akik esetleg bejuthatnak a hazai felsőoktatásba - ők lesznek az első csoport beosztottai, ők lesznek a szellemi csicskások - és lesznek, akiknek még a szakmunkásképzésben való részvétele is utópia lesz, jóllehet a szakmunkás ma a betanított munkás új megnevezése - és mégse...

A társadalom harmada összes utódjával egyetemben beleragad a mély magyar nyomorba, és ezen nem segít semmiféle győzelmi harsona sem.

Ezt az embert az apja verte hülyére, de a türelmes társadalom még egyet se vert a képére egy hólapáttal, pedig már ezerszer is rászolgált volna.

Talán most jött el az ideje.

Az meglehetősen sajnálatos, hogy most egy gyárilag roppant békés értelmiségi rétegnek, a tanároknak kell a társadalom élére állniuk, nekik kell bebizonyítani itt és most a "sok lúd disznót győz" igazságát, még akkor is, ha közben ez a csüngőhasú fenyegetően röfög, miközben teleszarja az ólat.

Történelmi feladat ez, szégyen lenne elmenekülni előle.

Persze ne gondoljuk azt, hogy innentől már minden egyszerű lesz, mert az ellenfél elszánt és vadul szorongatja a lopott holmit, de azt hiszem, hogy a jelenlegi helyzetben esélye van a nevelésnek.

Igaz, csak akkor, ha a társadalom és a pedagógusok, szülők tudják, hogy mit akarnak és nem lehet ettől őket eltántorítani.
Merthogy erre lesz számtalan kísérlet kívülről-belülről, ez ne legyen kétséges.

Máris kezd felpuhulni az álláspont, máris hallatszanak szirénhangok arról, hogy elegendő egy új asztalt beállítani a régi helyett, új székekkel és a székeken új szereplőkkel, de én azt gondolom, hogy ezen már túl vagyunk.

A hatalom, ha akarta volna, már régen megtehette volna, de a hatalom errefelé érzéketlen és gőgös.

Ha támadják a felcsúti kisvasút-építés eszement projektjét, akkor tovább kell építeni Bicskéig, ha azt is támadják, akkor egészen Vlagyivosztokig, mert az nem létezhet, hogyha ő nagyon akar valamit, akkor az ne úgy legyen.

Márpedig most nagyon akarja, hogy az iskola (is) az ő kezében legyen, hogy a tanárok engedelmes robotokként verjék a minimalizált egyentudományt a diákok ostoba fejébe, hogy azokból engedelmes rabszolgák legyenek, mire felnőnek.
Nem kellenek ide kiművelt emberfők, nem kellenek ravasz és érthetetlen tudományok, mint az informatika - ő is jól elvan nélküle -, nem kell műveltség, elég ide egy palatábla, Papp-Váry Elemérné meg a lestaktika ismerete. Nem kell ide gimnázium meg egyetem, végtére is, ha mindenki tanul, akkor ki fog dolgozni, nem igaz?

Hogy ő bocsánatot kérjen azért, mert lezüllesztette a magyar közoktatást?

Azért, hogy az iskolák működtetéséért felelős intézménynek egy manifeszt antiszemita nevét adta?

Hogy egy lépésre vagyunk már csak attól, hogy a diák a hóna alatt egy fahasábbal menjen iskolába, ha nem akar dideregni?
XXI. század?

Lószart mama, vissza a húszas évekbe, kicsit meg-megállva és elidőzve 44-ben, 33-ban, a dicsőséges böllérbicskával nyúzó különítményesek fővezérének korában.

Ez az ember egy rákos daganata a magyar társadalomnak, talán ezért is megy folyvást hátrafelé, mint a rák.

A pedagógusok pedig leülhetnének otthon az asztalhoz, kezükbe hajtva fejüket elgondolkodhatnának azon, hogy lehet-e politikamentesen társadalmi követelményeket érvényre juttani, már amennyiben politikán a közéletet értjük?

Szerintem nem.

Ez éppen olyan tévedés, mint ha az egészségügy problémáit úgy szeretnénk megoldani, hogy sokat beszélgetünk a vakbélműtét technikájáról.

A helyzetet a politika idézte elő és erre csak és kizárólag politikai választ lehet adni.

Megengedem, nem okvetlenül pártpolitikait, de ennek a velejéig romlott, korrupt, hazug és tolvaj, hazaáruló rendszernek mennie kell, élén a beteggel, akibe - nem is értem, hogy milyen megfontolásból - a nép bizalmát fektette.

Minden tévedésért fizetni kell - no, de ennyit?

Mindenesetre sokkal szervezettebbnek illene lenni, mert számomra megrázó élmény volt ma, amikor kiderült, hogy Pukli igazgató úr nem egyeztetett a szakszervezetekkel.

Én azért az érdekképviseleti vezetőkön is álmélkodtam, mikor kiderült, hogy miután két-három napig arról szólt a média, hogy Pukli bejelent valami eget rengetőt, nem volt egyetlen szakszervezeti vezető sem, aki rákérdezett volna, hogy drága jó cimborám, mit fogsz bejelenteni, és miért nélkülünk?

A hatalom elleni harc nem szólómutatvány, hanem csapatsport.

Olyan, mint a foci.

Bele lehet halni a cselezés gyönyörűségébe, de végül mégiscsak gólokat kell rúgni.

Az ellenfél ezt nagyon tudja.

Nem ártana a pedagógusoknak is megtanulni...

:O)))