Kezdjük talán a gratulációval - győzött a válogatott a futball Európa-bajnokságon, kettőt gurítottunk, a tetejébe még szép is volt a játék, szerencsénk is volt, örült mindenki.

Jó lenne így menetelni tovább, emellett megmaradni a realitások talaján, akkor talán sikerként élhetjük meg ezt az Európa-bajnokságot, akármeddig jutunk is.

Európa bajnoka alighanem elélvezett tegnap, mindjárt el is határozta, hogy Alcsútnak is épít egy stadiont, aztán a szobra egyik lába az alcsúti, a másik a felcsúti stadionon áll majd, a kettő között pedig lóg majd a harangkötél, mellyel gólok esetén harangoznak...

Boldog ország lettünk, és boldogságunkat alig árnyékolja be pártunk és államunk gondoskodása az idősebb generációkról, mely nem mai ötlet, hiszen bölcs előrelátással már az Alaptörvénybe is belecsinálták előrelátó politikusaink.

Ebből nagyon szépen kiderül, hogy nem a véletlenek szomorú összjátékának eredménye a nyugdíjrendszer összeomlása, hanem gondos tervezés eredménye.

A nép meg csak áll,mint hajdan Kohn az automata előtt, mely elnyelte a pénzét: ögyes...
Hogy az idősebb nemzedékeket nem sokra becsüli ez a kurzus, azt már régen tudjuk, de eddig azt hittük, hogy méltányos nyugdíjrendszeren, vagy valamiféle alapjövedelmen fogják törni okos fejüket szeretett politikusaink, de már megint alábecsültük őket - méghogy nyugdíj!

Kacagniuk kell, mint hiénának a szavannán, csontropogtatás előtt!

Mint tudjuk, mindenki annyit ér, amennyije van, ezért aztán a szerencsétlen öreg, akinek nem elég a nyugdíja arra, hogy megfizesse az ellátást, vagy akitől szerető családja lenyúlta már a vagyont, és csak fekszik az ő krónikus ágyacskáján valamelyik lepukkant kórházban, gyakorlatilag nem ér semmit.

Úgy is bánnak vele, jöhet a magyar euthanazia, mely abban különbözik a fejlett társadalmak hasonló módszerétől, hogy takarékos - nem drága altató, hanem olcsó felfekvés és tüdőgyulladás oldja meg a problémát, melynek eredménye költségsoron érhető tetten az állami költségvetésben.

De humánus államunk nem hagy senkit az út szélén, akit még átmenetileg nem tudott belerugdalni az árokba, sem hagyja magára, hanem kirendeli mellé hozzátartozóit - fizessenek a gazdagok.

Így aztán egy áldozatból kettőt csinál, mertmivelhogy vagy hazaviszi a nagymamát a család és akkor valakinek otthon kell maradnia vele, és ő nem keres innentől kezdve, vagy fizet, de akkor meg ő nem eszik. Így, ha felszabadul az idős felmenő ágya, már fekhet is rá - így lesz a krónikus ágyból egyenesági öröklés...

Hogy az, aki a krónikus ágyon fekszik, már ezerszer megfizette ellátása árát élete során, az nem érdekel senkit, a kórházi ágyat nem pazaroljuk az ilyenekre, és ha idáig kórházi ágyon feküdt, hát legfeljebb átmatricázzuk: ágyikója ezentúl ezentúl szociális ágy, oszt jónapot.

Erre az ágyra nem költünk, költsön, aki akar, meg a család, hiszen értéktelen emberekről van szó, akik nyűgök a társadalomnak, a családnak, mindenkinek.

Ezért érdemes volt rendszert váltani, merthogy ez már az a korosztály, amelyik nagy várakozásokkal hozta létre az új országot, ahol majd öregkorára libacombot szopogat, és nagyokat harap bele az ingyenes és állampolgári jogon beültetett implantátumaival.

Hogy most mit szopogathat a kitárazott szájával, melyhez hasonlóért a rosszlányok felárat számítanak fel, azt most hadd ne taglaljam...

A problémát tovább növeli, hogy a magyar falu tizenöt éven belül nyomortelep lesz, ha cigány, ha nem cigány a lakója, lévén, hogy munkalehetőség nem lesz, a területalapú támogatásnak is vége lesz hamarosan, mint ahogy a nyugdíjasok száma is igencsak megcsappan, merthogy a falusi lakosságért senki nem fizet nyugdíjjárulékot, így aztán nyugdíja sem lesz a zsellérnek, a napszámosnak, lehet visszaugrani úgy hetven-nyolcvan évet a történelemben.

Lesz becsülete az öregnek, ha van vagyona, ha nincs. Ha van valamennyi földje, akkor legfeljebb az örökséggel zsarolhatja a gyerekét, mint negyvenöt előtt tette, ha nincs, akkor meg majd leülhet a küszöbre, kikanalazni a leveskét, melyet a fiatalok odalöknek neki. A magyar falu egyébként sem az öregek tiszteletéről volt híres, a magya paraszt addig tartott valakit értékesnek, mint Lázár, vagy ameddig dolgozni tudott. Ha már nem tudott, az unoka is büntetlenül ráverhetett a kezére.
 Valami ilyesmi felé tartunk most is, legalábbis nekem úgy tűnik.

Orbán rendszere az emberek egymással való szembefordítására épül, most éppen a gyermekeket fordítják szembe szüleikkel.
Természetesen ez az alsóbb néposztályokra vonatkozik, Rogán valószínűleg öregkorára is megengedheti majd magának a homárlevest Gordon Ramsey bordeaux-i éttermében, ami végül is nem baj, ha egyidejűleg jut a maradék kilencmilliónak is legalább hetente egyszer valami hús.

Persze nem kell aggódni, az öregekről most is gondoskodnak, például rezsit csökkentenek, ami abból áll, hogy a felemelt ÁFA felét visszaadják, hogy legyen kereslet a Csányi féle tehenészet, az Orbán féle disznóhízlalda termékeire. Hogy Orbánnak nincs disznóhizlaldája? Dehogy nincs, csak ő demokrata, és a legnagyobb disznót nevezte ki tulajdonosnak, természetesen jól lepapírozva.

A nyuggerek és a leendő nyuggerekel vannak ájulva a rezsicsökkentés nagyvonalúságtól, és még ma is a 300 forintos vizitdíj borzalmaitól rázza ki őket a hideg, miközben észre sem veszik, hogy menet közben kiforgatták őket szinte összes  jogaikból, és amit elvettek tőlük, abból napi ezerre is tellett volna bőven, ha nem engedik kisemmizni magukat. De engedték és engedik, ennek következtében mára nyugdíjasból jóformán kegydíjasokká lettek, a pénzüket elveszik, de érte nem jár semmi, legfeljebb adható, amíg nem kell az is a magyar Dagobert bácsiknak... Ha valaki azt hiszi, hogy őt nem érheti baleset, az igencsak nagyot téved.

Egy hosszantartó betegség igen könnyen elfekvőbe juttathat mindenkit, ahol csökkentett színvonalú ellátást kap majd, ha a hozzátartozó fizet. Ha valaki ismeri a normál ellátás színvonalát egyes helyeken, akkor nem kell nagy képzelőerő a csökkentett színvonal elképzeléséhez... A hozzátartozó idáig is fizetett, de ha az állam lenyúlja ezt a pénzt, akkor valóban halálgyárakká válnak ezek az intézmények, szakképzetlenek veszik át a feladatokat, pedig a krónikus beteg is beteg. Belegondolni is rossz.

A nyugdíjas majd elmegy választani, behúzza az x-et a rezsicsökkentők mellé, aztán reménykedik, hogy az egészsége kitart még kis ideig. Japánban az öregeket hajdan felkísérték a Fuji hegyre és magukra hagyták őket. Itt egy országból csináltak Fuji-hegyet, végtére is egy hegynek nem kell okvetlenül magasnak lenni, itt van például Lakihegy is, nemde?

Nesze nekünk szép, békés, nyugodt öregkor...
:O)))