A szövegírók a magyar zenei élet reflektorfényétől kissé távolabb dolgoznak azon, hogy egy-egy dallam köznapi értelmet kapva megmozdítsa a lelked, belemarkoljon a szívedbe és azonosulni tudj vele.
Az ember hálátlan jószág, minden nap új és új kedvenceket keres, miközben a szeme előtt ott él azok, akik évtizedeken keresztül bizonyították már kivételes tehetségüket, és ma is tudnak érvényes gondolatokat adni nekünk.
Meghalt S. Nagy István, a magyar könnyűzene csillaga.

Hiába írnám, hogy költő volt, költőként talán nem is ismerne rá a közönség, és ha azt írom, hogy Payer-S.Nagy, akkor is azt gondolnák sokan, hogy milyen furcsa keresztneve volt ennek a Payernak.
De gondolhatnák ugyanezt Máté Péterről vagy akár Szörényi Leventéről is, hiszen nekik is írt dalszöveget ez a brilliáns tehetségű költő, aki fölényes biztonsággal alkalmazkodott a zenéhez, olyan többletet adva hozzá, mely nélkül talán soha meg sem jegyeztük volna a dallamot.
Művész volt ő, nagy művész, mert értett az emberi lélekhez, ismerte a gondolkodásunkat és bánni tudott velünk - nem is akármilyen fokon.

Ha a magyar politikusok olyan tehetségesek lennének, mint a magyar szövegírók, ez az ország már régen maga lenne a Paradicsom.
Legyen hát ez a poszt S.Nagy Istváné, köszönettel a dalokért, az általa előcsalogatott érzelmekért, a szép percekért.
Nyugodjék békében.

https://www.youtube.com/watch?v=mvy1W3Xk884

 

:O(((