Latorcai János hosszasan nézett maga elé, a kolompra.
Súlyos volt a dilemma, az ajtóban ott állt Heringes Anita az uniós zászlóval, csak úgy virítottak rajta az arany csillagok, a tetejébe a Magyarországot jelképező csillagot sem vágta ki belőle körömollóval az elvetemült komcsi provokátor, pedig a nőknél a menetfelszerelés mindig tartalmaz körömollót, ott szokták tartani a bajusztrimmelő és a tartalék szatyor között, az örökre elveszett kulcsok mellett.
Valamit tenni kellene, de hát most nem lehet kekeckedni az Unióval, nehéz napok járnak, Hitler is belebukott a kétfrontos harcba.
A Vezér nem venné jónéven, ha diplomáciai bonyodalom támadna emiatt az Unióval, súlyos a helyzet, nem semmiért vesszük fel a költségtérítést!

Aztán megoldotta a problémát, mert eszébe jutott az Éjjelrepülő Birodalmi Sas – majd a takarítónő éjjel kiviszi, oszt csináljon vele, amit akar, majd varr belőle az unokájának úszónadrágot, jó anyag, kínai…
Aztán eltöprengett, mivel indokolja eltitkolhatatlan rosszallását: az Uniós zászló „nem illik a parlament egységes arculatába". Az Origónak nyilatkozó Heringes Anita elmondása szerint azt is hozzátette: „mi lenne, ha minden nemzetiségi szószóló bevinné a saját zászlóját?"
Hát ez bizony teljesen demokratikus lenne, alapjaiban rengetné meg az egységes arculatot, de ha már itt tartunk, maga Heringes Anita (Biztos, hogy nem norvég az a hering?) sem illik a Parlament egységes arculatába, kilóg belőle, mint Jóska csúnyája a gatyából, pálinkafőzés után…
Sajnos, Anitát nem bírja el a takarítónő, meg aztán ezt már meghaladja a KDNP-s puvoárt, erről döntsön az, aki saját képére és hasonlatosságára formálta a Parlamentet, aztán van Házőrség, Rendőrség, TEK meg Fradi „B” közép, a többit majd ők elintézik.
Anita örülhet, ha nem lesz belőle filézett Heringes…Az Uniós zászló régóta érzékeny kérdés, hiszen egyetlen király sem szereti, ha vára fokára kitűzik a Királyok Királya zászlaját, hiszen ebből az következik, hogy nem ő a legkirályabb király.
Ezért aztán dacol, oszt helyette kilógat az ablakon egy sohasemvolt zászlót, mely szimbolikáját és kivitelét tekintve leginkább Lajcsikát idézi az óvodai nagycsoportból, mikor Olgi néni vízfestékkel zászlót festet a gyerekekkel.
Nem kívánnék belemenni abba, hogy Erdély nemzetiségei között milyen helyet foglalt el a székely etnikum, amúgy rendes határőr-népek voltak, aki székely, az bizonyára büszke identitására, mely leginkább az orosz birodalmon belül élő kozákok pozíciójához hasonlítható talán.
Tartsunk mértéket: a székelyek nem jelképezik Erdélyt, és nem magyarabbak a magyarnál.
Ha valami originálisan székelyt kell felidézni, akkor nem nagyon dúskálhatunk a választási lehetőségekben, ami meg elsőre beugrik, az a Székely Hadosztály, a maga dicstelen szerepével – ők nyitották meg a frontot 1919-ben a románok előtt.
De hát ez is már régen volt, a székely zászlónak még híre-hamva sem volt, azt csak 2004-ben varrták meg a Nemzeti Turkálóban rendelkezésre álló maradék anyagból, úgyhogy történelmi múltjához kétség sem férhet.
Tervezője - Pécsi L. Dániel - heraldikai munkásságát nem taglalnám, aki képet akar róla kapni, az nézze meg Beregsurány címerét a kerékre szerelt unicornissal, melynek szarva lekonyult, nehogy kilógjon a címerpajzsból.  

Namármost a tudós művész vexillológiai (zászlótani) törekvései is szépek, meg azok is szépek, akik ezt az egész székelyzászlós marhaságot kitalálták, mi ezen a Rizner Ferivel másodikos korunkban túlestünk, sőt, nekünk még titkosírás-sablonunk is volt, a Siccből merítettük.
Nagyon titkosak is lettünk azonnal, míg csak össze nem vesztünk, mert akkor nem kódoltuk a véleményünket, mint itt teszem most, hanem széttéptük a segédeszközt…Mindenesetre a vezérnek és félkegyelmű bandájának úgy jött ez az egész, mint egy falat kenyér, hiszen ezzel lehet élesztgetni az amúgy semmire sem jó és felettébb káros magyar nacionalizmust, az Európában már kissé anakronisztikus nemzetállami törekvéseket, így lehetett megint ellenséget csinálni a románokból, ahelyett, hogy barátságra, gazdasági és politikai együttműködésre törekednénk velük.
Viszont a történelmi székely zászló nem bontja meg a Parlament egységes arculatát, csak nevetséges, mint a települések polgármesteri hivatalaira kibiggyesztett társai.
Nem lennék meglepve – különösen, ha az első Orbándúlás idején dudvaként szaporodó országzászlókra gondolok -, ha kiderülne, hogy a Nagyméltóságú Asszonynak saját zászlókészítő üzeme van, csak meg ne szúrja pici ujját!

Az Unió nyűg, az egészséges magyar társadalom kialakításának első számú akadálya, a nemzet megrontója, csak az a baj, hogy ő kezeli a lélegeztetőgép csapját.
Ezért aztán nem Orbán és Kövér dobta ki az ablakon az Unió jelképét, hanem megkérték Gaudi-Nagy Tamás és Lenhardt Balázs eszmetársaikat, hogy hajtsák végre helyettük ezt a hőstettet, ami a suttyó szánalmasság felettébb szép példája volt.
Ezt talán csak az múlta felül, mikor levették a Parlamentről az Uniózászlaját, mert ez nem tűnt magánemberek idióta akciójának egy percig sem, ez idióta állami főméltóságok magánakciója volt.

Most éppen itt tartunk, egyre többen követelik vissza az Uniós zászlót a Parlamentre, mert csak a legostobábbak nem tudják, hogy az Unió mi vagyunk – mi is vagyunk.
1848 tizenkét pontját könnybelábadt szemekkel szokták elbőgni a jeles napokon, benne azt is, mely Uniót követel Erdéllyel.
Megkaptuk, mikor Unióra léptünk Európával, csak az a baj, hogy a provinciális szemlélet nem tud mit kezdeni vele, ez sokkal nagyobb valami, mint a saját spejzben lógó saját kalbász, melyből csak kanyarítunk egyet a bicskával, oszt letoljuk a Lófingató* után.
Ezek úgy kezelik az Uniót, mint Jóska bácsi a zsiráfot: ilyen állat nincs is.
Pedig van, - majd megtanítják nekik, csak az a baj, hogy a tandíjat nekünk kell fizetnünk…

:O)))

* Mielőtt még valaki megróna, ez egy kereskedelmi forgalomban levő pálinka neve…