Hát, ha ezt a posztot megírom, lesz itt sipákolás ezerrel, a politikailag korrekt közbeszéd emlegetése, romázás egyrészről, genetikázás meg cigánybűnözés emlegetése másrészről, úgyhogy mindjárt bevezetőben szögezzünk is le egy-két dolgot.
Az, hogy valaki bűncselekményt követ el, kriminálpolitikai és büntetőjogi kérdés.
Aki bűncselekményt követ el, azt meg kell büntetni.
Az, ha egy társadalmi csoportot olyan helyzetbe hozunk, hogy a létfenntartása érdekében bűncselekményeket kelljen elkövetnie, az szociálpolitikai kérdés.
Ez ellen tenni kell, de nem a büntetőjog eszközeivel.
Ha egy társadalmi csoport gyermekei előtt már az óvodában bevágják az ajtót, az pedagógiai és társadalompolitikai kérdés, még akkor is, ha ez a sors nem csak nekik jut, hanem az ellenük hergelt, hasonló szociális helyzetben levő más csoportok gyermekeinek is.
A kirekesztés és a rasszizmus társadalomszociológiai kérdés, tűrhetetlen.

Ha jól belegondolunk, olyan, hogy cigánykérdés tulajdonképpen nincs is, mint ahogy nincs zsidókérdés sem, hogy sváb, bunyevác vagy keverék-kérdésről ne is beszéljünk.
Nem véletlen, hogy amikor a társadalom megélhetést tudott adni polgárainak, akkor ezek a kérdések megbújtak, valahol a társadalom tagjainak magánéleti sötét zugaiban, nem sok vizet zavartak.
Ma viszont ott üldögélünk a rasszizmus időzített bombáján és várjuk a csodát, mely soha nem fog bekövetkezni, ha így folytatjuk tovább helyzet kezelését, mint az elmúlt negyedszázadban.

Merthogy a társadalom majd fele létminimum alatt nyomorog, gyermekeinek esélye sincs a kitörésre, cigány és nemcigány nincstelen egyként üldögél otthon, tanácstalanul, kiszolgáltatva mindenki kénye-kedvének, ostoba köztisztviselők packázásainak, rendőrök vegzálásának, a helyi nagyemberek hatalmaskodásainak.
Cigány származású magyar állítólag nyolcszázezer körül van az országban, de amúgy az isten se tudja, hogy pontosan mennyi, ez csak valamiféle közmegegyezésen alapuló becslés, ami azért vicces, mert miközben a jobboldal az ország elcigányosodásával ijesztgeti a nem a sok eszéről híres Julcsa nénit, addig ezt a számot hallhattuk huszonöt évvel ezelőtt is, meg ezt hallhatjuk ma is.
A cigányság nem egységes társadalmi tömb, sem szokásait, sem társadalmi helyzetét, sem hagyományrendszerét, nyelvét, de még a bőre színét tekintve sem.
De még, ha egységes lenne, akkor is – a négymillió embernek csak húsz százaléka lenne a nyolcszázezer cigány, de a többiek is ugyanolyan élethelyzetben vannak, ugyanúgy vegetálnak máról holnapra szinte a zuzmó szintjén, a gyerekeik számára a kitörés éppoly reménytelen, mint a cigánygyerekek számára.
Persze ezt sokan a Pasaréti út környékén el sem hiszik, hiszen nem érintettek a problémában, legfeljebb csak a majdani gazdag-gettók lakóiként, már, ha eljutunk odáig egyáltalán.
Mindez azért jutott eszembe, mert elolvastam a hirado.hu cikkét, mely Orbán Viktor és Farkas Flórián tárgyalásáról tudósított.
Ennek utána mondta a miniszterelnök, hogy "Európa legnagyobb rejtett tartaléka, az a roma közösség".
Csodálom, hogy nem globálisan kezelte a kérdést... A kormányfő azt is mondta: a közmunka volt a "legnagyobb jótétemény" a roma közösség számára az elmúlt négy évben, hiszen 57 ezer olyan cigány kapott munkát, aki korábban sohasem dolgozott. 
A miniszterelnök úgy fogalmazott: "Ha Magyarországnak képzett, munkára és hadra fogható több százezres munkaerőpiacra lesz szükségünk, akkor elsőként a Magyarországon élő roma közösség képzésével, oktatásával, nevelésével munkaerőpiacon való részvételre való felkészülésével, felkészítésével kell foglalkoznunk." 

Nem mennék bele a történelembe, de éppen a tárgyalás két résztvevőjének személyes sorsa mutatja meg, hogy mennyire ócska és hazug, ami nálunk cigánypolitika címen folyik.
Az átkosban a cigányságnak valódi munkája, gyermekeiknek valódi kitörési lehetősége volt, ma meg sikerként könyveljük el, hogy rabszolgamunkára tudjuk terelni a legszegényebbeket, alternatívaként az éhendöglést kínálva számukra.

Arról nem is szólva, hogy a számok légbőlkapottak, merthogy etnikai adatszolgáltatás egyelőre még nincs, mint ahogy azt sem lehet pontosan definiálni, hogy ki számít cigánynak.
Az, aki magát annak vallja?
Volt népszámlálás, melyen pártízezer ember vallotta csak magát cigánynak.
Az, akiről sokan állítják?
Rossz ebbe belegondolni is, emberek ezrei kapnának sikítófrászt, és tiltakoznának vehemensen.
És akkor a fél és negyedcigányokról nem is beszéltünk.
Vagy kezeljük a cigányságot életformának?
Akkor oda a szép statisztika, mert az ország egyharmada gond nélkül belefér a friss kategóriába.
Volt egy vicc, hogy az amerikai elnök és a szovjet pártfőtitkár a Leningrádi Filharmonikusok koncertjén vesz részt és a szovjet vezető dicsekedve mondja: Látja nálunk nincs antiszemitizmus, ebben a zenekarban is hetvenkét zsidó van,
Mennyi van a New York-i Filharmonikusok között?
Nem tudom, mi nem számoljuk, mondja az elnök, - akár nálunk is abba lehetne hagyni a dicsekvést.
Nem foglalkozom most a hülye fogalmazással, nekünk nem munkaerőpiacra lesz szükségünk, merthogy az van, ha kereslet nincs is,  hanem – adná az ég – munkaerőre egy létező és működő munkaerőpiacon.
Ellenben ha hadrafogható embereket akar, akkor azoknak biztosítani kell a megfelelő táplálkozást, a fűtést, és még sok egyebet, mert az ostoba ember is tud harcolni – erre ő a legeklatánsabb példa – de a legyengült, ezer betegségtől szenvedő ember nem lesz soha hadrafogható.
Ami meg a leszakadt társadalmi rétegek felzárkóztatását illeti, annak kulcskérdése az oktatás-nevelés.
Bármennyire is viccesnek tűnik, hat éves korára készen van az ember, utána lehet rajta még csiszolgatni, de alapvetően soha nem fog már megváltozni.
A bölcsődével kellene elkezdeni a nevelést, meg az óvodával, mert a kisgyerek akkor még formálható, az agya, mint a szivacs, mindent képes utánozva megtanulni, úgy hatéves koráig.
Nyelvet, viselkedéskultúrát, szókincset, játékot, mindent.
Nem véletlen hogy egyes fejlett országokban az iskola nem hatéves korban, hanem előbb kezdődik, a felzárkóztatás azok számára, akiknek erre szükségük van, így könnyebb.

A  közmunkáját meg dugja fel magának a Miniszterelnök Úr, nemigen lehet büszkének lenni arra, hogy a XXI. században a magyar politika rabszolgamunkára akarja alapozni az ország jövőjét – ez csak az ostoba kispolgár hasbaakasztására és a szegények totális kizsákmányolására jó.

Farkas Flóriánt meg legjobb lenne elfelejteni.
:O)))