EGY A PÁRNA, EGY A STEMPLI
A Közel-Keleten a zsidó-arab konfliktus a múlt évszázadban sem oldódott meg, az arabok egymást is ölik, Amerika csődöt mondott Irak után az összes többi országban, ahol megdöntötte a fennálló rendszereket és olyan szereplőket engedett a katonai és politikai színtérre, melyek naponta marnak bele a Nyugatba.
Ha meghallják a Boko Haram vagy az Iszlám Állam nevét, hát az amerikaiak meg az angolok verhetik a fejüket a falba, visszasírva Szaddam Husszeint, vagy Moamer Kadhafit.
Szinte hihetetlen, hogy az üstökösön landoló űrszonda korában embereket nyakaznak, gyermeklányokat rabolnak el és adnak el, mint az állatokat – és mégis, ez a szörnyű realitás.
Amerika csúfos kudarcot vallott Afganisztánban, és most éppen arrafelé tart, hogy kudarcot valljon Európában is – vagy lángba borítsa a világot.
Lehet, hogy Amerika a világ csendőre, de ha az, akkor leginkább Louis de Funesre hajzik.
Putyin meg fogott magának egy tigrist, mikor az besompolygott a vadászterületére.
Megragadta a farkát és egyelőre ráncigálja kifelé, miközben semmi kedve vele huzakodni, de fél elereszteni.
Kína – ahogy ezt már évezredek óta megszokta a világ – türelmesen várakozik, közben az USA már úgy eladósodott nála, hogy csak a Kínai Kommunista Párt elhatározásának kérdése bedönteni a gazdaságát.
Néha vet egy-egy pillantást Szibériára, - hátha ott elférnének, habár lehet, hogy Florida éghajlata jobban tetszene neki – Kína maga a misztikus rejtély.
Afrika szép lassan kezdi tanulni a mandarin nyelvjárást, miközben Európa el van foglalva azzal, hogy mi is akar lenni tulajdonképpen – egy rakás marakodó pincsikutya, vagy egy kissé még sovány, de erős sumo-versenyző.
Az embernek amúgy is nagy vágya, hogy kiirtsa önmagát, de – úgy látszik - lassúnak találta ezt önmaga megmérgezésével megvalósítani, így aztán lehet, hogy mégis a fegyveres megoldást választja, mint eddig még mindig.
Kár, hogy míg száz éve a tervezett emberveszteség százmilliós nagyságrendje elég volt a gondolkodáshoz, addig ma már milliárdos emberáldozattal kellene számolni, és akiből Mad Max lesz a végén, az hálát adhat Allahnak.
Az én házam az én váram, mondta a múlt század hőse, és bezárkózott a családjával, de már neki sem volt szerencséje, mert kirángatták belőle, elküldték embert ölni, feleségét és lányát odadobták idegen katonák matracának, gyermekét bedobták a felgyújtott csűrbe a lángok közé, őt magát lelőtték, elgázosították, kiherélték, ágyúval lőtték - úgyhogy sok szerencséje a szép elvvel már akkor sem volt – most sem lesz.
Az ember, az örök optimista azért úgy képzelte, hogy valamelyest javul majd a helyzet, a hatalom megszállottjai, a szociopata, pszichopata elmebetegek helyett jönnek majd olyanok, akik esténként libatepertőt csipegetnek, mosolyognak, szeretnek, ölelnek, gyermekeket nevelnek, nappal meg a világ jobbításán munkálkodnak, megfékezve a manifeszt elmebetegeket.
Nem hogy világméretekben, de még nálunk sem így történt, hiszen mit tanultunk mi akár az első, akár a második világháborúból?
Mit tanultunk a vörösterrorból, a fehérterrorból, a Holokausztból, Szálasi vagy Rákosi munkásságából?
Semmit, sajnos.
Kikaptuk most is rendesen derékba a faxt, ahogy mondani szokták kevésbé választékos helyeken, most éppen egy szociopata csuklóztatja az országot, naponta ezerszer veszélyeztetve családod meg a te biztonságod, jövőd, megélhetésed, és az országot magát.
Most éppen Amerikával huzakodik a felcsúti kocsmai Rambo stílusában, elfeledve a régi igazságot, hogy nincs olyan erős ember, akinél ne akadna még erősebb.
Tönkre akarja tenni a multikat, hogy aztán a piacot oda tudja adni a saját embereinek, akikről úgy gondolja, hogy majd hatalomban tartják, nemmellesleg akár hálájukat is kifejezhetik neki.
A stílus meg elképesztő.
Az amerikaiak kifogásait felsoroló listát papírfecninek nevezi, ami már önmagában is bunkóság, mert az iratot vagy amerikai tisztviselők adták át a magyar kormány képviselőinek és akkor nem fecni, ha pedig nem, akkor miért lobogtatja?
A legszebb brezsnyevi hagyományokat idézve a stemplit hiányolja a papírról, lassan oda jutunk, hogy mint Kabos Gyula Perczel Zitát, ő Obamát tanítja majd stemplizni – egy a párna, egy a stempli, egy lehelet, egy a stempli…
Szánalmas.
Neki nem az a probléma, hogy létezett-e milliárdos korrupció, hanem az, hogy nincs stempli a fecnin.
Mellesleg fenyegetőzik is: Aki a NAV működését megzavarja - akár azzal, hogy lemond vagy vádaskodik - az veszélyezteti az állam működését, hisz az állami bevételek beszedését akadályozhatja – mondja.
Nem az veszélyezteti az állam működését, aki az állami bevételeket elsikkasztja, vagy a sikkasztóval szemben nem lép fel törvényi kötelezettségének megfelelően, hanem az a korrupcióval vádolt magyar hivatalnok, aki lemond, vagy az állami hivatalnok, aki a tudomására jutott törvénysértést – kötelezettségének megfelelően – jelzi feletteseinek.
Persze nem csodálkozik itt senki, a maffiaállam előírásszerűen működik.
Amin csodálkozni lehet, az a derék magyar állampolgár, aki állandóan az ellenzéki politikusokra mutogat, miközben saját maga sem teszi kötelességét, melyet még ez a szégyentelenül alaptörvénynek nevezett papírfecni is tartalmaz – nem lép fel kötelezettségének megfelelően az ellen, aki egyszemélyi uralomra tör.
Ezt írja a jogszabály: Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, valamint kizárólagos birtoklására .
Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.
Nos, nem a jogszabály miatt lenne ez fontos, hanem a társadalom önvédelme miatt.
Miattunk, mindahányunk miatt.
Most megint feladott számunkra a történelem egy leckét.
Ezerszer buktunk már meg ilyen megmérettetéseken, most majd kiderül, most is elbukunk, vagy végre elkezdünk tanulni.
Nagy reményeim azért nincsenek.
:O)))
