Hát, becsukták Tarsolyt.
Ami azt illeti, nem kapkodták el a dolgot, de ezen nincs mit csodálkozni, ilyen ez a mai szép új világ.
A Quaestor botránya a világ minden táján azzal járna, hogy menniük kellene a felelősöknek, kezdve a Kuszaszeművel, folytatva az Számvevőszék elnökével, a kormányszóvivővel, a Legfőbb Ügyésszel, a Rendőrség Országos Parancsnokával, befejezésül pedig a miniszterelnöknek minimálisan is bizalmi szavazást kellene kérnie maga ellen.
De ez nem a világ minden tája, ez Magyarország, ahonnan most éppen népes delegáció indul Kazahsztánba, élén szeretett Vezérünkkel, kinek csapkodó farkincája mögött ott üget majd a felcsúti gázszerelő a feleségével.
De így is van ez jól, ha már ekkora gazdasági zseni, akkor menjen is világot látni, legfőképpen Kazahsztánba, mely a Putyin által kezdeményezett Eurázsiai Unió alapító tagja.
Obama örülni fog, de hát ki az az Obama?
Azért jó lenne a delegációt szállító repülőgép utaslistáját félretenni, jól jöhetne az még az elszámoltatásnál...

Érdekes lenne belelátni Tarsoly fejébe, aki most egyrészt boldogtalan, merthogy lesittelték, másrészt valószínűleg boldog, mert egyáltalán eljutott a priccsig a cellájában, és még mindig él, habár lehet, hogy már megitta azt a polónium-koktélt, amit neki, csak neki kevertek...
Súlyos a dilemma, mit is tegyen - rövid távra, vagy hosszú távra játsszon, a hős jóbarát vagy a pentito szerepét hozza?
Ami az első opciót illeti, az tiszta ügy: kussolni kell és csodálkozó tekintettel álmélkodni a szerencse forgandóságán - közben reménykedni abban, hogy a befolyásos pártfogó majd pártfog.
Ez persze illúzió, a kis génbank esetében meg különösen, ő azokat, akiket felhasznált már, gondolkodás nélkül el szokta dobni, kapnak valami világvégi kis stallumot, de azt is csak azért, hogy a klasszikus előírást betartsák: jobb az ilyet belül tudni a sátoron, végtére is jobb, ha onnan pisil kifelé, mintha kintről befelé...
Mégis, a büntetés súlyát egy miniszterelnöki sajtónyilatkozat éppúgy befolyásolhatja, mint ahogy az őrizetbevételt is, már természetesen Magyarországon, ahol takarékossági megfontolásokból minden ügyben egyetlen illetékes létezik.
Aki az Illetékes Elvtársat írta, rendelkezett a jövőbelátás képességével...
Van a másik lehetőség: kitálalni.
Töredelmes, mindenre kiterjedő, feltáró jellegű vallomást tenni, feltárni a Nagy Bulit, merthogy ez az évszázad bűnügye, az ne legyen kétséges senki előtt.
Ebben nyakig benne vannak az állam képviselői, a kormány és a kormányfő, aki most - hálistennek - megijedt és rossz döntést hozott: kivonta az állami pénzeket a Quaestortól, és ezzel azonnali összeomlást idézett elő.
Hosszú távon Tarsoly számára - egy megfelelő vádalkuval kombinálva - ez lenne a legjobb megoldás, de a helyzetet nehezíti, hogy a Legfőbb Ügyész maga is érintett az ügyben, és hogy ez magától lemondani nem fog, az tutifix.
A mai állapotokat tekintve ez lenne a kockázatosabb megoldás.
Persze ezen lehetne változtatni, ha az ellenzék valamennyi pártja külön-külön tudatná vele, hogy egy esetleges kormányváltás esetén vádat fognak emelni bűnszervezet létrehozása miatt is, és abban az esetben az életfogytiglani fegyház se lesz irreális büntetési tétel.
Ellenben nagyra értékelnék az igazság felderítésében kifejtett tevékenységét.

Piszkos ügyek ezek, de hát a helyi pénzügyek már csak ilyenek.
Hogy Tarsoly hogy dönt, majd meglátjuk, de segíteni kellene neki a döntésben.
Az ellenzéknek pedig ki kellene választani az első dominót - gondolom, ez a kétfeléharagostekintetű lehetne, és rá koncentrálva hanyatt kellene lökni, aztán utána már a többi könnyebben menne.
Persze a ma magyar ellenzék esetében ennek kicsi a valószínűsége, de csodák azért mindig lehetnek...
Persze a legnagyobb csoda, hogy ez az ország még mindig áll, habár már talán csak féllábon, mint a liba és aggódva tekintget körül, mikor akarják végképp megmenteni...

:O)))