Szóval ez nem az én napom volt, kaptam rendesen, szórták rám az áldást, mint a Windischgraetz ükunokára  a március tizenötödikei kitüntetést.
Pedig olyan jól indult a nap, hiszen megláttam a Nemzeti Múzeum lépcsőjén kifeszített magyar címer fotóját, melyen minden fordítva volt, a kettőskereszt, az ezüsttel vágott vörös mezők, a koronán a kereszt jobbfelé dőlt.
Hogy aztán ez milyen remekül lefordítható erre az országra, azt nem sejtette senki.
Tulajdonképpen már csak az hiányzott, hogy fejreállítsák az egészet, de ami késik, nem múlik.

Aztán kiderült, hogy semmi okom a röhigcsélésre.
Kikaptam, mert nem masíroztam végig a Rákóczi úton a Keletitől az Astoriáig - jelzem, aki ezt is kitalálta, mint végcélt, annak nem volt csepp érzéke sem a hely szimbolikus jellegéhez - vagy nagyonis volt.
Ha már masírozunk, akkor a Hősök terétől az Operáig, az rendben lett volna, de az az Astoria igen necces, de hát én egy akadékoskodó kérődző vagyok, ugye...
Hát én ezeket a vonulós tüntiket nem nagyon szeretem, leginkább azért nem, mert nem tudok sokat gyalogolni, - mondtam is a családnak, hogy én leszek a demokrácia mártírja, ne felejtsenek el majd indulót íratni rólam, mert én ugyan senki elől el nem tudok futni.

De megmondom őszintén, ha maga lennék Pistorius, akkor sem mentem volna most el, mert vannak dolgok, amit nem szeretek.
Például nem szeretem, ha akárki eszköznek használ saját politikai ambícióihoz, nem szeretem a konkrét cél nélküli tüntetéseket, nem szeretem, ha a tüntetésen tudom meg, hogy mit is támogatok a jelenlétemmel, nem szeretem, ha a népet hülyítik mindenféle népszavazásos lázálmokkal, és legfőképpen nem szeretem, ha egy, a hatalom megdöntésére éhes tömeget azzal küldenek haza, hogy menjetek békével.
Lófaszt békével, menjenek haraggal és utálattal a szívükben. menjenek dühösen, az önkényuralom gyűlöletével a lelkükben, békés meg legyen a Bimbó meg a Rendes, mikor szántanak velük a faluszélen.
Ezért utáltam meg a MILLA tüntetéseit is, mert egyetlen célt szolgáltak: átmenetileg leereszteni a gőzt, alkalmat adni a társadalmi feszültségek ordítozásos levezetésére.

Azt se mondhatja senki, hogy nem írtam meg, hogy szerintem mi lett volna a célravezető, de ez nem érdekes, ki vagyok én, hogy odafigyeljenek a tüntetések szervezői arra, amit mondok?
De mégis.
Talán többre mentünk volna, ha ugyanez a tömeg szervezetten, tömör sorokban odamegy a Nemzeti Múzeumhoz - állami ünnepség, az állampolgár odamehet bármikor - és akkor próbálta volna meg elzavarni a fogatlan hazafi a népet, vagy földre lökni a videóst, megrugdosni az ötvenkilós bátor kis nőt, vagy kiszorítani bennünket, mint Tuaregéket.
Akkor meg lehetett volna fogalmazni a kritikát, így meg - már elnézést, tudom, hogy minden résztvevő tele volt jószándékkal meg elkötelezettséggel - egy kalap szart sem ért az egész, ebből csak Orbán profitált.

Kikaptam ma azért is, mert egy félmondatban megemlítettem, hogy képességei alapján akár még miniszterelnöknek is alkalmas lenne Csányi Sándor.
Nem azt kérdezte senki, hogy miért gondolom ezt így, csak zsigerből lecsesztek, mert ugye gazdag, oligarcha, Orbán kitüntette, - azt még csak hozzá sem tették, hogy egyike volt Orbán finanszírozóinak a hét sovány tehén esztendeiben, meg, hogy bőven megtérülő volt ez a beruházása is, és ennek a marhának még zenélnie sem kellett...

Aki azt képzeli, hogy ezt a társadalmat rendbe lehet tenni kiegyezés nélkül, az téved.
A kiegyezés már megint történelmi kényszer, a mi társadalmunkat ugyanis Orbán két részre szakította, és ez egyenes út a végromlásba.
Ha nem akarjuk, hogy a magyar történelem vendetták sorozatából álljon, vörösterrorra fehérterror, Horthyra Rákosi jöjjön és viszont, akkor nyugvópontra kellene juttatni a társadalmat.
Nem egyszerű dolog ez, mert az emberek generációk előítéleteit hordozzák a tudatuk mélyén, de a leghülyébbek kivételével talán el lehetne fogadtatni azt, hogy a politikai nézeteket egy demokratikus társadalomban kell érvényre juttatni mindenkinek.
A legjobbak talán még azt is elfogadnák, hogy a mi vitáink, zsidózásaink, cigányozásaink és doktriner liberalizmusunk a XXI. században talán már meghaladottak, a kor új kihívásaira nem lehet megfelelő választ adni a XIX. század eszközrendszerével.
Ha ezt elfogadjuk és utána ránézünk Orbánra, hát valami olyasmit látunk, mintha egy ökröt fogtak volna be a Shinkansen elé.

De a kiegyezést el kellene valamelyik félnek kezdeni.
A probléma az, hogy eltűntek a politikai közösségek, a baloldal felmorzsolódott, a jobboldal pedig vallást alapított.
Ennek hamarosan vége lesz, és helyre kell állítani a demokráciát.
Ha kell, gesztusokat kell gyakorolni.
Ilyen gesztus lenne Csányi miniszterelnöksége, aki képes lenne irányítani az országot, a szélsőségek távol állnak tőle, képes dolgozni, kész a kompromisszumokra, ért a gazdasághoz, a pénzügyekhez, és nem tekintené az országot kísérleti terepnek, minket meg fehéregereknek.
Talán még nem felejtette el, hogy honnan jött és talán empatikusabb lenne a szegények problémáival kapcsolatban, mit a kis opálos parvenü.

Lehet, hogy rosszul gondolom, de hogy hogyan is gondolom, az senkit nem érdekelt, kaptam a pofámra azonnal.
Merthogy itt a tolerancia, a másik véleményének akárcsak a meghallgatása is illúzió, itt a klánok harca folyik, és a harcosok egy része olyan, mint Erzsike a Balázs-showban...
Sajnos, a demokratikus oldalon is.
Toleranciára lenne szükség.
Kiegyezésre.
No, nem a szélsőjobbal, mert őket ki kellene irtani a magyar közéletből, tűzzel-vassal, mert ők ennek az országnak a szellemi kútmérgezői, akik nemhogy rossz válaszokat adnak a társadalom problémáira, de már a kérdésfeltevéseik is hazugok.

Csak felnő végre ez a társadalom.
Persze lehet, hogy tévedek...

:O)))