Itt van például a demokrácia, melynek hiányát oly fájdalmasan panaszoljuk egymásnak.
Aztán az első alkalommal, amikor egy számunkra a házatlan csigával egy kategóriába eső, mégis több házzal rendelkező politikai ellenfelünk számon kéri, akkor kiderül, hogy mi sem vagyunk különbek ellenfeleinknél.
Igen, róla van szó, meg a magát demokratikusnak nevező oldal reakcióiról kedvenc pasánk megnyilatkozása kapcsán.Nem mennék most bele abba, hogy szerencsés vagy szerencsétlen dolog egy ócska kurvának számon kérni a szolid polgári viselkedést a katolikus gimnázium leányosztályának tagjain, abba se mennék bele, hogy ezelőtt hány évvel érett már meg a börtönre Orbán seggnyalója, mert ennek ebben a posztban nincs jelentősége.
Viszont azt is le illik szögezni, hogy attól még, hogy egy nő nehéz testi munkával keresi a kenyerét, még mondhat igazságokat, ha éppen nincs a szájában semmi, ami ebben megakadályozná.
Másrészt meg, ha valaki a kurválkodáshoz vezető útról alkot véleményt, hát ki lenne ebben jártasabb, ki ismerné jobban az oda vezető utakat és ösvényeket, mint egy gyakorló bárcabitorló, aki már minden útjelző táblát és minden térképet megismert, minden piros jelzőlámpán  áthajtott ezen a nehéz terepen, mint ezt a belvárosi ingatlanbotrányok is tanúsítják?

Mégis, óriási a felhördülés és mindenki a Nemzeti Csigabigáról beszél, őt méltatja, az ő jogát vonja kétségbe a kérdés feltevéséhez: Járt e Sophie a Török utcában?
Márpedig a kérdés ez, nem pedig a kérdező emberi minősége, mert arról már régóta nincsen mit kérdezni, azt jól ismerjük.
De ettől még jogos a kérdés: kik pénzelik a tüntetéseket.
Persze legjobban a tüntetésszervezők vannak felháborodva, merthogy ők önzetlenek és tiszták, ami vélhetőleg úgy is van, de hát mondja már meg valaki nekem, hogy a politikai élet melyik szereplője az, aki nem ezt állítja magáról?
És mi van, ha mégis belekeveredik a tüntetésszervezők hószínű seregébe egy fekete petty?
Merthogy ebben a mai világban, amikor emberek százezreiből úgy csinálnak politikusok hülyét, hogy a tömeg még tapsol és ütemesen élteti is a politikust az attrakció során, bizony könnyen előfordulhat, hogy valaki - vagy valakik - akinek ez érdekében áll, megpróbál politikai tényezővé válni, látva azt, hogy mennyire megéri közel kerülni a tűzhöz.

Ha kiballagsz a tüntetésre, melyet egy számodra ismeretlen társaság szervez az Orbán rezsim megdöntése érdekében, akkor te azt hiszed, hogy egyetlen dolgot teszel - kifejezed ellenérzésed a rendszerrel szemben, pedig nem csak ez történik.Azzal, hogy ott skandálod az Orbántakaroggyot, célod mellett súlyt adsz azoknak a számodra ismeretlen figuráknak, akik odahívtak, akik meghatározták a tüntetés tematikáját, a szónokok személyét, az elhangzott beszédek tartalmát, a politikai mondanivalót.
Legközelebb már, ha felugranak egy székre, akkor százezer ember nevében mondják a magánvéleményüket, és ha nem kapsz észbe időben, hát hamarosan előrántják a farzsebből a nemzetet, meg ezt a történelem tépte kis országot is, melyet majd ők jól megvédenek.
Szóval egyáltalán nem mindegy, hogy kinek adsz háttértámogatást.

Az csak a furcsa, hogy szemed előtt folytak a laboratóriumi kísérletek, kezdve a Jobbik és az LMP alapításától a MILLA menetrendszerű ordító-fesztiváljaiig.
A Jobbik azért jött létre, mert egyrészt - mint a viccben - antiszemitizmus és cigányellenesség nemigen volt nálunk, pedig igény volt rá, és bár Orbán elve az "Egy a tábor, egy a zászló" szlogenben került összegzésre, mégsem akarta pártját szélsőségesre pozicionálni, hát csinált egy pártot a sajátjától jobbra, ettől ő azonnal a centrum felé találta magát.
Az LMP pedig a liberálisok között mindig fellelhető jobboldali antikommunista csoportnak ágyazott meg, mikor a liberálisok a nyakukba kötötték a követ és éppen ugrani készültek a Turulról a Szabadság-hídon.
Mindkét újdonat párt zavaros pénzügyek közepette született, pedig - hidd el, kedves olvasó - pártot alapítani, fenntartani nem olcsó mulatság, erről Csányi és Demján sokat tudna beszélni.
Igaz, így utólag látszik, hogy megéri, ha van miből befektetni...

A MILLA azt a célt szolgálta, hogy évente kétszer kióbégathasd magad, aztán elégedetten told el a biciklit hazafelé, és várd békésen a következő rendezvényt.
Itt majdnem azt is megérhetted, hogy hogyan lesz valakiből politikai tényező, és ha nem túl mohó a csapat, még sikeres is lehetett volna, de mindegyik magának akarta az egész tortát - de minimálisan is irigyelte a másiktól.
A MILLA tüntetéseinek technikai felszerelése a kivetítőkkel, a profi hangtechnikával, színpaddal nem volt ötfilléres mulatság, de hogy ki fizette, az a homályban maradt.
Bizonyára van sok önzetlen ember, de ezek általában nem a gazdagabbak között lelhetők, márpedig egy ilyen rendezvényt szegény ember nem tud finanszírozni.
Aki ezt képzeli, az csak azoknak a marháknak a számát szaporítja, kiknek terelgetéséhez két gulyás is kell, mégis folyvást szétszaladnak.

De nem is ez itt a lényeges, hanem az a határtalan bizalom, amellyel minden jöttmentet megajándékoz a nép csak azért, mert egy számára ellenszenves ember támadja.
Azt a felháborodást, melyet Rogán teljesen ésszerű követelése - hogy tudni szeretné, kik állnak a tüntetések mögött - kiváltott, nehéz józan ésszel megmagyarázni.
Mert az, hogy a tüntetés szervezője számoljon el bevételeivel és kiadásaival, teljesen jogos követelés és elővigyázatossági intézkedés az ellen, hogy csöbörből-vödörbe essünk.
Nem, ne az államnak számoljon el, habár normál menetben ez sem lehetne furcsa, de hát ez nem normál menet, ez egy kisfasizmus, ahol talán még nem esik le mindenki létrája a kocsijáról, ha szembemegy a rendszerrel, de az egzisztenciája valóban veszélyben foroghat.
De elszámolással tartozik a tüntetés résztvevőinek, mert nekik joguk van tudni, hogy kiket és mit támogatnak.

Persze vannak erre bevált technikák, kiposztolom az internetre, hogy a bevétel száz forint volt, a kiadás meg színpadra ötven, hangtechnikára negyvenkilenc, egy forintot meg félretettünk a következő tüntetésre - majd bejelentjük, hogy fillérre elszámoltunk, és aki ezt kétségbevonja, annak száradjon le a csúnyája és kapja el a bubópestist.
De én láttam már tüntetésen fedél nélküli cipősdobozt, melybe két srác gyűjtötte a pénzt, ha most sportszerűtlen lennék, azt mondanám, hogy magam is dobtam bele egy húszezrest és láttam, hogy nagy címletű papírpénzekkel volt tele, de nem mondom, cserébe lásd be kedves olvasó, hogy sikkasztani nem csak a kiadási, hanem a bevételi oldalon is lehet.
És azt is, hogy a tisztesség alapja a pontos elszámolás - bevétellel, kiadással egyaránt.
Nincsenek illúzióim, de a vörösiszap-katasztrófa károsultjai számára gyűjtött pénz sorsát ismerve - pontosabban nem ismerve - gyanakvó vagyok, mint liba a nádasban, Semjén kalapja láttán.

Ez egyébként nem pénzügyi kérdés, hanem demokrácia kérdése.
Az igény, hogy akit a társadalom megbíz valamivel - legyen az pénz, hatalom, tüntetésszervezés, mindegy - legyen elszámoltatható és ez legyen mindenki számára olyan természetes, mint a levegővétel.
Ha nem az, vagy bárki nagy pofával ez alól felmentést igényel akárki számára, akkor az nem demokrácia, hanem hülyék intézete.
Ezt kell megérteni pontosan, ezt kell megtanítani gyerekeinknek, hogy aki a mi megbízásunkból cselekszik, annak el kell számolnia a társadalomnak, ha tetszik neki, ha nem.
A demokrácia ugyanis nem elvont elvek ájult imádása, hanem csupa-csupa ilyen nagyon is gyakorlatias kérdés.Meg kellene végre tanulni.

:O)))