CSALÁSBARÁT KORMÁNY
Miután sikerült egy tízmilliós országot uszkve kétezer - amúgy elfogott - illegális határsértő miatt ismét egy rángatózó elmebeteg állapotába hozni, a Nemzeti Örökítőanyag felismerte, hogy a projekt leketyegett.
De nem véletlenül van a helyén, azonnal tudta, hogy váltani kell.
Legfőbb tanácsadója, a homorúképű Habony azt tanácsolta kissé már széteső etetőjének, hogy térjenek vissza a már bevált módszerekhez, hívószavakhoz, kezdjék talán a családdal, később jöhet majd a gyermek és a kutya is.
Ezen elfilozofálgattak hangyányit - lehet, hogy a macsek jobb lenne - de aztán megállapodtak, hogy kikérik az állateledelgyártók forgalmi adatait - győzzön a jobb!
Hát akkor lehet arra készülni, hogy hamarosan kiderül, hogy a kormány családbarát.
Igaz, a családi pótlék összege évek óta stabil és szilárd, de ettől a kormány családbarátsága még fennforog, mint majom farkán a stanicli.
Például étkeztetést biztosít a nyári szünidő alatt százharmincötezer gyereknek abból a háromszázezerből, akiket minden joggal éhezőnek lehet tekinteni a Gyermekélelmezési Alapítvány számításai szerint.
Így aztán tág tere van a családbarátságnak, el lehet például gondolkodni azon, hogy a TAO mintájára ne csak a látványsportok támogatására lehessen felajánlani a vállalkozások nyereségadóját, hanem, például a napi háromszori gyermekétkeztetés finanszírozására is.
De tovább mennék a családbarátságban, hiszen mitsem ér az, ha a gyerek libacombot eszik, miközben apja-anyja az éhkoppot nyeli, gyomoridege támad és elkezdi kapcsolati erőszak keretében püfölni első menetben jóllakott gyermekeit, majd levezető mozgás gyanánt élete társát, kinek neme - Semjén idegrendszerére tekintettel - eltér a sajátjától, imigyen képezve egészséges magyar családot.
Papa, Mama, gyerekek, csupa szív, szeretet - az egész család szív...
Persze ez csak fikció, hiszen - hála a magyar családgondozás fejlettségének - volt már olyan periódus, amikor fél év alatt akár húsz ilyen esetre is fény derült, de mégis.
Így aztán lehetne esetleg a TAO mintájára felajánlani a 27 százalékos ÁFA megfelelő hányadát arra, hogy a családok felnőtt tagjai részére is biztosított legyen annyi jövedelem, miből naponta legalább háromszor egészséges ételt tudjanak enni, lehetne ezt a jövedelmet akár fizetésnek vagy nyugdíjnak is nevezni.
Tudom, a látványsportok is fontosak, de talán az a látvány is megérne ennyit, amit az ország felét kitevő nyomorgók elégedett ábrázata mutatna.
Persze ez illúzió, hiszen ez esetben a pénz nem a megfelelő zsebekbe kerülne, de a kormány azért keresi a mindenki számára megfelelő családbarát megoldásokat.
Tudja ugyanis, hogy létminimum alatt élni meglehetősen kényelmetlen, ezért hát azonnali hatállyal eltörölte a létminimum számítását.
Ha nincs létminimum, alatta se lehet élni - ez az intézkedés önmagában is óriási előrelépés, de az ötlet nem rossz, a nép is tanulhatna belőle.
Ha nem jó maffiózók kormányzása alatt élni, hát el kell törölni a maffia-kormányt, és a probléma azonnal megszűnne.
Sajnos, eddig a felismerésig időigényes eljutni, de ami késik, nem múlik, mondja a népi bölcsesség.
A családbarátok kormánya gondoskodott arról is, hogy a gyermekek iskoláztatásának
költségei ne terheljék a családi kasszát - intézkedtek, hogy akinek nem telik rá, az ne iskoláztassa a gyerekét, rengeteg pénzt takarítva meg a családnak.
A gyereknek is jó az, ha nem kell iskolába járnia, hiszen így kikerül a gyermekéhezési statisztikákból, aki meg nincs benne a statisztikában, az nem gyermekéhezik.
Egyébként is rengeteg feszültség forrása lehet, ha a gyermek kiemelkedik természetes társadalmi közegéből, rosszabb esetben olyan lesz a végén, mint a Nemzeti Spermium - lop, csal, hazudik, veri az asszonyt, méltóságteljes pofával járkál fel-alá és kártékonykodik.
Ha nincs iskola, és maximum traktoros, ugyan akkor is tönkreteszi a családját, de akkor maximum egyet - a sajátját, míg ha tanul, és véletlenül miniszterelnök lesz belőle, akkor akár milliós nagyságrendre is felszaladhat a tönkretett családok száma.
A család persze nem csak fiatalokból áll, hanem az idősekből is, akikről az egészségügyi ellátórendszeren keresztül gondoskodik a kormány.
Nekik a gyógyszerek árával, várólistákkal és az egészségügyi ellátás színvonalával kedveskedik.
Az elv nem változik, ameddig nem állapítják meg a betegséget, addig a páciens egészségesnek minősíthető, így aztán az egészség időtartama - a várólisták segítségével - a végtelenbe tolható.
De sokat hoz a családok állapotán az a barátság is, mely ember és ember között tapasztalható az országban.
Meg a jólszervezett társadalom, melyben a megzsinegelt kisgyermekekhez csak akkor megy a mentő, ha a rendőrség hívja.
Ahol az egészségügyi dolgozók kollektív felmondással fenyegetik a kormányt, ha továbbra sem kapnak tisztességes fizetést, ahol a közmunkásból rabszolgát csinálnak, ahol a menekülteket terroristaként kezelik.
Szóval, családbarát kormány érkezése várható - az Á vágány mellett tássék vigyázni!
Ismétlem, Á, mint Álámér!
:O)))