Rengetegen panaszkodnak: eldurvult a világ.
A boltokban az eladók, az önkormányzati ügyintézők, az orvosok, a nővérek - szinte mindenki, aki emberekkel kerül kapcsolatba.
Kedves ismerősöm egy autóalkatrész-boltot vezet, meg is fizetik rendesen, ismeri az alkatrészkereskedelem minden csínját-bínját, megvannak a szükséges kapcsolatai, és most mégis azt meséli:állást akar változtatni, megy valami olyan helyre, ahol nem kell emberek között dolgozni.
Hívták a szakmában is máshova, többért, de nem - neki elege van, nem akarja kitenni magát a bunkóságok özönének.
Fogorvos meséli, hogy a beteg eljön hozzá, mert akinek kötelessége lett volna ellátni, az elküldte egy bennfelejtett gyökérrel a szájában, aztán nem tetszik neki, hogy a szájsebész csak másnap rendel, hát káromkodik és rávágja az ajtót, hogy hullik a vakolat a tok mellől.

Állok a recepción, intézem a bejelentkezést, próbálom elintézni, hogy olyan szobát kapjak, amilyet kifizettem, a mögöttem álló vendég elkezd óbégatni, hogy ne tökölődjek, mert az ő gyereke fáradt és engedjem előre.
Este kilenc van, a gyerek anyányi, üldögél és addig is üldögélt a repülőn, de anyuka, aki pedig nem tűnik állástalan takarítónőnek, nem bír magával, pedig ha én nem kapom meg azt a szolgáltatást a pénzemért, amit kifizettem, akkor ő sem fogja, - a recepciós azt fogja képzelni, hogy mindent megtehet, hiszen aki reklamál, azt a többiek úgyis lehurrogják.
De ilyen a helyzet a bolti pénztárnál is, ha valamiért reklamál valaki, mindig akad valaki aki elkezd óbégatni, hogy ne tartsa fel a sort.
Ugyanő, ha a pénztáros a barátnője, gátlástalanul privatizálgat vele, mert ennyit már csak megengedhet magának, hogy váltson két szót a régi ismerőssel.
És ez van a politikában is, ha valaki szóvátesz valami égbekiáltó pofátlanságot, vagy valami minőségi tolvajlást, mindjárt akad a kárvallottak között, aki elkezdi csitítani rosszabb esetben nekiesik, hogy a hőbörgése miatt majd őt éri hátrány.

Az utca lassan tiszta vadnyugat, embereket vernek halálra részeg suttyók, kigyúrt baromarcúak osztják az igazságot a szórakozóhelyeken, ha szólsz, hogy talán nem kellene eltolni a barátom kerékpárját, hát hatan esnek neked - egy se cigány, ami azt illeti - és örülhetsz, ha egy felrepedt szájjal megúszod - közben a bringa tulajdonosa áll és nézi a történetet, merthogy nem szeretné, ha az ő szája is felrepedne.
A repülőtér előtt a Főtaxi kocsirendezője ugrál a járdán, utast akar fogni, közben nekimegy a bőröndjét húzó hazaérkező utasnak, majd nem elnézést kér, hanem tanácsokkal látja el, hogy nézzen a lába alá. Azután, amikor méltatlankodást tapasztal, akkor artikulálatklanul, ordítva káromkodik és az utast invitálja az oszlop mögé, mondván: gyere, játsszuk le!
Ez a repülőtér világszínvonalú taxi-szolgáltatása, és az utas jobban teszi, ha elballag, mert ott van negyvenkét taxis, abból a fele agresszív tahó, és könnyen pórul járhat.
Ezt ők szolidarításnak gondolják, én meg egy balkáni ország ócska szolgáltatásának, egy szar cégnek, és visszaélésnek az állam gyengeségével.

De mit tegyünk, ez az ország ilyen, itt az emberek képtelenek sorbaállni, rendkívül kevés nyoma van a másik ember megbecsülésének, a türelemnek, az illemtudásnak, az udvariasságnak.
A keskeny úton a szembejövő autós egy centit le nem húzódna, ő vagy az oktatója nagy híve volt a Petrocelli sorozatnak, ahol a neves ügyvéd a chiken game művvészetét mutatta be - az egymással szembe rohanó autók vezetői közül az veszít, aki elrántja a kormányt.
Bár igaz, hogy a probléma a családokban kezdődik, hiszen a gyerek a viselkedését utánzás útján sajátítja el, de azért azt sem kell elfeledni, hogy a kedves apuka-anyuka is beszerzi valahonnana  viselkedésmintát.
Beszerzi a hatalomtól, amelyi a Fidesz közéletbe érkezése óta évről évre agresszívebb és bunkóbb, amely képtelen a tisztességes viselkedésre, a méltányosságra és az emberségre.

Most őszintén, mit lehet egy olyan hatalomtól várni, amelyik a költségvetés és az uniós támogatások felét szinte már nyíltan lopja el, amelyik a gyengéket szisztematikusan rugdalja, amelyik azzal szerez népszerűséget, hogy elveszi a korkedvezményes nyugdíjakat, a rokkantak nyugdíját, berendelteti felülvizgálatra az amptált végtagú nyugdíjast, hátha kinőtt menet közben a lába, és kell hozzá vagy öt év, hogy rájöjjön, hogy jéééé - mégse.
De közben azért már ellopta a nyugdíjadat, hiszen az internet tervezett megadóztatása miatt ki tudott menni a polgár tüntetni, de amikor ellopott tőled annyi pénzt, mely egész életében fedezte volna telekomunikációs költségeit, akkor inkább otthonmaradt, mert fogalma sincs arról, hogy mi fontos és mi még fontosabb.
Pedig a vizitdíjról szóló népszavazásból tanulhatott volna.

Régen is volt bunkó, hiszen a bunkó örök, de akkor még volt érték és mérték, ma meg a bunkóságot is állami szintre emelték.
A Fidesz prominensei agresszív cinizmussal válaszolgatnak, ha valaki szóvá meri tenni valamelyik méretesebb disznóságukat, és már nem is szégyellik.
Azt élvezik, ha gyűlölsz valakit, addig se őket gyűlölöd, és - sajnos - bejön a számításuk, hiiszen a nép olyan, mint egy libacsapat, egyik se gágog, ameddig nem rajta van a sültlibává lényegülés sora.
Megszűnt a társadalmi szolidaritás, a nép bezárkózott otthona négy fala közé, ott püföli bánatos pofával az asszonyt, az meg aztán járhat akkora napszemüveggel, mint Sophia Loren fénykorában, vagy mint az őstermelő, mikor késik Apunak a kezelés.
Aztán sopánkodunk, hogy hova jutottunk.
A hatalom atomizálódott megfélemlített társadalmat akar, ha ez ellen tenni akarsz, hát szervezz közösségeket, legyenek azok bármennyire is kicsik, és próbáljátok megvédeni egymást, mert csak ez vezethet normális társadalomhoz.
Eljutottunk oda, hogy ma már nemzet sincs, legfeljebb a posványosi beszédekben, közvetlenül a medve mellett.
Merthogy nemzet az, ami felül álla  politikán - olyan emberek közössége, akik képesek megfogalmazni az ország polgárainak érdekeit, és ezért tenni is hajlandók.

1848-ban Gábor Áron rézágyújára szerveztek gyüjtést, a hetvenes években Isaura szemműtétjére, a közelmúltban a vörösiszap-katasztrófa kapcsán az Orbáncsalád megsegítésére.
Néha az az érzésem, hogy az országnak is el kellene időnként ballagnia Grazba, kezelésre.
A nyelvünk már így is kilóg, nem kerülhetne az olyan megfizethetetlen összegbe - nem igaz?

:O)))