Moldova írta valahol, hogy vannak emberek, akik keresik a halált.
Belekötnek mindenkibe, nekimennek fűnek-fának, mígnem aztán egyszer megtalálják.
Ilyen a mi szeretett magányos sejtünk is a maga genetikai fél-kódkészletével, de hát ez magában nem lenne baj.
Istenem, sokfélék vagyunk, van, aki ember, van meg aki még csak vidáman csapkod a farkincájával az emberréválás felé vezető - kétségkívül élvezetes, bár sikos  - úton.
A baj csak ez, hogy Vezérünk olyan, mint Andreas Lubitz, a Germanwings gépének másodpilótája, aki társaságkedvelő ember volt, ezért utasait is magával vitte a halálba, mikor szándékosan hegynek vezette gépét.
Ő csak annyiban volt más, mint a mi pilótánk, hogy nem lopott, hem hazudozott szakmányban, nem volt gigantomániás szociopata, nem nyalta végig kisujjtól-hónaljig valamennyi nő kezét, ha megkaparintotta - a mi pilótánkhoz képest maga volt a kétlábon járó normalitás.
Persze kár lenne, ha leszokna a kézcsókról, mert felettébb jókat lehet röhögni rajta, ahogy két kézzel megragadja vágyai pracliját, majd ráhajolva vidáman végigcuppogja, közben pucsít, felfelé pislogva áldozata arcára, hogy vajon elélvezett-e már.
Látni rajta, hogy aktuálisan éppen nagyviláginak, egy valódi Bóni grófnak képzeli magát - fapofa legyen a talpán, aki kibírja röhögés nélkül.

Most éppen nekiment Romániának, igaz, nem személyesen.
A bukaresti magyar nagykövet mondta el a rögeszméjét, miszerint Victor Ponta Orbán ellenpontja akar lenni -  el akarja játszani a jóságos Victort a rossz Viktorral szemben, és túl sok kritikát fogalmaz meg Orbán nacionalizmusa és Európa-ellenessége miatt.
Aztán ellejtett szabadságra, merthogy a magyar diplomaták úgy vannak a diplomáciai konfliktusokkal, mint a paraszt az esővel: legyintenek - hadd essen...
A románok persze minden rajtuk fellelhető lyukból kénköves tüzet fújnak, merthogy ez a diplomáciában valóban szokatlan eljárás.
Egy ország nagykövetének nem dolga a fogadó ország miniszterelnökének helyretétele, de hát itt az alapprobléma az, hogy magyar külügyi munka gyakorlatilag nincs, akik a külképviseleteken dolgoznak, azok annyit értenek ehhez a területhez, mint Sarka Kata a a harangöntéshez.
Persze a román külügy berendelte az első beosztottat, hogy a nagykövet távollétében ugyan, de kifejezze roszallását - lehet, az még diplomata, legalább nem szellentett a diplomáciai aktus közben.
Aztán Victor Ponta is nyilatkozott egy jóízűt: " Azt hiszem, hogy a magyar kormány - a nagykövet ugyanis a koormány játékát űzi - erősen próbál provokálni bennünket. Őket jelenleg egész Európa és Amerika bírálja az antiszemitizmusukért, a revizionizmusukért, az oroszbarátságukért, a bevándorlók ellen épített kerítésükért, és akkor arra tesznek kísérletet, hogy Romániát is bevonják a botrányba." mondta Victor Ponta.


Mintha szánt szándékkal magunkra akarnánk húzni a románokat.
Minden évben elszórakozgat velük Posványoson, pofátlankodik, eljátssza, hogy ő van otthon, nem a románok, kétértelmű kijelentésekkel szórakoztatja hallgatóságát, embeivel aktatáskában hamvakat cipeltet, a románok által háborús bűnösnek tartott közepesnél is gyengébb költőket emel itthon piedesztálra - szóval ott köcsögösködik lépten-nyomon a fullajtárjaival egyetemben.
Semjén, Németh Zsolt, Kövér, csupa csupa elefánt a porcelánboltban, a magyarok meg túszok, már megint, és ezen az sem segít, ha majd Kósalali letuszizza őket.
Mit ér el vele Szeretett Miniszterelnökünk, ha megpróbálja szítani a magyar nacionalizmust, sovinizmust?
Egyet biztosan: nehéz helyzetbe hozza az erdélyi magyarokat, mert ő haza tud jönni, és azt is kibírja, ha néhány évig nem mehet arra, legfeljebb diplomáciai úton hozatja be magának a kolozsvári szalonnát, de az erdélyi magyar ott van otthon, és neki egyátalánnem mindegy, hogy  milyen körülmények között él.
Ideje lenne megtanulni, hogy nem csak a medve nem játék, de a nacionalizmus sem, az államközi kapcsolatok meg aztán végképp nem.

Amúgy a keményen lopó kisember sikeresen dolgozik, eredményesen élesztgeti a kisantantot, Ausztriától Szlovákiáig már mindenki utál minket.
Hatéklony ez a mi pilótánk, nem nyugszik, míg a hegynek nem ütközünk.
Az Unió a migráns-probléma kezelésére alig adott pénzt, köszönhetően annak, hogy nem vagyonk hajlandóak befogadni egyetlen menekültet sem, ellentétben az Unió országaival, viszont amit idáig kaptunk, azt kerítésépítésre szórjuk el melyből valakik ismét leszakítják a maguk sápját.
A kerítésépítés viszont kiváló projekt, soha nincs vége, míg csak körbe nem ér az országon, aztán akkor lehet kezdeni a korszerűsítést-felújítást és nem kell újabb baromságot kitalálni, a kreatív csapat úgyis elég fáradt már.
A kínaiak is építgették párszáz éven keresztül a maguk Nagy Falát, persze a végén aztán csak megkerülték a hódítók, de addig Nyelv Csüng, a nagy császár degeszre kereste magát.
Orbán víziói szerint száz év múlva a barna ötven árnyalata eszi a magyar házilúd combjait, és a tuggyukkik meg kiisszák a drága magyar vizet az uszodákból, miközben Kacagányos Árpád maradék népének írmagja se marad, Hosszú Katinka és Szijjártó Péter mint partra vetett hal agonizál uszodáik partjain, mellettük a vizes sportok jelképe, a vak komondor téblábol tanácstalanul...

Baj lehet ebből, még éppen az hiányzik nekünk, hogy a román nacionalisták rászabaduljanak az erdélyi magyarokra, tulajdonképpen a semmiért, ahelyett, hogy az együttműködést erősítenénk Romániával.
Ha Süsü végképp bekattan és nem lesz kéznél valaki, aki elkezdené a helyreállítást, lehet, hogy gyermekeink Európa koldusai lesznek.
Ostoba, képzetlen koldusok, de koldusok.
Persze lesznek kivételek, a kancsalok vagyonának örökösei, a stadion-tulajdonosok klánjának leszármazottai, ők akkor is haraphatnak egyet a liba húsából és ihatnak hozzá egy pohár sajátszüretelésű bort - drága magyar szódavízzel hígitva...
A Várban meg ott ül a Nemzet Esze, ruháján a szalagok - melyek alkalmazásával önmagától védik meg a tolvajok fejedelmét - skófiummal lesznek kihányva, míg a nép ki nem hányja onnan.
Elnézegettem a palotát az Attila út felől - rohadt nagyot lehet esni onnan...

Mesebeli ország lettünk, legalább nézzük mosolyogva a hetvennyolcadik magyar népmesét!

:O)))