BLOGOK, KOMMENTEK, KÁRTEVŐK
Nagy dolog az internet, hihetetlen mennyiségű gondolat kering a világhálón, rengeteg ember képes itt kiélni közlési vágyát, rengetegen szeretik olvasni, hogy miként gondolkodik a világról az emberek azon része, aki szereti írásba foglalni a gondolatait.
A blogvilágban az a jó, hogy nem kell senkire és semmire sem tekintettel lenned, a saját mércéd és erkölcsi normáid szerint foglalhatsz állást minden olyan kérdésben, mely foglalkoztat, mely számodra fontos vagy érdekes, vagy csak egyszerűen tetszik - vagy nem tetszik.
Emellett az internet lehetőséget ad arra is, hogy az ott megfogalmazott állítások igazságát vagy hamisságait olvasója azonnal le is ellenőrizze, ami persze veszélyes a bloggerre, aki néha-néha tévedhet, de túl sokszor ezt nem teheti, mert nem marad olvasója.
Jelzem, ez a politikus és választói viszonyára is érvényes...
Mégis, nekem legjobban ebben az egészben a műfaj interaktivitása tetszik, az, hogy az olvasók közül azok, akik akarják, azonnal kommentálhatják is a blogger agymenését, megfogalmazhatják kritikájukat, kifejezhetik egyetértésüket vagy egyet nem értésüket, kiegészíthetik az írást, sőt, még tetszésüket vagy nemtetszésüket is jelezhetik egyetlen kis pöccintéssel az egéren...
Ami viszont valóban hasznos, az a visszajelzések adta kép a társadalom aktuális állapotáról.
Ha meg akarod tudni, hogy hogyan is áll a XXI. század elejének Magyarországa, hát olvasgass internetes kommenteket és szomorodj el.
Merthogy a tükör, melyet eléd tart az internet, nem lesz túl kedvező.
A kommentek ugyanis nem egy nyugodt, optimista, önmaga értékével tisztában levő, más nemzeteket és a tényeket tisztelő nép képét mutatják, hanem egy végletekig megosztott, ezer sebből vérző társadalmat, mely önmaga démonjaival küzd.
Sok illúzióm nem volt, mert már az első blogbejegyzésem kommentjei között meggyőződhettem arról, hogy ha bloggerkedni akarok, akkor nehéz napok várnak rám.
Hadd idézzem, annyira tetszett:
"Zsidó e-vagy???
Mert szerintem te egy hazaáruló, kártékony zsidó féreg vagy, a nemzet ellensége, aki jobban tenné, ha megvenné a legelső Tel-Avivba induló gépre a jegyét, és elhúzna a büdös picsába!!Olvasgatom, mit okoskodsz az index fórumon sukoróval kapcsolatban....tipikus zsidó köcsög mentalitás, véded az érdekeket, választott hazád kárára!!!
Na csácsumi, fasz!
Az emberek egyre türelmetlenebbek, a szembenállás a társadalom egyes csoportjai között csak kiéleződött, ma egy Magyarország hozzávetőleg harmincegyezer négyzetkilométer és három van belőle.
Mindhárom Magyarország vallási alapon működik, van két Magyarország, az egyik a harcos vallás képviselője, míg a másik a prófétaságból meggazdagodni vágyó vallásalapító Mekkája.
Legrosszabb helyzetben a demokrácia hívei vannak.
Egyrészt közülük rengetegen nincsenek tisztában sem a demokrácia fogalmával magával, sem működésének, sem működtetésének alapelveivel, a hatalommegosztás mibenlétével, a fékek és ellensúlyok rendszerével, - alapvetően közülünk is sokan csak egy jobb királyt szeretnének, aki majd igazságos lesz, jelentsen ez bármit is.
A viták itt a neten leginkább abban merülnek ki, hogy az egyik résztvevő hülyének nyilvánítja a másikat, és aki tovább bírja a szalmacséplést, az győzött.
Kihalt a türelem, kihalt a tolerancia, viszont virágzik a rasszizmus, a zsidózás, cigányozás.
És ebben nemcsak Orbán a hibás, hibás ebben a demokratikus oldal is, mert amikor hatalmon volt, nem tett jóformán semmit ellene.
Hagyta, hogy az ügyészség szinte jogalkotóvá tolja fel magát, hagyta, hogy a bíróságok meglehetősen sajátosan értelmezzék a jogot, félt keményen fellépni, a jobboldal meg Orbán vezérletével röhögött a teszetoszaságunkon.
A rasszista kommentek a mai patkányok bolhái, az olvasó ugyanis jobban hisz a kommentelőnek, mint az eredeti írás szerzőjének, hiszen azt egy ugyanolyan ember írta, mint ő, a saját tapasztalatai alapján - gondolja.
Így aztán az emberekben az a benyomás alakul ki, hogy az a háromszázezer cigány, aki még képes felemelni a kezét, fel-alá jár az országban és szegény, de becsületes magyar öreg néniket gyilkol szakmányban.Hogy az évi százhúsz-százötven gyilkosság túlnyomó többségét a családon belül, vagy szűk rokoni-ismeretségi körben követik el, az senkit sem érdekel, mert "olvastam az interneten", ugye...
Mégis, ez ma a egyik legdemokratikusabb műfaj, izgalma kihívás a média számára.
Régen az újságíró volt a hír ura, ma már változott a helyzet, megjelent a civil a pályán, és több-kevesebb tehetséggel, felkészültséggel teszi az újságíró dolgát.
Hogy aztán milyen hatása lesz a társadalomra, az rajtad is múlik, hiszen egy blogger addig él, míg olvasója van.