Baráti tűznek a katonák azt nevezik, mikor a saját csapataik lövik őket halomra.
De azok legalább csak tévedésből.
Tüzet nyitott az MSZP nehéztüzérsége, mellettük áll Bajnai Gordon és időnként azt kiabálja, hogy Bumm! meg, hogy Durr!
Valamiért hirtelen fontossá vált, hogy a demokratikus ellenzék október 23.-i közös rendezvénye még véletlenül se váljon az összefogás és az egység jelképévé, mert az ilyesmi veszélyes lehet Orbán kiskirályságára.
Még a végén azt hihetné a nép, hogy az együttes fellépés együttes gondolkodást, szándékot és cselekedetet sugall, még a végén olyan ábrándokba ringathatná magát, hogy a többiekkel együtt erős, hogy le tudja magáról rázni azt a bilincset, melyet a demokrácia és a magyarság ellenségei kezére-lábára pattintottak.
Még a végén kárbaveszne a gondos tervezést követő precíz kivitelezés.
De nem megy azért ez olyan könnyen, a Vezér éber, mint dögkeselyű a szavanna felett, és azonnal észreveszi, ha kiszemelt ebédje még mozdul egyet, esetleg össze akarná szedni magát.
Ma már nehezen tudom elképzelni, hogy azok a politikusok, akik a mai ellenzék legnagyobb és önbevallásuk szerint második legnagyobb pártját vezetik, maguktól váltak ilyenné, mint amilyenek, ennek taglalásától most eltekintenék.
Mindenesetre most hirtelen kiderült, hogy mennyire fontos azt közölni a választóval, hogy ez a rendezvény nem ám valami Nagy Összeborulás, mert itt csak a szocik borulhatnak, és ők erre a célra Bajnait választották, aki volt olyan ostoba, hogy a saját pályájukon, a kamarillapolitizálás rögös terepén próbálta meg felvenni velük a harcot – hacsak nem egy színes, szélesvásznú kosztümös kalandfilm kardozós jelenetének felvétele folyt, mert ez sem kizárt.
Mindenesetre Bajnai ma már tudja a helyét, belátta, hogy ha már nem lehet Bánk bán, akkor neki meg fog felelni az ötödik alabárdos hálás és jólfizetett szerepe is, aki majd Mesterházy színrelépésekor fegyvere nyelével hármat koppant a világot jelentő deszkákon és bejelenti a trónkövetelő érkezését.
Mesterházy meg majd toppant néhányat, mint a veréb, kardot ránt, hősies pofákat vág, és úgy csinál, mint aki a seregeit Waterloo felé vezeti, holott az ő helye már ki van régen jelölve a Szúnyogszigeten, a zakója ujjába pedig belülről egy címkét varrtak: használat után eldobandó.
De azért a négy év boldogság az biztos.
És ez a lényeg.
Ha pedig az osztozás a továbbiakban nem kétharmad-egyharmad, hanem csak négyötöd-egyötöd, az is több a semminél, legfeljebb kevesebb részre kell majd osztani a ránk eső egyötödöt, ugye.
Hirtelen beszélhetnékje támadt a Néma Leventének, Botkának, és Puchnak, Szanyinak is kellett egy-két mondatot mondania – utóbbinak a brüsszeli stallumért - és láss csodát, mindahányan Gyurcsánynak mentek neki.
Azt taglalták, hogy kár rá és pártjára szavazni, hiszen ők tálcán kínálják a megoldást – épp csak azt nem tették hozzá, hogy szépen csillog az ezüstérem is.
Na, igen – nekik.
Gyurcsány meg még ma is azt gondolja, hogy a kényszer majd egybetereli Orbán ellenfeleit, de szerintem téved.
Ezek a politikusok nem ellenfelei Orbánnak, ezek a politikusok kiszolgálói az önkényuralomnak, akik nem harcolni akarnak, hanem mint a bableveses rosszleányok, már régen hanyattvágták magukat és várják, hogy végre pocsékolja meg már őket a Vezér, hadd sikkantsanak aprókat, hogy most finom, most ne hagyja abba.
Gyalázat, ezek a baloldal árulói, az egyszerű nép árulói, ócska pártbürokraták.
Gondolom, felolvastatták maguknak a történelemkönyvből a Bethlen-Peyer paktumot, és mivel hallották, hogy Orbán Bethlen politikai karakterét kezdi magára vonatkoztatni, úgy gondolták, hogy akkor ők sem lesznek rosszak Peyernek.
Hihetetlen, ahogy a történelem képes ismételni magát, hihetetlen, hogy mi meg soha, semmiből sem tanulunk.
Most ott tartunk, hogy az ünnepség szónokainak nem szabad együtt a színpadra állniuk, szigorúan csak egymás után jelenhetnek meg, beszélhetnek, és mély csalódást okozna, ha Gyurcsány beszéde alatt nem hibásodna meg a hangosítás.
Közben azért a többiek is erőlködnek, hiszen Schmuck Andor is beszállt a rombolásba, mert úgy vélte, érdekesebb, ha nem mond semmit annál, amit esetleg mondani tudna.
Talán igaza is van, csak kár a nyugdíjasaiért.
Tulajdonképpen a legjobb az lenne, ha mindenhol helyi szinten szerveznék az Orbán leváltására elkötelezett vezetők az együttműködést, mert a jelenlegi helyzettől már csak egy lépés, hogy a választó legmélyebb lenézése jegyében Puch ürgepörköltet főzessen nekik.
De persze azért türelmeskedjünk, hiszen csodák mindig történhetnek, most se zárjuk ki a lehetőségét.
Közben a jobboldal nekiment Bartusnak, aki a baloldalon egy egyszemélyes intézmény, az Amerikai Népszava lelke.
Szorgalmasan bekenték szarral, mondván, hogy ügynök volt, de ügyetlenül, mert a vödör véletlenül a saját nyakukba borult.
De jellemző, merthogy ma, mikor már Magyarországon egyetlen független médium sincs, ezt is el akarják lehetetleníteni.
Kár lenne.
És ez még nem is a kampány, mi lesz itt még később?
Azt hittem, minél közelebb a választás, annál inkább Orbán lesz a gondok okozója - erre tessék.
Ki gondolta volna?

:O))