Azt mondta Lázár, hogyha a PSZ felelősen viselkedik, akkor nem balhéval, hanem tárgyalással és a tárgyalásokon keresztül változásokkal tudja elérni, hogy a pedagógusok helyzete és a gyerekek oktatásának minősége javuljon. Hát bizony rá is fér a javulás, mert amikor egy iskolrendszer olyan termékeket bocsát ki, mint a kancelláriaminiszter és társai, hát az mindennek mondható, csak sikeresnek nem - a dolog nevelési oldalát tekintve leginkább.

Ami azt illeti, a pedgógusok nem a Fradi kemény magja, de ez persze nem jelenti azt, hogy a sofőrök is túl béékés népek lennéánek, ha feldühítik őket, szóval, a tüntetésen ott lesznek a taxisok is, győzködje inkább őket a tanarak helyett.

Teljesen meglepő, hogy a pedagógusok bekeményítettek, és miután engedékenyebb társaik csőréből kiénekeltették a sajtot, még mielőtt a róka elvihette volna, felkapták és visszarepültek vele a fára. Megfogadták, hogy ezentúl mindent csakis prózában, és az sem biztos, hogy szépprózában, ugye... Lázárt cserbenhagyta a stílusérzéke, már, ha volt neki olyan egyáltalán, és hibázott.

A balhézás ugyanis öncélú rendzavarást jelent, márpedig itt van cél és ez a cél az idő előrehaladtával egyre jobban körvonalazódik, bármennyire is iparkodik a kormány a krétára és a pedagógus-fizetésekre szűkíteni a problémát, egyúttal hangulatot keltve a telhetetlen tanárok ellen, akik most kaptak béremelést, még van rá ígéretük is, de ezeknek semmi sem elég...

Az egész úgy tűnik, mintha a kormány a közszféra béremeléseivel kegyet gyakorolna, amihez jól jön neki a statisztikai hivatal által kimutatott alacsony infláció, nagy kár, hogy a havi bevásárlásokat nem a Statisztikai Hivatal intézi Julis nénje helyett.

Orbán is remekelt, a Fidesz-frakció zárt ülésén, állítólag a konteo műfajában alkotott maradandót.

Egy méretesebb összeesküvést vizionált a pedagógus-akció folytán, merthogy számárta elképzelhetetlen, hogy ennyi tanár egyszerre jöjjön rá, hogy a mai oktatáspolitika egy kalap szarkalábat se ér, az meg egyenesen elképzelhetetlen számára, hogy valaki felelősséget érezzen a hivatásáért, anélkül, hogy pénzt követelne érte.

Jó, ő is érzi a saját felelősségét, de annak legalább van ellentétele, pármilliárd forint meg Anikó asszony tűpénze, az logikus, hogy ennyi pénzért már elfér a hazafias lózungok időnkénti puffogtatása is, de mégis!

Hogy jön az ki, hogy a pedagógusok - ingyen - a nemzet jövöjéért, a jövő nemzedékeiért aggódjanak, ilyen istenfia nincs, emögött minimálisan is a Gyurcsány-banda, de méginkább Soros György áll az ő hatalmas pénzeszacskójával!

Látszik rajtra a zavarodottság, habár még nem lóg a nyelve, de a paranoia aktuális elhatalmasodásának tünetei azért már értékelhetőnek tűnnek...

A kommunikációs stáb persze vadul tagad, mondván, hogy ilyesmi nem hangzott el - kínos ez a dolog nekik, hiszen az épeszűbbje tudja, hogy a KLIK megbukott, az iskolák önállóságának elvétele semmiféle pozitív hozadékkal nem járt, a jelenlegi szisztémát egyként utálja tanár és diák.

Így aztán jobb lett vona - legalább egymás között - nem sorosozgatni, hanem átgondolni, hogy hogyan lehetne ebből a felcsúti nyárikonyhában kiötlött baromságból arcvesztés nélkül kiifarolni, mnéghozzá gyorsan és halkan.

Pocak tanulhatott volna az őszödi beszédből - leginkább azt, hogy nincs az a zárt kör, melyből ne szivárogna ki az, ami kellemetlen következményekkel járhat gazdájára, utána meg már lehet magyarázkodni, de minek?

A lillafüredi beszéd is úgy vonul be a magyar politikatörténetbe, mint amely bizonyította, hogy a Vezér elemelkedett a talajtól és álomvilága magasságában levitálva ítélte meg a társadalmat...

A hülyeséget természetesen más nyakába lett volna jó akasztani, ezért aztán a Népszabadság sokéves, hiteles szakmai múlttal rendelkező újságíróját próbálták beleterelni az áldozat szerepébe, kevés sikerrel.

A Soros-fóbia kommunikációs eszköznek indult, de Picipoci mára már annyira azonosult vele, hogy láthatólag el is hiszi, - ismert lelki jelenség ez, és hogy most elérte őt is, nem meglepő.

Nem ő az első diktátor, aki egy idő után képtelen szétszálazni, hogy mi a valóság, meg mi az amivel a nép egyszerű gyermekét etetjük - na, ne libacombra gondoljunk!

Lázár értelmetlennek nevezi a szombati tüntetést, jóllehet nem a tüntetés értelmetlen, hanem ők.

Ő egyébként nem él álomvilágban, csak az ilyenkor szokásos kárelhárítási tevékenységet folytatja, hátha lesznek csoportok, akik hisznek neki, és nem mennek majd tüntetni.

Lehet, igaza is lesz, de nem mindenki pedagógus, aki a tüntetésre készülődik, lesznek ott durvább népek is, meg ott lesznek az egészségügy rabszolgái is, aki szintúgy szeretnének végre valami komoly változást.

A kormány nagy igyekezete, hogy némi pénzmagot szórva közéjük lecsillapítsa őket, nem tudja feledtetni a strukturális változás iránti, igencsak megalapozott igényt.

És nem hisznek a kormánynak, Orbánnak meg még annyira sem.

Még a libák is tudják, hogy ha a gazdasszony egyik kezével csörgeti a szakajtóban a kukoricát, másikban meg ott villog a kés, akkor az, az álmoskönyv szerint jegyez vad gágogást és mártírsorsot.

Fene tudja, hogy mi lesz ennek a vége, de annyi hozadéka mindenképpen lett a dolognak, hogy - Mendrey megtérését is belekalkulálva - visszatette a politikai térképre a szakszervezeteket, és ráébresztette a munkavállalókat (akiknek leánykori neve dolgozó...) hogy hiába bizonygatja jószándékát a kormány, nem azt kell figyelni, hogy mit mond, hanem azt, hogy mit tesz.

Mire lehet számítani?

Orbán amúgy egyszerű gyerek, olyan, mit a gagyiárús, aki a vonatjegye árát szeretné elkérni a gyanútlan járókelőtől csillogó pecsétgyűrűje fejében.

Az ő sikeréhez elengedhetetlenek az ostoba balekok, és ebből az embertípusból nálunk jelentős mennyiség van készleten.
Csak az a baj, hogy aki már megvett három-négy pecsétgyűrűt, legyen bármekkora marha is, csak elkezd azon töprengeni, hogy miért hagyott a kezén mindegyik zöld nyomokat...

Orbán a gagyizáson túl csak agresszióban vagy szómágiában tud gondolkodni, most sem lesz másként.

Majd konzultációt hirdet, megpróbálja a tiltakozások vezetőit ellehetetleníteni, a résztvevőket megosztani, a nemzeti zászlót lobogtatni és a hímnuszt énekelve tovább lopni.

De egyre többen ismerik ki, egyre több embernek lesz elege ebből.

Nem lesz diadalmenet ez a harc, de a végén azért a normális embereknek kell győzni.

És utána nagyon kell szégyellni majd magunkat, mert ezt a történetet már megírta egyszer Thomas Mann - ott az Orbánviktort Cipollának hívták...

:O)))