AZ IGAZMONDÓ KANÁSZ
Azt találta ki, hogy dumál hülyeségeket összevissza, és aki nem hiszi el neki, annak nem lesz közmunkája, trafikja, de még egy megveszekedett csodalakása sem, mely napról-napra nő, mint a gomba, demegmég egy balatoni nyaralója sem, sőt, a feleségének sem lesz százmilliós lakása a Honfidülőben!
Ez a kanász a nagy esze mellé roppant szorgalmas is volt, merthogy csak színtiszta hülyeséggel ezt az országot tönkretenni nemigen lehet, kell ahhoz a szorgalom is!
Pedig nehéz napok jártak rá, a ragyás kant, melyhez oly nagy reményeket fűzött például, kiselejtezték a brüsszeli szépségversenyen.
Lehet, hogy vágóhídra is küldik, pedig az ilyennek a húsáért már éppenhogy csak lehet még valamennyicskét kérni, büdös már az ilyen rettenetesen.
Igaz, a többi se Chanel-illatokat áraszt, sőt, még a villanykörtefejű bojtár is egyre büdösebb, pedig azt már kisded gyermekkorában is csúzlival etette az anyukája, a kis mohót.
Mindenesetre kanászunk most, a foglalkoztatásról szóló milánói csúcs előtt odanyilatkozott egyet, s ezzel mindjárt rekordot is döntött.
Azt találta mondani, hogy „Mi csökkentjük az államadósságot, kordában tartjuk a költségvetési hiányt, közben gazdasági növekedés van, és ebből fakadóan csökken a munkanélküliség"
Azért az is nagy dolog, hogy egy mondatban valaki négy állítást tegyen, de hogy a négyből legalább egy ne lenne igaz, ez azért ritkaság.
Merthogy az államadósság csökkentése éppúgy hazugság, mint a gazdasági növekedés, de a legordasabb hazugság mégiscsak az, hogy ebből adódóan csökken a munkanélküliség.
A költségvetési hiány csökkentése pedig illúzió, melyet fenntartani sokáig nem lehet, lassan nincs már mit ellopni, előbb-utóbb eljön az igazság pillanata.
Megaztán tegyünk ehhez még egy-két dolgot hozzá, például a nyugdíjalap szélbeszórását és az államadósság tekintetében az aláírt és parlamenti jóváhagyással is bíró háromezer milliárdos paksi hitelt, mely maga a csoda, hiszen arról só sem esik, hogy ennek valamiféle hatása lenne a magyar államadósságra, - hogy pontosan értsed, rád, a gyerekeidre, a feleségedre ha van, és a szüleidre, nagyszüleidre is, ha hálistennek még élnek.
A munkanélküliség csökkentéséhez is tegyük hozzá, hogy elindultunk a jövőbe vezető úton, melynek végén ott mosolyog ránk a modern rabszolgaság.
Kádár büszke volt, mikor elmondhatta, hogy leraktuk a szocialista társadalom alapjait, Viktor is büszke lehet, merthogy ő meg a modern rabszolgatartó társadalom alapjait rakta le.
Tulajdonképpen ebben az egészben az a rettenetes, hogy ez az ember úgy beszél, mintha maga is hinne abban, amit mond.
Például a gazdasági növekedésben, holott négyéves regnálása alatt valamirevaló termelő vállalkozás nem jött létre, kutyatáp-üzemeket avat, vagy ha véletlenül mégis felépül valami, akkor azt először felszenteli, majd két hét múlva felavatja, aztán további három hét múlva ünnepélyesen átadja, hogy aztán az építők további hetek múltán végre befejezhessék.
Nem mondom, rend az van, de hát az antik Rómában is rettegtek Caligulától vagy Nérótól, hogy Tiberiusról ne is beszéljünk.
Az államnak egyetlen elfogadható célja kellene, hogy legyen: biztosítsa polgárainak jólétét.
Ezen nem azt kell érteni, hogy mindenki, minden este valamelyik fél-Michelin-csillagos büfében vacsorázhasson, hanem azt, hogy létbiztonságban, jogbiztonságban, közbiztonságban és demokráciában élhessen.
Az ország csaknem fele nyomorog, gyermekek tízezrei éheznek, a falvakban mindenki fél mindenkitől, a nincstelenek és a leggazdagabbak lopnak és rabolnak, mint a gép, a többiek meg rettegve alakítják át lakásaikat kiserőddé, megelőzendő a meglepetéseket.
Jogbiztonságról ne is beszéljünk, a koncepciós perek tekintetében Orbán termékenyebb, mint Rákosi volt, igaz, még hivatalosan nem végeztetett ki senkit, persze a fene tudja, ha nem lenne a nyakán az Unió meg a NATO, idegenkedne-e az ilyen, kissé sprőd megoldásoktól…
Szóval, az ember, aki sohasem hazudott úgy hazudik, mint a vízfolyás és hülyének néz mindenkit.
És nem csak ő, a csicskásai is, beleértve a jelenlegi helyi vezetők többségét is –tisztelet a kivételeknek.
A kérdés az, hogy tudtunk-e helyükbe hiteles személyiségeket javasolni a népnek.
Ha igen – nyert ügyünk van, ha nem akkor elbukunk.
Mindenesetre a szavazatunkat le kell adni, mert ha otthonmaradunk, akkor az a harc nélküli önfeladást jelenti.
Ezt kellene megértetni mindenkivel, aki demokráciát és jogállamot szeretne, különben a kanász színvonalára süllyedt csürhévé válhatunk.
Nem lenne kellemes…
:O)))
